Bivalyok az 52-es főúton
Gyurita István természetvédelmi őrkerület-vezető elmondta, hogy minden évben azonos útvonalon történik a bivalyok kihajtása. A gulyát alkotó állatok tíz évnél idősebbek, új egyedek kis számban kerülnek hozzájuk. Az állatok legelőn tartása nagy mértékben függ az időjárástól, valamint az éves fűhozamtól, ennek megfelelően a kihajtás általában április végén-május elején, míg a behajtás novemberben történik.
A házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság teljes bivalyállománya jelenleg 600 példány körüli.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park
Fotó: Schneider Viktor