Bezárások és újrakezdések – mennyire életképes a kecskeméti vendéglátópiac?

„Kedves Vendégeink! Ezúton szeretnénk tudatni Veletek, hogy a kecskeméti Labirintus Pizzéria 2025. szeptember 15-én végleg bezár” – búcsúzott közelmúltbeli Facebook-bejegyzésében az étterem, melyet városunkban sokan legendásként aposztrofáltak hozzászólásaikban. Nem sokkal korábban, szeptember elsejével a szintén közismert Három Gúnár is feladta az éttermi szolgáltatást (posztjuk alapján azonban a szállodát továbbra is üzemeltetik). Az augusztus végén–szeptember elején egy héten belül történt bejelentések harmadik csapásaként pedig a Rozmaring étterem üzemeltetőiről is kiderült, hogy bedobják a törülközőt. Itt azonban a régi tulajok felhívták a figyelmet, hogy – amint fogalmaztak – „a Csalánosi Csárdát üzemeltető család, akik tapasztalt, profi vendéglátósok” tovább viszik az éttermet.

Ez a bejelentésdömping természetesen kiverte a biztosítékot a közösségi médiában. A posztok alatt számos vélemény fogalmazódott meg a hozzászólásokban: politikai felelősségtől, az „ott kértem meg az asszony kezét” jellegű érzelmes felsóhajtásokig, minden.

Maga a váratlan eseménysor és a kapcsolódó kommentek tényleg valamiféle életmódbeli, városfejlődési színvonaltörés érzetét kelthette az emberekben. S ha belegondolunk, kicsit hosszabb időtávlatban találunk még olyan bezárásokat – Skót és Joe bácsi, Bagatelle stb. –, amelyek ezt a benyomást tovább erősíthetik. Ráadásul az országos trend is rímel a folyamatra…

Országosan folyamatosan csökken a vendéglők száma

Hogy milyen irányba haladunk itt, Kecskeméten, az országos összehasonlításban elég érdekesen alakul. Főként a fent említett helyi vélemények fényében.

A téma felgöngyölítése során az országos állapotokról 2024-es számokat találtunk. A Trade Magazin a Magyar Vendéglátók Ipartestülete adataira támaszkodva nemrég leírta, hogy 2023 végéhez képest a 2024. év végére szűk három százalékkal (2,98%) csökkent a vendéglátóhelyek száma, s állapodott meg 43,6 ezerben.

Az okok között nem nehéz felfedezni a szegmensben a Covid mindent felborító- átalakító hatásait. No és a járvány persze nemcsak a forgalom visszaeséséért felel, hanem a fogyasztási szokások átalakulásáért, a rendelés-kiszállítás megerősödéséért is. A források a pandémia mellett a járvány után érkezett összes válsághatást, de köztük is elsősorban a költségek jelentős emelkedését és a munkaerőhiányt emlegetik a trend fő eredőiként. Utóbbi, a munkaerőhiány a bezárások következtében némileg csökkent, de a kedvezőtlen demográfiai adatok – az ágazatba belépő kevesebb ifjú szakember – ezt kikompenzálja, vagyis a vendéglátásban várhatóan az egyik legnagyobb kihívás továbbra is a zsugorodó munkaerő-állomány lesz.

A másik – és ez idei infó –, hogy az árak szorításába került az év első felében a vendéglátás. A statisztikai hivatal adatai szerint január és június között a szektor átlagon felüli áremelkedést hajtott végre, aminek egyik eredménye az lett, hogy folyóáron növekedett ugyan a vendéglátósok árbevétele, de az eladott étel mennyiségében stagnálásközeli állapot alakult ki.

És mit mutatnak a kecskeméti számok?

Nos, ilyen szektorális gazdasági körülmények között az országos tendenciával szemben városunkban komoly iránybeli eltérést tapasztalunk. A kecskeméti polgármesteri hivatal adatai szerint ugyanis – nézzük először a 2024-es évet – tavaly Kecskeméten január elseje és december 31-e között 204 új üzletet nyitottak, melyek közül 69 képviselte a vendéglátóipart. Ugyanezen időszakban 110 üzlet zárt be, melyben 38 vendéglátóhelyet jegyeztek.

2025 első kilenc hónapjában pedig a Városháza tájékoztatása szerint 34 vendéglátóhely nyitott, és 29 zárt be, azonban utóbbi esetben legalább hét vendéglőnél csak tulajdonosváltás történt. Vagyis a tavalyi mértékű többletet ugyan nem érte el a mérleg, de a vendéglők nyitási-zárási egyenlege még mindig bőven a pozitív tartományban maradt.

Időben kicsit messzebbről vizsgálva nézzük csak meg a Piramis udvarházat, a Kéttemplom közt vagy a Rákóczi utcát: hemzsegnek az új helyek, és nem csak itt, hanem a város több pontján is, ahonnan az alábbi példáinkat hozzuk.

Pozitív példák: bejáratott klasszikus és fiatalos dinamizmus

Egy időtálló különlegességgel és egy jellegzetes újdonsággal is szerettük volna illusztrálni cikkünket. A Csaplár a kitartás és a siker szép példája, egy vendéglő, amely több mint ötven éve nyitott kiskocsmaként, de már több mint 30 éve melegkonyhát is visz. A Szegediék pedig a kisvendéglő, mely a magyaros ízvilágot preferáló vendéglátást fiatalos lendülettel és korszerű marketinggel igyekszik sikerre vinni.

