Egész életükre kiható kodályos éveikre emlékeztek vissza

A Kodály Iskola ünnepi programsorozatának szombat délutáni alkalmán dr. Ittzés Tamás főigazgató előbb köszöntötte a megjelenteket – a pár órával korábbi osztálytalálkozókra érkezetteket és az érdeklődő zenebarátokat –, majd a rendhagyó rendezvény célját összegezte: „Úgy gondoltuk, hogy ha osztálytalálkozóknak adunk helyet, akkor talán jó lenne, ha nem úgy zajlanának ezek, mint ahogy normális esetben szoktak – eljön a régen végzett osztály, meghívja egy-két kedvenc tanárát, osztályfőnökét, azután ha szerencséjük van, bejutnak az iskolába, ha meg nincs, akkor csak egy étteremben gyűlnek össze, és azután elmennek isten hírével –, hanem legyen ez a jubileum okán egy olyan esemény, amikor mi az iskola nevében is üdvözölhetjük a régi diákjainkat, tanáraikat, illetve egy kicsit bemutathatjuk a mostani növendékeket és kollégákat egy minikoncert keretében, és minden alkalommal válogatunk a régen végzettekből három beszélgetőpartnert is.”

A bevezető gondolatok után tanárkollégáját, Edőcs Fannit – aki korábban maga is a Kodály Iskolában tanult – hívta színpadra az est moderátora. A fiatal csembalóművész előadásában egy különleges, clavisimbalum nevű hangszeren a 14. század jelentős olasz komponistája, Jacopo da Bologna műve hangzott el. Ezt követően Sárosiné Szabó Márta zeneelmélet-tanár, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docens, Györgyiné Koncz Judit PhD habil. és Szabó Ákos villamosmérnök foglalt helyet a pódiumra kihelyezett székeken. Az ÉZI volt diákjai a következő másfél órában dr. Ittzés Tamás kérdéseire válaszolva előbb az életútjukról beszéltek, majd azokról a tanáregyéniségekről emlékeztek meg, akik rájuk a legnagyobb hatást gyakorolták. Szó esett pályájuk alakulásáról is, arról, hogy a Kodály Iskolában töltött éveik miként hatottak és hatnak még napjainkban is rájuk.

A teremben lévők megtudhatták azt, hogy Sárosiné Szabó Mártának már a keresztneve is kötődik valamiképp a Kodály Iskolához: édesanyja a kecskeméti református líceum növendékeként ismerkedett meg a fiatal Szentkirályi Mártával – aki később az országban elsőként, Kecskeméten elindított ének-zenei általános iskola alapítója, igazgatónője lett –, és a fiatal tanárnőt oly mértékben megszerette, hogy elhatározta, ha valaha születik lánya, akkor azt Mártának fogják majd hívni. A Debreceni Egyetem korábbi tanszékvezetője beszélt arról is, hogy diákként, tanárként és szülőként is kapcsolatban volt az iskolával, és ő és gyermeke is mindig csupa jót kapott – mind emberségben, mind szakmában –, amire később építeni tudtak.

Györgyiné Koncz Judit elmondta, hogy az a 12 év volt élete legszebb időszaka, amikor ide járt. Mesélt arról is, hogy egy zenei óvodai foglalkozáson már négyévesen találkozott Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Mártával, és akkor eldöntötte, hogy egész életében zeneóvodásokkal fog foglalkozni, ez csodás szakma lesz számára. Azután a Kodály Iskola első osztályos diákjaként Lakos Marika tanítónőt megismerve úgy határozott, hogy alsó tagozatos énektanár lesz… A későbbi években is mindig magával ragadta őt az adott tanára, így nem meglepően énektanár lett – a tanügyigazgatásban is vállalt jelentős feladatokat – és az amatőr zenélés is fontos szerepet játszik mindmáig az életében.

A jelenleg űrmérnöki tanulmányokat folytató Szabó Ákos is szeretettel emlékezett meg több tanáráról, például a természettudományos tárgyakat oktatókról – külön megemlítette közülük Csapó Katalint, aki „nagy hatással volt” rá –, az osztályfőnökéről, Mészáros Jánosról, aki a „felnőtté válásunkhoz nyújtott nagy segítséget”, és Palotás Gáborról, akinél öt évig tanult, és ütőhangszeresként, illetve egy kamaraegyüttessel hazai és nemzetközi versenyekre is eljutott, első helyezéseket is elértek, „hatalmas élmény volt”.

Valahol mindhárman ugyanazt mondták el, amit Sárosiné Szabó Márta így összegzett: „Elég sok iskolában jártam a hivatásomnál fogva, de mindig minden iskolát ehhez az iskolához mértem. Ez volt a mérce számomra, hogy valahogyan megközelíti-e azt, amit mi itt kaptunk. Mindezért örökké hálásak vagyunk!”

A beszélgetés közötti szünetekben zenés produkciókat hallhattak a megjelentek. Johann Kaspar Mertz Magyar balladáját Bara Ákos 10-es gimnazista, Frédéric Chopin Asz-dúr balladáját Kocsi Mirkó 11-es szakgimnáziumi diák szólaltatta meg, Szécsényi Doroti 10-es szakgimnáziumi növendék moldvai népdalokat énekelt, míg Goldmark Károly négykezes zongoradarabjait Gerhátné Papp Rita és Gerhát László játszotta.