Akikre büszkék vagyunk I.

Akikre büszkék vagyunk
Gyermekekkel suttogó

Beszélgetés Oppelt Józsefné iskolapszichológussal, akinek munkáját a város 2023-ban Kecskemét Szociális Ügyéért Díjjal jutalmazta

• Mikor döntötte el, hogy pszichológus lesz?
• A pszichológus pálya iránti érdeklődés egy érési folyamat eredményének tekinthető. Gimnazistaként abban biztos voltam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így a tanítói, majd a nyelvtanári pályát választottam. Szerencsés embernek tartom magam, jó helyen, támogató közösségben kezdtem Lajosmizsén. A gyermekeim születése után a Lánchíd Utcai Általános Iskolában tantárgycsoportos oktatás keretén belül tanítottam matematikát, ének-zenét és orosz nyelvet. Közben – az aktuális kihívásoknak köszönhetően folyamatosan képeztem magam, így sajátítottam el a differenciált oktatás módszertanát, s kerültem közelebb az egészségnevelés témaköreihez is. A 90-es évek végén szinte valamennyi hazánkban működő egészségprogram képzett trénereként segítettem a felnőttek és a diákok szemléletformálását. A pszichológiát tekintve valódi beszippantó erővel a differenciált fejlesztés, s azon belül is a tehetséggondozás hatott rám. Dr. Gefferth Éva, Dr. Herskovits Mária pszichológusok kezdeményezésére, Dr. Czeizel Endre elnökletével megalakult a Magyar Tehetséggondozó Társaság, melynek létrejöttében, illetve megyei tagozatának életében is aktívan közreműködtem. Ez volt az a fordulópont, mely az érdeklődést céllá változtatta, s elhatároztam, hogy pszichológus leszek.
• Volt-e a gyermekkorának olyan meghatározó élménye, melynek nyomán eldöntötte, hogy emberek lelkével kíván foglalkozni?
• Mindig is érdekelt, hogy mi van a felszín alatt, mi mozgatja mélyen az eseményeket, embereket, de meghatározó erővel bíró gyermekkori élményem nem volt.
• Igaz-e Ön szerint ez a sztereotípia, vagy abszolút tévhit: Aki pszichológus, annak magának is gondja van, és azért megy annak valaki, hogy önmagát gyógyítsa meg.
• Azt gondolom, hogy valamilyen sérülése, elakadása, vesztesége mindenkinek van az élete során. Hogy ez előny vagy hátrány a pszichológusi munkában, az attól is függ, hogy ezek feldolgozott sérülések-e, vagy jelenleg is aktív nehézségei az illetőnek. Ha egy pszichológus maga is megtapasztal bizonyos nehézségeket, akár krízisbe kerül élete egy időszakában, az segítheti őt a munkájában, sőt, hitelesebbé válhat általa. Azonban, ha ezeket a nehézségeket képtelen rendezni hosszabb időn át, vagy aktuálisan olyan problémával néz szembe saját életében, mint a kliense, az veszélyeztetheti a segítő munkát.
• Igaz-e Ön szerint, hogy a legtöbb pszichológus felteszi a kérdést: “akarsz róla beszélni?”
• Mások nevében nem tudok nyilatkozni. Ha a saját gyakorlatomat nézem, nem szoktam ezt a kérdést használni. Na jó, időnként odahaza, a párommal szoktuk tréfásan megkérdezni egymástól, hogy „oké, akarsz róla beszélni?”
• Izgalmas és érdekes lehet belelátni az emberek lelkébe. Ön szerint lehet valakiről valamit feltételezni pusztán ránézés után?
• Életünk tele van első benyomásokkal. Már a találkozás első másodperceiben eldől, hogy kedveljük-e beszélgetőpartnerünket vagy sem, s ez fordítva is igaz. Az első benyomások fontosságának evolúciós magyarázata van: őseinknél a túlélés múlott rajta. Pillanatok alatt kellett felmérniük, mennyire megbízható vagy veszélyes, illetve vonzó vagy taszító a másik fél. Az első benyomások a mai napig jelen vannak a hétköznapjainkban, létrejöttükben fontos szerepet játszik a másik személy fizikai megjelenése, ruházata, nonverbális kommunikációja és viselkedése. Azonban itt is „kettőn áll a vásár”, tőlünk is függ a folyamat kimenetele. Minden új találkozáskor saját előzetes tudásunk is hatással van arra, mit gondolunk a másikról. Ha az új ismerősünk olyan tulajdonságokat hordoz, melyekkel negatív tapasztalataink vannak, hajlamosak vagyunk további negatív jellemzőket is társítani hozzá. Ha azonban az illető hasonlít ránk, hajlamosabbak vagyunk jó tulajdonságokkal felruházni őt. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy míg saját viselkedésünket leginkább tőlünk független okokra vezetjük vissza, addig a másik viselkedéséből készek vagyunk az illető személyiségére vonatkozó következtetéseket levonni. A viselkedésből a személyiségre való következtetés azonban megfeleltetési torzítás. Az első benyomásnak fontos szerepe van, de csak ha nem tekintjük kőbe vésettnek, módosíthatatlannak.
