Amikor Őértük nyúl egy kéz

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több mint kilencszáz éves jelmondata: „A hit védelme és a szegények szolgálata” – a karitatív szervezet dolgozói ebben a szellemiségben igyekeznek nap mint nap, erőn felül teljesítve átadni a rászorulóknak mindazt, amit az élet megvon tőlük.

Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója fontosnak tartja, hogy a teátrum amellett, amit alaptermészeténél fogva szolgáltat, átnyújt az embereknek, álljon ki olyan nemes célok mellett, amelyek a hátrányos helyzetben lévőket és segítőiket támogatják. Ezen gondolattól vezérelve döntött úgy nemrégiben a színház direktora, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével vendégül lát a nagyszínházban közel ötszáz, különböző karitatív szervezetnél dolgozót, ezzel hálálva meg áldozatos, segítő munkájukat.

A meghívott szervezetek között szerepelt többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Szentcsalád Plébánia, a Kecskeméti Görögkatolikus Egyházközség, az Ölelő Kéz Alapítvány, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Piarista Diákszövetség, a Kecskeméti Nyugdíjas Szövetség, a Karol Wojtyla Barátság Központ, a Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia, a Városi Civil Kerekasztal, a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, a Városi Szociális Közalapítvány és a Biztos Kezdet Gyerekház.

Vendégként érkezett továbbá az előadásra több nagylelkű adományozó és támogató, valamint az alkotók közül Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a darab forgatókönyv- és dalszövegírója, illetve Zsuffa Tünde, a Szent Erzsébetről szóló regény írója, az előadás dramaturgja.

„Példaértékű és páratlan az a tevékenység, amelyet a Magyarországon lévő karitatív szervezetek végeznek. Mindennapos áldozatkész munkájuk a közösség és az egyén érdekeit egyaránt szolgálva nyújt segítő kezet mindazoknak, akik nem találják a helyüket a világban, akik valamilyen betegséggel küzdenek, akiket a társadalom kitaszított, vagy akik egyszerűen csak ‘keresők’, szeretnének tartozni valahová. A legfontosabb, hogy mind összefogjunk ezekért az emberekért, és támogassuk őket mindazokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állnak” – fogalmazott Cseke Péter. Hozzátette: a színház és a művészet gyakran világítótoronyként képes utat mutatni az embereknek, épp ezért küldetésünk és kötelességünk azt segítő és hálaadó szándékkal szintúgy használni.

Az előadás megkezdése előtt Kozma Imre atya intézett beszédet a közönséghez, ezt követően pedig Rigóné Kiss Éva, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti Csoportjának vezetője, valamint Dr. Jeney Gábor katolikus plébános atya köszönetnyilvánításképp egy emlékplakettet nyújtott át Cseke Péternek és a társulatnak.

„Közel negyven éve ismerem Cseke Pétert, és azon felül, hogy kiválóan vezeti a kecskeméti színházat, most bizonyosságot nyert, hogy van füle annak meghallására is, amit Jézus Krisztus úgy fogalmazott: ‘Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.’ A direktor úr úgy gondolta, az Árpád-házi Szent Erzsébet-lelkületű emberek számára igazi ajándékként szolgál majd ez a meghívás, ami ennek a halló fülnek is köszönheti a lényegét, és ugyanakkor igazolja is azokat az embereket, akiknek örömére hangzott fel ez a varázslatos előadás” – vélekedett Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke.

Mint mondta: évekkel ezelőtt egy megemlékezést tartottak az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, ahol a különböző nemzetek nagyjairól esett szó. Ekkor elhangzott, hogy Magyarország legnagyobbjai az Árpád-házi szentek, hiszen nincs még egy olyan uralkodó család Európában, amelynek ennyi szentje lenne. „Ezt nem érdemes elhallgatni, beszélnünk kell róluk, akár a színház falain belül is, hiszen ezek az emberek a lehető legnagyobb értékeket mutatják fel” – hangsúlyozta.

Úgy fogalmazott: minden jó cselekedet a magáról megfeledkező ember tette. „Mi ezt az igazságot tesszük meg újra és újra az élet középpontjának, hiszen a társadalom egészsége azon múlik, hogy minden embernek van-e helye benne. Mi a legkisebbekre is gondolunk, akik valóban a helyüket keresik és kiszorultak a társadalomból. A célunk, hogy visszavezessük őket, hogy érezzék, a mi emberi közösségünkhöz tartoznak, ahol vigaszra és bátorításra lelhetnek. A karitatív szervezetek rendeltetése, küldetése ez, mert a közösség tudja igazolni az embert, hiszen az ember közösségi lény, és akinek helye van a közösségben, az az élet válaszát ismeri.”

II. János Pál pápa úgy fogalmazott Szent Erzsébettel kapcsolatban, hogy ő a hatékony tékozlás szentje. A jó cselekedetekhez ugyanis nélkülözhetetlen az, hogy az ember magáról megfeledkezzen, és ez azt eredményezi, hogy ki tudja mutatni: a szeretet határtalan.

„A szeretet teremtő erő, amely mindig nagy ráhagyással dolgozik. Valóban a hatékony tékozlás csodája, ami a természetben történik. Gondoljunk csak egy gyönyörű tavaszi mandulafára: tobzódik a gazdagságtól, ám annak csekély része hoz majd csak gyümölcsöt. Ahhoz azonban, hogy valóban gyümölcsöt hozzon, nagy ráhagyással kell a természetnek ígérni a jövőt. A szeretetszolgálatok emberei a teremtő szeretet csodáját leginkább a természetből leshetik el: meg kell látnunk, a természet milyen bőkezű, és bizonyos értelemben nekünk ugyanilyen nagylelkűnek kell lennünk. Mi a jövőt szeretnénk a rászoruló emberek számára biztosítani, hiszen higgyék el: jövője van annak az embernek, akit elfogadnak, befogadnak és szeretnek” – zárta gondolatait Kozma Imre atya.