Emlékezés Bánk bán első kecskeméti alakítójára

200 évvel ezelőtt, 1825. június 18-án Gyulán született Komáromy Alajos színész. Asztalosmesterséget tanult, de 1845-ben belépett Pázmán Mihály társulatába színésznek. Később, 1847 tavaszán – immár Góts Ede társulatának tagjaként – ő játszotta a Bánk bán címszerepét, a darab pedig olyan sikeres lett, hogy Aradon, Gyulán, Békéscsabán, Egerben, Gyöngyösön és Kecskeméten is műsorra tűzték. A hírös városban 1847. október 14-én az ő jutalomjátékaként került színre először a Bánk bán. 1897-ben így emlékezett vissza az első előadásra, melyben Bánk szerepét játszotta: „72 és fél esztendős vagyok s az az öntudatlan véletlen, hogy Kecskeméten nem volt előttem adva Bánk, most is, sírom szélén büszkeséggel tölt el. [...] Bánk jellemének fő- és alapvonása a legbensőbb hitvesi szeretet és a határtalan hazafias érzés. Ebben benne van – mint magyar főúrban – a vallásosság, lovagiasság és nemzete iránt – az utolsó pórig – a legodaadóbb kegyeletes szeretet, ... s a szituácziók folytán hol egyik, hol másik kerekedik felül. [...] A félszázad előtti kecskeméti Bánk-bán előadása általános tetszésben részesülhetett, mit abból következtetek, hogy volt taps elég és számomra koszorúk is.”

Komáromy Alajos 1848-ban a Nemzeti Színházban szerepelt, ott is fellépett a Bánk bánban. 1849-ben Debrecenben beállt a debreceni „vörös pántlikás”, 68-as számú zászlóaljba. Vitéz katonaként számos csatában harcolt, helytállásáért főhadnagyi rangot kapott. Feljegyezték, hogy amikor Balmazújvárosban szemlét tartva Kossuth Lajos meglátta Komáromyt, azt a megjegyzést tette, hogy „Ilyen legény kellene vagy kettőszázezer”.

Világos után rangjától megfosztották és besorozták az osztrák hadseregbe sáncépítő munkára. Az 1850-es évek elején azután Csernovics Péter mácsai földbirtokos kiváltotta, és ismét színész lett. Játszott Aradon, Debrecenben, Kolozsvárott, Kassán és Temesvárott. A vidéki évek után 1859-ben a Nemzeti Színház tagja lett, ahol sokféle szerepben bizonyított. A Vasárnapi Ujság szerkesztője így összegezte az ott töltött éveit. „Fiatalabb korában a legerősebb szerepeket is bízvást tehették kezeibe, mert tudták, hogy ő nem fogia elejteni. S mikor a nagy tragikusok egymás után kidűltek a sorból, a nemzeti színház tragédiáit sokszor kellett volna levenni a műsorról, ha nincsen ő, a kivel tisztességes siker kilátásával adhatták elő. Ily tisztes sikerrel játszotta ő Moor Károlyt, Essexet, Lear királyt, Othellót, Bánk Bánt, Keant, Julius Caesart s még számos olyan szerepet, melyekkel a legnagyobb művészek sem mindig szoktak sikerrel megküzdeni s melyekben Komáromy nem egyszer aratott tapsokat és elismerést. Később mindinkább átjátszta magát az öreg szerepekre, ezzel is bebizonyítva sokoldalúságát.”

1848 után 1859. április 25-én lépett fel ismét Komáromy Alajos a Bánk bánban, majd 1895. november 11-én Kecskeméten Bánk szerepét választotta ötvenéves színészi jubileumául. A Nemzeti Színházban 1897-ben lépett utoljára színpadra. „A magyar Tháliának egy érdemes, tisztes papja bucsuzott el márcz. 26-án attól az oltártól, melyen közel negyven éven át buzgón és hiven áldozott – számolt be búcsújáról a Vasárnapi Ujság. – Komáromy Alajos a mondott napon lépett föl utoljára a nemzeti szinpadon, melynek tagjai, melynek közönsége érzékeny bucsut vettek a fáradt pályatárstól, ki becsületesen teljesitett munka után most nyugalomba vonult. Mielőtt a függöny még felgördült volna, hogy kezdetét vegye Feuillet drámája, az »Egy szegény ilju története«, melyben Komáromy az öreg Laroque szerepét volt eljátszandó, a nemzeti szinház igazgatósága egy szép babérkoszorut, az összegyült tagok értékes ezüst billikomot nyujtottak át neki emlékül s gróf Keglevich István intendans és Bercsényi Béla meleg szavakkal bucsuztak el a távozótól, szívből adózván érdemeinek s szívből fejezvén ki óhajtásukat, hogy ezentúli élete csendes, örömökben gazdag, igazi és hosszú nyugalom legyen.”

Színpadi búcsúja után Komáromy Alajos szigetszentmiklósi szerény otthonában, szerető családi körben, unokáinak és emlékeinek élt. Ott is helyezték örök nyugalomra 1904. július 18-án bekövetkezett halála után.

(Források:  *Békés Megyei Népújság, 2000  *Hazánk, 1904  *Katona József Kör Évkönyve 1896–97  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Lapok, 1898  *Vasárnapi Ujság, 1887)