április 23. csütörtök, Béla

Fergeteges zenekari esttel zárult a Kodály-bérlet

2026. 04. 23., 14:11
A Filharmónia Magyarország és a Hírös Agóra Kodály-bérletének utolsó alkalmát szerda este rendezték meg. A Keller András vezette Concerto Budapest a romantikus zeneirodalom talán legnagyobb hatású műveit, Pjotr Iljics Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét és 4. szimfóniáját tolmácsolta. Az est szólistája, Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművész briliáns technikájával és vibráló, szenvedélyes játékával a kecskeméti zeneszeretők elismerését is kiváltotta, a kulturális központ színháztermét zsúfolásig megtöltő közönség hosszú perceken át lelkes ünneplésben részesítette az est előadóit.
A galéria 6 képet tartalmaz

A Kodály-bérlet zárókoncertjén – amiként előzetes ajánlójában a Filharmónia Magyarország a hangversenyt népszerűsítette – Pjotr Iljics Csajkovszkij volt a „díszvendég”, hiszen az est műsorát az ő művei, a D-dúr hegedűverseny és a 4. szimfónia adták. Nagyon hasonló időben készült el a két zenemű, és mindkettő meghatározó lett Csajkovszkij életművében. A siker azonban nem volt magától értődő. A D-dúr hegedűversenyt Csajkovszkij Auer Lipótnak ajánlotta, ám a veszprémi születésű világhírű hegedűművész, karmester és zenepedagógus eljátszhatatlannak és felszínesnek tartotta a művet, így Adolf Brodszkij mutatta be, a kritikusok nagy felhördülésére.  „Itt már nem hegedűjátékról van szó, hanem a hegedű összekócolásáról, széttépéséről és püföléséről” – írta a darabról a neves osztrák zenekritikus, Eduard Hanslick. Ennek ellenére ma már az egyik legnépszerűbb hegedűversenynek számít, sőt, már a maga korában is meggyőzte Auert, olyannyira, hogy később többször is eljátszotta.

A versenyműről

„A Hegedűverseny Csajkovszkij életének a döntő, mesterré avató sikereket és a rövid, szerencsétlen házasságot követő periódusában készült. A zeneszerző a IV. szimfónia és az Anyegin után – mintegy felkészülésül az eljövendő nagyobb kompozíciókra, és ugyanakkor gyógyírt keresve, szinte menekülve zaklatott idegállapota, a depresszió réme elől – Európa legszebb tájain vándorolt. E körülbelül három év termése kisebb művek sorozata; elkészült többek között az I. Zenekari szvit, az Olasz capriccio, a Francesca da Rimini, az 1812 nyitány, a Rokokó variációk és az e művek közül magasra emelkedő, op. 35-ös jelzésű, D-dúr hegedűverseny. Csajkovszkij Hegedűversenye ízig-vérig romantikus kompozíció; a versenymű-irodalom egyik legvirtuózabb, leghatásosabb és legnépszerűbb darabja. Ez a zenei világ – gazdagon árnyalt tájkép; a virtuóz csillogás, a fölényes hangszerelés, az áradó, gyakran melankóliával érzelmesített dallamok, a sóhajos, vallomásos líra, a szinte melódiává oldódó vágyakozás, a bálterem és a táncos-szenvedélyes népi életkép színei sorakoznak egymás mellé.” (Gerencsér Rita – Országos Filharmónia műsorfüzete, 1980. 11. szám)

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb és legnehezebb hegedűversenyét – a Keller András vezette Concerto Budapest partnereként – szerda este Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Pertis Pali cigányprímás unokája, Pertis Zsuzsa csembalóművész fia, Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedű- és brácsaművész férje adta elő. Napjaink egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb hegedűművésze, akit pályája elején, 1996-ban a 20. századi magyar zenekritika és zenetörténet-írás egyik legnagyobb alakja, Kroó György így méltatott: „Nagy jövő előtt áll, csak el ne kapassák, csak bírja testi-lelki erővel a felfelé vezető úton járókra váró külső-belső megpróbáltatásokat”, és aki az elmúlt években, évtizedekben meghódította a világ legnevesebb koncerttermeit, Kecskeméten is bizonyított. Briliáns technikája, vibráló, szenvedélyes játéka elnyerte a szép számú közönség tetszését, perceken át zúgott a vastaps. A lelkes ünneplés után nem maradhatott el a ráadásszám: a nagyérdemű elismerését Kelemen Barnabás Johann Sebastian Bach d-moll szólóhegedű partitájának virtuóz Gigue tételével köszönte meg.

Szünet után, a hangverseny második részében Csajkovszkij 4. (f-moll) szimfóniája csendült föl, amely a sors, az emberre nehezedő végzet valóságát idézte meg a zene nyelvén.

A szimfóniáról

„A 4. szimfónia Csajkovszkij egyik legszemélyesebb hangvételű műve, amely az első lett a nagy hatású »sors«-szimfóniai között. Keletkezése egybeesik a hegedűverseny születésének válságos időszakával. Csajkovszkij ekkoriban szoros, ám személyes találkozással soha nem járó kapcsolatot ápolt mecénásával, Nagyezsda von Meckkel. A szimfónia programját egy hozzá írt levelében fejtette ki, amelyben a mű alapgondolatát a »végzet« fogalmával azonosítja: »Ez a sors, az a végzetes erő, amely megakadályozza, hogy boldogságunk célba érjen... nincs menekvés előle.«” (Uzsaly Bence – Filharmónia Magyarország műsorismertetője, 2026).

Keller András irányításával a Concerto Budapest tagjai fölényes magabiztossággal, elsöprő lendülettel, az eltérő hangulatú témák karaktereit tökéletesen kidolgozva mutatták meg a mű minden szépségét a közönségnek. A nyitótétel szenvedélyes és egyre sűrűsödő, szinte eksztázisig fokozódó dallamai, az Andantino in modo di canzone nosztalgikus oboaszólója, a Scherzo különleges hangzásvilága, a zárótétel gazdagon kiteljesedő, dús zengése, a fúvós szekció tűpontos belépései nagyszerűen érvényesültek. A dirigens mozdulatai is mindig a mű adott szakaszban megjelenő hangulatát láttatták, így például a második tételt karmesteri pálca nélkül vezényelte, a finomabb dinamikai árnyalást és a rugalmasabb tempókezelést inkább kifejező kézmozdulatokkal mutatta. A fergeteges produkciót a hallgatók – méltán – hatalmas ovációval kísért, hosszas ünneplésben részesítették.