Csecsemők és gyermekek maradványaira bukkantak a régészek a Kéttemplom közben
A Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján számolt be arról, hogy februárban újabb szakaszához érkeztek a Kodály Intézet felújításához kapcsolódó munkálatok (melyek régészeti eredményeiről, több között, a Hírös Histórák 2023. évi nyári számában is beszámoltak, >>link<<). Az ásatás az egykori kolostor falain kívül, a Kéttemplom közben folytatódott. Fazekas András Kristóf, az ásatást vezető régész beszámolója szerint az elmúlt hetekben nyitott árkot közvetlenül az intézet északkeleti fala mentén ásták, a bejárathoz vezető „híd” és a Barátok templomának szentélye között. A kutatott terület igen kicsi, mintegy 15 m2 nagyságú volt, ennek ellenére igen fontos leletek kerültek elő innen.
A helyszín régészetileg már ismert volt, itt helyezkedett el – a mai Romkert területén, a templom előtti Kálváriától, egészen a Kodály Intézet bejáratáig - egykor a középkori és kora újkori Kecskemét egyik legrégibb temetője a 14. század második felétől egészen 1778-ig. Ekkor Mária Terézia rendeleti úton szüntette meg a városon belüli temetkezéseket és jelöltette ki az új sírmezőket a városok határain kívül. Az ősi temető emlékeire bukkantak most a múzeum szakemberei.
– Összesen 18 db egyértelműen elkülöníthető elhunyt teljes vagy részleges vázát tártuk fel több szinten, ezeken kívül jelentős mennyiségű szórvány embercsontot gyűjtöttünk fel és dokumentáltunk – számolt be az eredményekről Fazekas András Kristóf.
A sírok nagyfokú bolygatása több okra vezethető vissza. Egyrészt a zsúfolt városi temetők sajátossága az évszázadokon keresztül tartó rátemetkezés, másrészt pusztítást okozott a 18. század elején felépült kolostor északkeleti fala is, ekkor nem exhumálták az elhunytakat. Harmadrészt a legújabb korban a különböző építkezésekhez, közmű-fektetésekhez kapcsolódó földmunkák is pusztítottak sírokat.
Majdnem minden esetben dokumentáltak a régészek deszkakoporsóra utaló nyomokat, konkrét famaradványok, illetve koporsószegek formájában. A vázak tájolása egységes, DNy-ÉK irányú volt, megegyezett a Barátok temploma tájolásával.
A feltárt sírok közül egyről, a 184-es számot viselő csecsemő temetkezéséről külön szólt a muzeológus. – A mellkasi tájéktól lefele elpusztult kislány sírja igen magasan, a jelenlegi járószinttől mintegy 70 cm mélységben feküdt, szinte közvetlenül a templom szentélye mellett. Rövid élete ellenére igen nagy szeretettel vehette körül a családja, hiszen a fejére egy igen díszes, bronzspirállal kivarrt gyöngyös pártát helyeztek a temetéskor. Elsődleges viselettörténeti elemzések alapján ezt a típusú fejéket a 17. században használták – mondja a régész, aki a szakvéleményt Zay Orsolyától, az egri Dobó István Vármúzeum régészétől kapta.
Fazekas András Kristóf azt is elárulta, hogy a szakszerű feltárás és dokumentálás után a koponya és a párta egyben lett kiemelve és konzerválva. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az egykor élt kislány pártája egy restaurátor műhelyében nyerje vissza eredeti szépségét.
Forrás és fotók: a Kecskeméti Katona József Múzeum weboldala