Elhunyt Palotás József

Elhunyt Palotás József, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hegedűművésze és koncertmestere, oszlopos és alapító tagja. A következő sorokkal emlékezik meg róla a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a közösségi médián:

Palotás József Kiskunfélegyházán született 1944. március 16-án. Zenei tanulmányait Tiszakécskén kezdte. 1958-ban a kecskeméti zeneiskolában Domján József növendéke lett, majd érettségi után felvették a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolába, azután annak szaktanárképzőjébe. 1965. szeptember 1-jétől kinevezett tanárként már Kecskeméten tanított az Állami Zeneiskolában. 1974. augusztus 1-jétől nyugdíjazásáig, 2014. nyaráig az évek múlva M. Bodon Pál nevét felvevő intézmény igazgatója volt. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak 1968 óta tagja, 1969 óta hangversenymestere. Kiemelkedő színvonalú nevelői és előadóművészi tevékenységéért számos elismerést vehetett át: Kecskemét Városért Oktatási Díj (1997), főtanácsosi cím (1997), Kodály Zoltán-díj (2002), Pilinszky János-díj (2003), Magyar Művészetoktatásért-plakett (2004), Az év zenekari művésze (2009), Bács-Kiskun Megyei Prima Díj (2012), Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015).

Egész életét a zene szolgálatában töltötte. Intézményvezetőként, pedagógusként vagy épp a hegedű húrjain játszva arra törekedett, hogy a muzsika embert nemesítő erejét minél többeknek átadja. Nyugdíjasként sem változott meg, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar koncertjein továbbra is fellépett és mosollyal az arcán játszott és élt együtt a zenekar művészeivel. A családja, az iskolatörténeti gyűjtőmunkák mellett, amit annyira szeretett a zenekar volt számára a legfontosabb. Az utolsó szívdobbanásáig éltette a zene szeretete és elhivatottsága a hegedülés iránt. A mai napon szeretett Jóska bácsink szíve utolsót dobbant. Szomorúan, de holnap is kezünkbe vesszük a hangszereinket és gondolni fogunk rád, arra, hogy velünk vagy.

Ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott:

„ Mindazt, amit most teszek, azt szeretném még folytatni: az iskolatörténeti anyagok gyűjtését, a családfakutatást, a hangversenyekre járást. Emellett természetesen minél több időt szeretnék a családdal együtt tölteni, és ha az egészségem megengedi, jó lenne még néhány évig hegedülni is.”

Jó lett volna még néhány évet együtt muzsikálni.

Nyugodj békében drága Jóska bácsi