• Volt már olyan eset, amikor egy páciens problémái lelkileg Önt is megviselték?
• Előfordult már, hogy egy számomra érzelmileg nehéz helyzettel találkoztam. A képzés során tanultak, az önismereti munka és a szupervízió ilyen esetekben segítséget jelentenek. Megtanuljuk “eltenni” a saját dolgainkat, hogy a kliens érdekeit szem előtt tartva tudjunk a lehető leghatékonyabban segíteni. Iskolapszichológusként teamben dolgozunk, havi találkozóink és esetmegbeszéléseink vannak, melyek során egy-egy esetet különböző aspektusokból tekintünk át, természetesen tiszteletben tartva a kliens személyiségi és anonimitás iránti jogát.
• Van-e példaképe? Esetleg egy az életét átalakító, a gyökerekig hatoló, erőteljes személy?
• Életem során több, a szemléletemet, gondolkodásomat formáló tanárom, csapat- és munkatársam volt, akiknek fontos szerepük volt a fejlődésemben. Néhányukat szeretném név szerint is megemlíteni. Gimnáziumi tanárom volt Dr. Orosz László, Laci bácsi, aki hihetetlenül széles tudásával, színes, érdekes történeteivel és magasra helyezett mércéjével nevelte olvasókká tanítványait, köztük engem is. A neveléstudomány területéről Dr. Nagy József professzor urat emelném ki, aki pedagógiai fejlesztői gondolkodásomat formálta műveivel, tanításával. Büszke vagyok arra, hogy a tanítványa lehettem. A pszichológiai hivatást tekintve példaképemnek tekintem Dr. Herskovits Máriát, az MTA pszichológusát, akitől rengeteget tanultam, mind szakmai, mind személyes téren, s aki mentorként és barátként segített az első szárnypróbálgatásaimtól kezdve. Mély hatást gyakorolt rám Dr. Erika Landau világhírű kreativitás kutató- és fejlesztő pszichoterapeuta, akinek tréningjén személyesen tapasztalhattam meg a másik szempillarezdülését is észrevevő figyelmet, s tanulhattam kreativitást segítő módszereket, praktikákat. A tehetséggondozás terén nem maradhat ki a sorból a nijmegeni egyetem professzora, a tehetségkutatás nemzetközi szaktekintélye, az Európai Tehetséggondozó Tanács (ECHA) örökös tiszteletbeli elnöke, Dr. Franz J. Mönks, aki személyesen tartott tréninget Kecskeméten a megye pedagógusainak, s akitől, mint az ECHA magyar levelezője folyamatos szakmai támogatást kaptam.
• Lát-e különbséget a 70-es-80-as évek fiataljai, illetve a mai kor gyermekeinek problémái között?
• A fejlődésből, érésből eredő tipikus korszakok (…óvodáskor, kisiskoláskor, serdülőkor stb.) kihívásai és feladatai a 70-es, 80-as évek gyermekeinél és a mai kor gyermekeinél egyaránt megtalálhatók, a család, a családi dinamikák, a közösségek és a társadalmi elvárások változásai, illetve az aktuális helyzetek által módosulva. A személyiség összetevői a társas interakciókban nyerik el végső formájukat, melyben kitüntetett szerepe van a társas környezetnek, azaz a szülőknek, a nevelőknek és a kortársaknak. Amíg a 70-es, 80-as évek fiataljai az offline térben, személyes kapcsolatokban tapasztalták meg a közösségi élet hatását, s tanulták meg a kapcsolatteremtés, csoportban dolgozás, konfliktuskezelés módszereit, technikáit, addig a Covid19 járvány és az ahhoz kapcsolódó bezártság komoly hatással volt a gyermekek életére és mentális egészségére. Leginkább a szorongásos és pánikos tünetek erősödtek fel, valamint egyértelműen megnőtt a depressziós kamaszok száma. Kisebb gyermekeknél gyakori volt a halálfélelem és a kényszeresség, például a túlzásba vitt kézmosás. Egy 2021-ben publikált UNICEF kutatás szerint főleg az életszakaszváltásban lévő gyermekeket és fiatalokat viselte meg a helyzet, így a leendő 1.osztályosokat, az általános iskolát elhagyókat, a gimnáziumba frissen érkezetteket és az onnan elballagókat, hiszen számukra fontos rituálék is kimaradtak az életükből. A hátrányos és a halmozottan hátrányos, rosszabb családi háttérrel rendelkező gyermekeket is jobban megviselték a