A kommunikáció és a közös gondolkodás utakat és ráncokat simíthat el

- Bár Kecskeméten az elmúlt 15-20 évben nagy mértékben építettek ki új utakat, mégis sorra érkeznek a panaszok egyes területekről a csapadékvíz elvezetésének hiánya miatt. Mi lehet ennek az oka?

- Egyre többen költöznek mezőgazdasági besorolású területekre, zártkerti ingatlanokba. Ezekről a területekről érkeznek panaszok a polgármesteri hivatalba és a Városüzemeltetési Kft-hez, elsősorban extrém csapadékos időszak után. Szerencsére az elmúlt napokban az eső mennyisége, így a bejelentések száma is jelentős mértékben csökkent, de a probléma attól még fenn áll, és foglalkozni kell vele. Meg kell találjuk a megoldást, mert ez így sem a lakosságnak, sem a városvezetésnek nem jó.

- Mi okozza jelenleg a legnagyobb problémát?

- Nagyon sokan úgy gondolják, hogy út az, amin egy autó el tud menni. De valójában műszaki szempontból az útnak része kellene legyen a vízelvezetés is. Jelenleg a burkolatlan úthálózat hossza 1000 kilométer körülire tehető Kecskeméten, de ezek igen keskenyek. Az, hogy a bejelentések ebben az esős időszakban exponenciálisan nőnek, rávilágít arra az óriási gondra, hogy a földes utak legnagyobb problémája a vízelvezetés hiánya. Bármit csinálhatunk egy földes úttal, gréderezhetjük, hengerelhetjük, vagy akár stabilizálhatjuk bizonyos zúzalékkal, ha a vízelvezetés nincs megoldva, az az út pillanatok alatt tönkre fog menni.

- De nem esik mindig. Mi a helyzet a száraz időszakokkal?

- Amikor egy-egy ilyen útkarbantartási munkálatot elvégzünk, a nyári időszakban a porolással kapcsolatban érkezik rengeteg panasz. Az út másik nagy ellensége ugyanis a víz mellett az, ha az utat annál a sebességnél lényegesen gyorsabban veszik igénybe, mint amit az adott műszaki tartalom elbír. Ilyenkor egy érdekes fizikai jelenség alakul ki. Ezek a kiegyengetett utak szemmel alig látható, apró egyenetlenségeket tartalmaznak, és egy bizonyos sebesség után a kerék már nem veszi fel ezeket a mélyedéseket, hanem elemelkedik az úttól. Amikor pedig visszaér, akkor üt rajta egyet. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy egy stabilizált út néhány hónapig egész kiváló, majd szépen, lassan elkezd látványosan romlani, és utána néhány hét alatt összezuhan. 

- Ilyen a Gábor Dénes utca is?

- Igen. Oda ki is helyeztünk egy 30-as sebességkorlátozó táblát. Tettük ezt azért, mert annak a viszonylag drága és komoly műszaki tartalommal megépített első 600 méternek a folytatása olyan műszaki tartalommal lett megépítve, amely egy 30 km/órás sebességnél a mai napig kitűnően funkcionálna. Ám sajnos azt az igénybevételt nem bírta. Jól látható, hogy az a sáv ment tönkre, amelyik a helvéciai úttól a ballószögi útig, vagyis a körforgalomig tart. Ennek oka, hogy ott a járművezetők hamar fel tudtak gyorsítani. Az ellenkező irányba olyan feltorlódott volt a forgalom reggelente, hogy a járművek lépésben tudtak csak haladni az utolsó pár -száz méteren. Az a rész sokáig sokkal jobb állapotban volt.

- Ahol probléma van, és ahonnan a legtöbb panasz érkezik, az a felsőszéktói, az alsószéktói és a máriahegyi terület. Ott most milyen állapotban vannak ezek a bizonyos utak?

- Ott is ugyanaz a probléma, a vízelvezetés hiánya okozza a legnagyobb gondot. De hogy jutottunk el idáig, 2023-ra? Amikor 2000-es évek elején Felsőszéktóban a lakossággal egyeztettük a beépítési százalék megnövelését, egy olyan szabályozási tervet dolgoztunk ki, amely az egyes utcákban 12, a gyűjtőutaknál pedig 16 méteres szélességet irányzott elő. Az egyezség a lakókkal akkor arról szólt, hogy az önkormányzat hozzájárul a lakáscélú beépítéshez, melyre addig nem volt lehetőség. Cserébe azt kértük tőlük, hogy biztosítsák az élhető lakóterület kialakításához elengedhetetlen 12, illetve 16 méteres útszélességet a megfelelő minőségű úthálózat kiépítésének érdekében. Azonban, amikor hatályba léptettük, olyan óriási lakossági ellenállásba ütközött, hogy nem tudtuk keresztülvinni.

- Ennek mi lehette az oka?

