Csoki készült a 326 éves mézeskalács-mintafa segítségével
A múzeum gyűjteményében található egy 326 éves, 17. század végén faragott, tányér alakú mézeskalács-mintafa, mellyel a 20. század elejéig számtalan mézeskalács készült. Ennek a mintának a felhasználásával a múzeum és a soltvadkerti cukrászda háromféle változatban, ét-, tej- és fehércsokoládé kivitelben készít termékeket, melyek december 9-én a Népi Iparművészeti Gyűjteményben megrendezett „A vásárra kéne menni” – ünnepi kirakodóvásár és RuhaCsereBere rendezvényen megvásárolhatóak. Ezt követően az érdeklődők az adventi időszak végéig a Cifrapalota Kiállítóhelyen találhatják meg az édességeket.
A több évszázados múltra visszatekintő mézeskalácsos mesterség és a hozzá szorosan kapcsolódó faragóművészet legszebb tárgyi emlékei közé tartoznak a tányér formájú mézeskalács ütőfák. Egy részük vallási témát jelenít meg, leggyakrabban a karácsonyi ünnepkörhöz, illetve a passiótörténethez kapcsolódó jeleneteket ábrázolják. A Királyok imádása témakört bemutató darabok kiemelkedően szép, különlegesen faragott példánya a Kecskeméti Katona József Múzeumban őrzött ütőfa. E típus német területekről terjedt el, és vált ismertté egész Európában. Az 1697-ből származó, négyzet alaprajzú, benne kör alakban kimélyített formát dr. Szabó Kálmán gyűjtötte 1912-ben Kecskeméten, ismeretlen mézesbábostól. A mézesbábforma készítője a magas színvonalú, dekoratív faragás, a stílusjegyek és a lehetséges ikonográfiai előképek alapján feltehetően egy nürnbergi mester, esetleg egy német területeken tanult felső-magyarországi, vagy nyugat-dunántúli faragó lehetett. Mivel a céhlegények a vándorlásaik során faragóformákhoz is hozzájutottak, amit később hazahoztak, valószínűsíthető, hogy ez a nyomófa is így jutott Kecskemétre.
A mézeskalácsformát széles, díszes keret övezi, melyen angyalfejek és stilizált virágmotívumok váltják egymást szimmetrikus elrendezésben, belül pedig egy angyalfejekkel díszített babérkoszorú fut körbe. A koszorún belül a királyok és a szent család csoportja látható. A jászol két oldalán rejtette el a mester a monogramját (G GS) és az évszámot. A kecskeméti forma előképeként valószínűleg Albrecht Dürer fametszete, valamint táblaképe szolgált, illetve festményeihez is kapcsolódik.
Hosszú évtizedekig tartó raktári pihenés után e sokat látott tárgy pontos másolatát értő kezek ismét használatba vették. Ezúttal azonban a mézes tészta helyére a kísérletező kedvű cukrászok dél-amerikai (kolumbiai, perui és ecuadori) csokoládéfajtákat helyeztek. E csokoládék Cacao Fino de Aroma minősítésű kakaóbabból készülnek, melyekre jellemzőek a gyümölcsös. virágos, magvas ízjegyek. A világ összes kakaóbab termésének csupán 8 %-át teszik ki a Cacao Fino de Aroma minősítéssel rendelkező kakaóbabok és ennek a 76%-át Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban és Venezuelában termesztik. E minősítés garantálja a kivételes ízt, fenntarthatóságot, az átlátható rendszert, a folyamatokat, hogy az első kakaóbabból a késztermékig nyomon követhető legyen az értéklánc minden eleme. A 26 cm átmérőjű illatos, gazdag aromájú édesség mintegy 460 grammot súlyú. Selymes fényű felszínén tökéletesen kivehető az egykori fafaragó mesterkeze munkája.