lezárások és a vírushelyzet, mind a gyermekek mentális egészsége, mind pedig digitális képességeik terén. Az első hullám alatt a sok haláleset és a betegségtől való félelem okozott több problémát, míg később a bezártság és szociális szeparáció viselte meg jobban a gyerekeket és fiatalokat. A járványhelyzet, amellett, hogy teljes mértékben felborította a hétköznapi életet, felerősítette a digitalizáció jelentőségét. A KSH 2020-as jelentése szerint a 16-24 éves korcsoport 97 százaléka átlagosan 3-4 órát tölt internetezéssel naponta, s azóta ez az arány csak növekedett. A kulturális részvétel egy része áttevődött az internetre, melyet a másokhoz való kapcsolódáshoz használnak eszközként, ezzel pedig olyan kultúrát teremtenek, amely teljesen eltér az előző generációkétól. A közösségi terek helyett a közösségi oldalak lettek a fiatalok kapcsolódásainak színterei. Ennek következménye az online tér kitágulása, azaz különböző földrajzi helyeken és időzónában lévők tudnak egymáshoz kapcsolódni. Másrészt viszont az internetező fiatal sokszor „beszorul” a saját szobájába, elkülönül a családtagjaitól, vagyis a fizikális, offline társas tere beszűkül. Az internetkultúrában a különböző tevékenységek közötti váltás és az állandó készenlét, vagyis a gyors, azonnali reakciók jellemzők, és ezek nagyban meghatározzák a fiatalok társas és személyes működését. A szakirodalom a félelem a kimaradástól (FoMo) elnevezést adta annak a jelenségnek, amely a kortársakkal való értelem- és örömteli, pillanatnyi élményekről való lemaradástól való félelem következtében alakult ki. Az online jelenlét növekedése miatt a 70-es és 80-as években még ismeretlen cyberbullying, azaz az online térben történő bántalmazás és zaklatás is egyre nagyobb kihívás és probléma a fiatalok számára.
• Melyik korosztállyal szeret jobban foglalkozni, a gyerekekkel vagy a felnőttekkel?
• Iskolapszichológusként mindkettőre lehetőségem van. Tarthatok szülői fórumokat, konzultációkat, előadásokat. A pedagógus kollégákkal napi szintű egyeztetéseken és esetmegbeszéléseken tudjuk meghatározni a további feladatokat, lépéseket. Nagyon szeretem az osztályszintű foglalkozásokat, vagy a csoportos beszélgetéseket, de egyéni tanácsadás keretében is fogadom a gyermekeket és fiatalokat. A kép így lesz teljes és a segítségadás működőképes.
• Hogyan lett végül a Kodály Iskola pszichológusa?
• Iskolapszichológusként évek óta segítettem a Kecskeméti Arany János Általános Iskola Móra Ferenc Általános Iskolája tanulóit és pedagógiai közösségét, amikor megkerestek a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolából, hogy lenne-e kapacitásom bekapcsolódni az intézmény életébe. Jelenleg ebben a két iskolában segítem a fiatalok és a felnőttek mentális egészségének fenntartását, és veszek részt igény szerint a problémakezelésben.
• Milyen tapasztalatai vannak iskolapszichológusként?
• Bár profiljuk szerint különbözőek, mindkét iskolában fontos szerepe van a közösségfejlesztő programoknak. A Móra Iskolában a felzárkóztatásért és az esélyek növeléséért szerveződnek a különböző programok, művészeti szakkörök, foglalkozások. A Kodály Iskolában megtapasztalható a zene egymásra hangoló, fantasztikus erejű összekovácsoló hatalma, s jó látni, ahogy az egyéni fellépések során kinyílnak, jártasságot szereznek a diákok a nyilvános szereplésben is.
• Tanult-e Ön élete során valamit a pácienseitől?
• A kliensekkel való munka mindig kétoldalú tanulási folyamat, kölcsönösen hatunk egymásra. Megélni azt, hogy egy másik ember megtisztel a bizalmával és végigkísérni őt az egyéni fejlődése útján, minden alkalommal rendkívül inspiráló.
• Milyen érzések voltak Önben, amikor a díjat megkapta?
• Nagy megtiszteltetés számomra, hogy városom képviselőtestülete méltónak talált a díjra, melyre, mint szakmai munkám legnagyobb elismerésére tekintek.
• Köszönöm szépen az interjút! Munkájához további sok sikert kívánok!

Készítette: Nagy Emese, a Kodály Iskola 10. osztályos tanulója

Kecskemét, 2024. 02. 28.
Mentorálta: Bencéné Nagy Györgyi
A cikkben található képek Oppelt Józsefné engedélyével készültek és kerültek felhasználásra.