- Valahogy ők azt gondolták, hogy ez az ő területük, és ezt ők nem adják. Nem értették meg, hogy ezt a város nem elveszi, hanem ott nekik építünk majd utat. De ezeknek a zártkertes övezeteknek ezen felül közműproblémáik is vannak. Ez pedig annak köszönhető, hogy azt a szabályozási tervet, melyet a város a lakók elé tárt, nem sikerült közös megegyezéssel végrehajtani. Csak azt tudom mondani, hogy azokat a problémákat, melyek ilyenkor felmerülnek – és túlmutatnak akár a közlekedési gondokon is – csak a lakókkal együtt gondolkodva tudjuk megoldani. Mert önmagában a város egy négyméteres közterület szélességen nem fogja tudni azokat a paramétereket, műszaki megoldásokat alkalmazni, amelyek biztosítják a megfelelő minőségű utat, illetve a közművek elvezetését. Jól látható ezeken a területeken, hogy ott, ahol az út mellett található szikkasztóárok, semmi baja nincs az útnak.

- Mi lehet a felek számára egyaránt jó megoldás?

- A lakókkal együttműködve akkor tudnánk eredményesen fellépni az ilyen problémák megszüntetése érdekében, hogyha legalább szakaszosan tudnánk egyeztetni, hogy hol, milyen módon tudunk szikkasztóárkot kialakítani. Mindegy, hogy zártkertes területről vagy belterületi utcákról van szó, az együtt gondolkodás a kulcs. Hogy közösen próbáljunk a vízelvetetés megoldása irányába lépni. Ugyanis, ha az utca lakói partnerek abban, hogy megfelelő helyre szikkasztóárkokat építsünk ki, akkor már egy földesút is lényegesen jobb minőségű közlekedési lehetőséget biztosít, mint az, ami jelen állapotban van. Jó példa erre a Gerlice utca, ahol a vízelvezetési problémát úgy tudtuk megoldani, hogy az ott lakókkal közösen esőkerteket hoztunk létre. Ez egy olyan speciális árok, mely növényzettel van beültetve, és szikkasztófunkciót képes ellátni.

- A Gerlice utcai példa bárhol működhet?

- Természetesen nem. Az út feltétele, hogy az alapvető közterület-szélesség rendelkezésre álljon. Amíg ez nem adott, sajnos nem is tudunk mit tenni. Ahol pedig megvan, ott mindenképpen a lakosság által jelzett problémákat közösen igyekszünk megoldani.

- Mit jelent ebben az esetben a problémamegoldás? Milyen lehetőségeket takar?

- A városnak nagyon régóta megvan az a támogatási formája, amikor a lakók saját maguk döntenek úgy, hogy szeretnének, akár szilárd burkolatú utat. Ebben az esetben saját maguk kereshetnek tervezőt, mi pedig azt javasoljuk, hogy ebben a pillanatban vegyék fel velünk a kapcsolatot a műszaki tartalom egyeztetése miatt. Ezt követően a tervező megtervezi, a lakók keresnek kivitelezőt, aki megépíti, a végén pedig az önkormányzat átveszi üzemeltetésre. Ez egy csodálatosan jól működtethető konstrukció lenne. Hangsúlyozom, mi segítjük a szervezőket. Adunk információt, térképet, tájékoztatjuk őket a hozzávetőleges műszaki lehetőségekről. Viszont nélkülözhetetlen, hogy a lakók részt akarjanak venni ebben a folyamatban.

- Ebben az esetben tehát értelemszerű, hogy az utak mellé a vízelvezető árkok is kiépüljenek. Az önkormányzatnak mi a szerepe, feladata ebben az esetben?

- Ott, ahol a közterület szélesség nem áll rendelkezésre a vízelvezető árok kialakítására, ott minden a lakókon múlik. Sajnos az olyan rendkívül keskeny utcákkal, ahol a munkagép se fér el, nem tudunk mit kezdeni. Ott szükség van kompromisszumkészségre a lakók részéről. Számos olyan példa van, Katonatelepen, Kadafalván, Ménteleken, ahol már túl vagyunk efféle útépítéseken, de Hetényegyházán is az a több tucat kilométer burkolt út is az önkormányzat támogatásával készült el az ISPA csatornázás után. Tehát ez nem egy nóvum, nem kell a csőben a likat kitalálni, csak keresni kell az önkormányzatot, kommunikálni velünk. Nagyon sok esetben nem az önkormányzaton múlik, ha ezek a fejlesztések mégsem valósulnak meg. Ahogy mondtam is, mindenben a lakosság rendelkezésére állunk, térképi adatokat, terveket, helyrajzi számokat, címeket, bármit adunk, amit kérnek, ezt a törekvésünket, az együtt gondolkodást pedig a képviselőink is gőzerővel segítik.