Február 25. szerda, Géza

A kommunizmus áldozataira emlékeztek a kecskeméti kopjafánál

2026. 02. 25., 20:55
Magyarországon minden évben február 25-én tartják a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapját, Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának 1947-es jogellenes letartóztatására emlékezve. Szerda este Kecskeméten a főtéri kopjafánál rótták le kegyeletüket az emlékezők. Dr. Salacz László országgyűlési képviselő, Cseh Tamás képviselőjelölt és Mák Kornél, a KDNP vármegyei elnöke tartottak emlékbeszédeket.
A galéria 32 képet tartalmaz

A kecskeméti főtéren álló kopjafa előtt rendezte meg a KDNP megyei szervezete azt a megemlékezést, amelyen a résztvevők fejet hajtottak a kommunista diktatúra hazai áldozatainak emléke előtt. A Szent Imre Általános Iskola két diákjának szavalata után dr. Salacz László országgyűlési képviselő idézte fel a diktatúra évtizedeinek sok százezer családot megnyomorító korszakát.  Mint mondta, 1947 február 25-én Kovács Béla kisgazdapárti főtitkár letartóztatása egyben a magyar demokrácia módszeres felszámolásának a kezdete is volt.

— A kommunizmus nem pusztán történelmi korszak, hanem tudatos hatalom technika. A jogállam lebontása, a nemzeti szuverenitás felszámolása, a társadalom megfélemlítése és az emberi méltóság megtörése. A diktatúra nem a közjót szolgálta, hanem egy szűk hatalmi elit érdekeit, amely idegen érdekeket képviselve fordult saját nemzet ellen. Alig van olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a kommunizmus pusztítása. Elhurcolt apák, kitelepített családok, megfigyelt polgárok, ellehetetlenített közösségek. Egy ország, amelyet saját állama fordított polgárai ellen
— hangsúlyozta dr. Salacz László országgyűlési képviselő.
”

Majd hozzá tette: az emlékeink köteleznek arra, hogy ne engedjük relativizálni a kommunizmus bűneit. A diktatúra világszerte mintegy 100 millió áldozatot követelt. Nálunk százezreket hurcoltak el kényszermunkára, internáltak és börtönöztek be. Az áldozatok emléke nem csupán gyász, de figyelmeztetés is arra, hova vezet a szabadság és az önrendelkezés feladása. Iránytű arra, hogy merre kell menni az igazság, a szuverenitás és a szabadság útján. Tőle Cseh Tamás, a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje vette át a szót.

Hangsúlyozta: Magyarországon 700 ezerre tehető azok száma, akiket meghurcoltak, bebörtönöztek, táborokba vittek, megtörtek megaláztak és tönkre tettek. Kíméletlenül bántak azokkal, akik kiálltak a gondolataik mellett. A hétköznapokban a múlt fájdalmas történeteit nem szeretjük felemlegetni, és mielőbb hagyjuk elhalványulni. Van olyan történelmi esemény amire emlékezni kell, mert mementóként szolgál. Figyelmeztet bennünket, hogy figyeljünk a jelekre. Ne engedjük megismételni a kommunizmus gyászos időszakát, fogalmazott Cseh Tamás. Majd így folytatta: emlékeznünk kell, mert ez volt a legborzalmasabb elnyomás. Mindenkit üldöztek, akik eszmerendszere nem egyezett a kommunistákéval. Ez az önkényuralmi diktatúra évtizedeken keresztül megfojtotta az ember lényegét, a szabad akaratot, mondta a szónok.

 Végül dr. Mák Kornél a KDNP vármegyei elnöke, a vármegyei közgyűlés alelnöke vette át a szót. Utalt Sztálinra beszéde keretében. Hangsúlyozta, hogy a múltat eltörölni mondatot az Internacionálé szövegébe Sztálin írta bele. Ma is kísért ez a gondolatiság, amely a valódi értékektől történő eltávolodást jelenti. Nem csak a múltra kell emlékezni, de a jelenre is kell figyelnünk, mondta. A politikus beszéde után a megemlékezés résztvevői elhelyezték a kegyelet virágait a kopjafánál.

A kommunizmus áldozatainak a becsült száma idehaza

Az 1945 és 1989 közötti időszakban politikai okokból közvetlenül kivégzettek száma 800 - 1000 fő közé tehető. A Szovjetunióba (Málenkij robot) hurcoltak száma 600 000 – 700 000 ember lehetett. A szovjet kényszermunkatáborokból 200 000 – 300 000-en soha nem tértek haza. A Rákosi-korszak idején (1948–1953) több tízezer embert (kb. 40-50 ezer főt) zártak internáló táborokba (pl. Recsk) vagy telepítettek ki vidékre, megfosztva őket vagyonuktól és szabadságuktól. Politikai okokból indított perekben százezreket ítéltek el. Csak 1951 és 1953 között több mint 1 millió ember ellen folytattak ügyészségi eljárást. Az 1956-os forradalom leverése után nagyjából 200 000 magyar kényszerült elhagyni az országot.