Csaplár Vendéglő – fél évszázadnyi stabil minőség

Kevés hely őrizte meg annyira a klasszikus vendéglátás szellemét Kecskeméten, mint a Csaplár Vendéglő. Véleményük szerint a túlélésük titka is ebben rejlik. A családi vállalkozás 1971-ben indult kiskocsmaként, majd 1993-ban bővült melegkonyhás étteremmé. Nem voltak drasztikus átszervezések, helyszínváltások, azóta is a Vacsiközben, ugyanazon a helyen, ugyanazzal a házias konyhával várja a vendégeket – immár több generáción át. „A pacal, a marhapörkölt, a tyúkhúsleves vagy a vasárnapi rántott szelet soha nem maradhat le az étlapról” – mondja Csaplár Sándorné alapító, tulajdonos, aki néhai férjével kezdett bele a vállalkozásba több mint 50 éve, s azóta is viszi az üzletet.

A vendéglő vezetésében ma már az alapítók keresztfia is részt vesz. Csaplár László a több mint fél évszázados töretlen működés eredményét a hagyományos magyar ízek mellett első sorban a kiszámíthatóságban, a befektetett energiában, a nem „kispórolt” technológiai időben és a vendégekhez való viszonyban látja. „A magyaros konyhát nem lehet felgyorsítani. A pörkölt, a pacal, a tyúkhúsleves elkészítésének meg kell adni a szükséges időt” – mondja.

A család szerint a vendéglátás ma másfajta kihívásokkal néz szembe: a munkaerőhiány, a megemelkedett költségek és a fiatal generáció távolmaradása nehezíti a működést. „Régen mindenki vendéglátós akart lenni, ma már ritka az, aki igazán szívvel csinálja” – fogalmaz Csaplárné.

Hangsúlyozza, ők máig tartják a vendéglátás régi aranyszabályait, a rendet, a tisztaságot, a precizitást. Szerintük ennek eredménye, hogy vannak törzsvendégeik, akik húsz-harminc éve eljönnek, és ugyanahhoz az asztalhoz ülnek le – tudják ugyanis, hogy itt mit kapnak a pénzükért.

„Mi mindig arra tanítottuk az alkalmazottainkat, hogy mi várjuk a vendéget – ne a vendég minket. Ez a mi titkunk” – mondja az alapító.

Szegediék Vendéglője – kockás abrosz és digitális lendület

A Szegediék Vendéglőjének története a klasszikus magyar vendéglátás egyik sikeres útját mutatja fel városunkban. Egy út menti büféből indult, április óta pedig egy népszerű, kockás abroszos étteremként működik Kecskemét belvárosában. A tulajdonos-séf, Szegedi Krisztián azt hangsúlyozza a módszerével kapcsolatban, hogy ő nem a kifogásokat, hanem a megoldásokat keresi: „Sokan mondták, hogy nagy fába vágtuk a fejszét, de én úgy voltam vele: miért ne próbálnánk meg?” – meséli mosolyogva.

Az étlap kizárólag a klasszikus magyar konyha fogásait kínálja – pacalpörkölt, szalontüdő, csülök és más sertésételek, „ahogy régen is csinálták”. Itt nincs pizza, hamburger vagy saláta, csak igazi, házias ízek. A vendégek pedig épp ezt keresik. A „Pacalemberek” nevű, több tízezres országos Facebook-csoportban a hely igazi kedvenc lett: „Volt, hogy Párkányból jöttek motorosok csak azért, mert ott látták a pacalunkat” – emeli ki Krisztián. A közösségi médiában való jelenlét nem tudatos stratégiaként indult, de mára igazi marketingeszközzé vált, amely országos ismertséget hozott a vendéglőnek.

A tulajdonos nem tagadja, a költségek és a munkaerőhiány mindenkit sújtanak, de szerinte a siker kulcsa nem a panaszkodás: „Ha az ember becsülettel és kitartóan dolgozik, meg lehet élni ebből a szakmából.” Ő maga nap mint nap teszi a dolgát az étteremben, és családtagjai is besegítenek: „én főzök, anyukám felszolgál – családias hangulat van nálunk.”

Szegedi Krisztián nem a trendeket követi, hanem azt viszi tovább, amit a legjobban ismer: a magyar konyhát. Fiatal szakemberként modern szemlélettel gondolkodik, amikor közösséget épít; az online térben is jelen van, és fiatal vendégeket is megszólít. „A mi korosztályunk már nem is tudja, mi az a szalontüdő. De ha megkóstolják, visszajönnek. Mi ezzel a lendülettel, friss energiával szeretnénk új életet adni a régi magyar ízeknek.”

Optimista, energikus hozzáállása lelkesítő ellenpontként hat a cikk elején emlegetett „válság-hangulatban”. Amit mond az üzleti filozófiájáról, az nem azt üzeni, hogy „túl kell élni” – hanem azt, hogy meg lehet élni, ha az ember szorgalmas, szívvel főz és a hagyományokat is tiszteli.