A művészet korokon ível át - Sorskönyvek kiállítás nyílik Kecskeméten
A művészt, aki márciusban ünnepelte hetvenötödik születésnapját munkásságáról, a művészetről és a Kecskeméten hamarosan megnyíló kiállításáról kérdeztük.
— Mikor és hogyan dőlt el, hogy Önből festő, grafikus lesz?
— Mint oly sok alkotó esetében, gyerekkorban. Magyarországon csak egy francia nyelvű képregény újságot lehetett vásárolni a hatvanas évek elején. Vaillant volt a neve, és hetente jelent meg. Kitűnő grafikusok rajzolták. A szövegeket nem igazán értettem, a képek azonban hatottak rám. Az igényes vizuális nyelv életre szóló élményt jelentett.
Először rajzfilmes illusztrátor akartam lenni. Tizenhárom és húsz éves korom között a budai Ferencz-rajzkörbe jártam esténként, ahol kiderült, hogy van tehetségem a képzőművészethez. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanultam és diplomáztam.
— Ha az elmúlt évtizedeket korszakokra kellene bontania, hogyan tenné azt? E korszakok kapcsolódnak egymáshoz, vagy teljesen elkülöníthetőek?
— Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisebb-nagyobb kitérők mintha egy irányba vezettek volna. A különböző feladatok megoldása, munkák elvégzése, technikák és anyagok megismerése során szerzett tapasztalatok, a könyv, mint az emberi tudás szimbólumának jelentőségét erősítették. Olyan sokrétű, mély és az emberi kapcsolatokat színesen megjelenítő művek keletkeztek a könyvvel kapcsolatos kísérleteimből, hogy így utólag a korszakok is egy folyamat részeinek tűnnek. Ez a folyamat pedig a megismerés. Annak a megismerése, hogy az ember a csakis általa készíthető eszközét, a csak rá jellemző módon használja. Más élőlény a földön nem ír, nem olvas, nem örökíti meg gondolatait, történetét. Ha egy KÖNYV szimbolizál egy embert a saját történetével, és kapcsolatba kerül egy másikkal, máris az emberi kapcsolatok végtelen változatosságánál vagyunk, mert ezt jeleníti meg.
— Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznia, mit tanult a művészlétről hat évtized alatt, mi lenne az?
— Folyamatos munka, önreflexió, és biztos, hogy nem tesz jót hosszú távon, ha a profit, az üzleti nyereség a cél. A politikai állasfoglalást szerintem kerülni kell. A művészet korokon, kurzusokon ível át.
— Nem hétköznapi anyagokkal dolgozik. Miért lett a papír, a könyvtárgy az egyik legfontosabb alkotóeleme a munkáinak? Mit talált meg ezekben?
— Egyszerű az oka: csak ezekkel és csak így lehetett a műveim célját megvalósítani. Például, ha azt akarom, hogy tudja a néző, hogy szövegeket lát az elvágott nyomtatott lapok élein, de ne tudja elolvasni, akkor ezt nem festhetem, rajzolhatom meg, mert nem lesz ennyire valóságos és hiteles.
— Mi inspirálja leginkább: irodalom, zene, hétköznapi tárgyak, emberi történetek?
— A vizuális élmények, amik emberi sorsokra, történetekre utalnak.
— Hogyan néz ki egy átlagos napja a műteremben – van szigorú ritmusa, rituáléja a munkának?
— Rendszeresség van. Ami lehetőséget teremt folyamatosan az alkotásra, az a műtermi jelenlét.
— Mit szeretne a művészetével átadni, közvetíteni az embereknek?
— Azt, hogy próbáljuk megőrizni az identitásunkat, és hallgassunk a belső megérzéseinkre. Ez persze konfliktusokkal is jár néha, de megéri.
— A héten Kecskeméten nyílik új kiállítása Sorskönyvek címmel. Mit lehet tudni erről a tárlatról?
— Az emberi kapcsolatok fontossága, azok működésének megértése a kiállítás üzenete. A célom, hogy felhívjam a figyelmet egymás megértésére, és amennyire lehet, tolerálására.
— Van-e olyan terv, nagyobb ívű projekt, amelyet kifejezetten a következő évtizedek feladatának tekint?
— Néhány éve már a vízzel kapcsolatos élményeim megfogalmazása foglalkoztat. A jövőben ezek élményadó megjelenítése, vizuális eszközökkel történő átadásának tökéletes megoldása a célom.
*Varga Katica írása