Május 12. kedd, Pongrác

Ismerősei, barátai és szerettei emlékezetében Róbert Gábor munkássága, példája ma is él és hat

2026. 04. 20., 13:26
In memoriam Róbert Gábor címmel zenés áhítatot rendeztek szombat este a Szentcsalád Plébánián, melyen hozzátartozói, muzsikustársai és tisztelői a hírös város ismert és szeretett pedagógusára, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet, majd a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanárára emlékeztek. Az alkalmon a Lakó Sándor Kamarazenekar tagjai Telemann, Vivaldi, Haydn, Mozart, Grieg és Bartók Béla műveit szólaltatták meg. Játékukból ezúttal nem csupán a zene szeretete, a közös muzsikálás mindenek feletti öröme sugárzott, hanem a volt művészeti vezetőjük iránt érzett, mindmáig tartó ragaszkodásuk és hálájuk is.

A zenés áhítat első perceiben Fekete Szabolcs atya, a házigazda katolikus közösség lelki vezetője előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd a mögöttünk lévő ünnepre utalva méltatta az alkalom jelentőségét: „Húsvét számunkra nemcsak egyszerűen emlékezés, hanem emlékezet. Az emlékezés azt jelenti, hogy az ember belső világában valakinek a képe, az alakja, a vele kapcsolatos események, élmények, a kapcsolat és a találkozás jelen van, él. Az emlékezet azt jelenti, hogy ez aktív az emberben. Így ma is nemcsak egyszerűen megemlékezünk Róbert Gáborról, hanem megidéződik az ő személye, az ő művészete, a zenei és a tudományos ismeretterjesztő pályafutása, illetve mindaz a közösség, amely az ő személyéhez és munkásságához köthető. Emlékezet, ami ma este történik.”

Ezt követően Antonio Vivaldi: G-dúr („Alla rustica”) concertója csendült fel a Lakó Sándor Kamarazenekar előadásában, azután az együttes művészeti vezetője, Kulcsár Erika gondolatait tolmácsolva testvére, Kulcsár Marianna lépett a mikrofon mögé. „Emlékezzünk a dicső múltra, emlékezzünk elődeinkre, őseinkre. S emlékeztessünk, hogy a jövő nemzedéke és generációja, a fiatalok tovább vigyék ezeket a hagyományokat. Elődeinkre emlékezni nemcsak a múltról szól, hanem arról is, hogyan értjük meg a jelent és hogyan alakítjuk a jövőt” – mondta az est háziasszonya, azután a kamarazenekar és Róbert Gábor több évtizeden át tartó szakmai és emberi kapcsolatát összegezte, valamint a sokak által szeretett zenepedagógus életútjának legfontosabb állomásait is ismertette.

Róbert Gábor életútja

1938-ban Budapesten született, ott végezte tanulmányait is. Diplomáit Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Szaktanárképző Szakán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kiegészítő Tagozatán szerezte hegedű–szolfézs, illetve iskolai ének-zenetanári szakon. 1960-ban jött Kecskemétre. Több mint négy évtizeden át a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben, majd a jogutód, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán tanított. Itt intézeti tanárként, azután főiskolai docensként különböző zenei tárgyakat oktatott. Rendkívül büszke volt dr. Ittzés Mihállyal való barátságára, munkakapcsolatára. Közösen két középiskolai tankönyvsorozatot írtak, amelyet nívódíjjal ismertek el. Tíz éven keresztül vezette az ének-zene tanszéket. Közben hegedűtanárként dolgozott a Kecskeméti Kodály Iskolában és az M. Bodon Pál Zeneiskolában. Alapító tagja volt az idén 60 éves Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak, közreműködött a Kecskeméti Katona József Színház zenei együttesében, tíz évig énekelt a Kecskeméti Pedagógus Énekkarban. A Kecskeméti Vonósnégyes megalapítása is a nevéhez kötődik. A kezdetektől segítette a Lakó Sándor Kamarazenekar munkáját, 2008-tól haláláig az együttes művészeti vezetője volt. Sokrétű zenepedagógiai és előadó-művészi munkájáért több intézményi, városi és kormánykitüntetést is kapott. 2021 márciusában koronavírusban hunyt el.

Az emlékező gondolatok sorában a zenekar öt évvel ezelőtt íródott, elhunyt művészeti vezetőjüktől búcsúzó szövege is elhangzott: „Róbert Gábor a kezdetektől segítette, szakmailag nagy gonddal, alapossággal, a tőle megszokott igényességgel irányította kamarazenekarunk közösségét. Minden vele töltött nap ajándék volt számunkra, amikor nagy türelemmel tanított bennünket. Szavai itt csengnek a fülünkben ma is. Végtelen tudásával annyiszor megajándékozott bennünket és közönségünket. Istennek adva hálát, szeretettel őrizzük emlékét szívünkben mindannyian, akiket oly sok éven át kitüntetett a barátságával. Istennek adva hálát, szeretettel őrizzük emlékét szívünkben mindannyian, akiket oly sok éven át kitüntetett a barátságával.”

A Lakó Sándor Kamarazenekar tagjainak Róbert Gáborhoz fűződő személyes emlékei

„Még 2017 augusztusában történt. Ballószögön jöttünk össze egy nyári próbanapra. Gábor a tőle megszokott precizitással készült erre az alkalomra. Hely hiányában ide-oda raktuk a hangszertokokat – kinek hova fért – székre, konyhába, szobába. Gábor a legbiztonságosabbnak tűnő teraszasztalt választotta. Hanem mire a próba véget ért, a fekete cicánk kinézte magának a tokot és belefeküdt. Édesdeden aludt, amikor Gábor tette volna bele a hegedűjét. A cicát ez cseppet sem zavarta, de Gábor arcára kissé kiült a döbbenet.” (Babarczi László Szilveszter) 
 „Tanár úrral hosszú éveken keresztül énekeltünk együtt a Kecskeméti Pedagógus Kórusban. Ő a tenor szólamot erősítette, míg én a basszust. 1985-ben Olaszországban vendégszerepeltünk. Nagy sikerű koncertet adtunk Rómában április 30-án. A koncert végén a hallgatóság hangos és kitartó tapssal jutalmazott minket. Ekkor Róbert tanár úr odaszólt Erdei Péter karnagyunknak, hogy énekeljük el a Himnuszt. A közönség soraiban bizonyára voltak magyarok is, mert az első pár felvezető akkord elhangzása után felállt pár ember, és mire a végére értünk, már az egész templom állva ünnepelt minket. A meghatottságtól igen nehéz volt végig énekelni nemzeti énekünket.” (Lázár Miklós) 
 „Mint a zenekar rangidős tagja talán én ismerem legrégebb óta Róbert Gábort. Első emlékem: a Petőfi Sándor utcai Állami Zeneiskolában középiskolás diáklányként társaimmal együtt kíváncsian fürkésztük az akkoriban érkező új hegedűtanárt, a magas, barna, délceg elegáns fiatalembert. Majd sok év múltán a Tanítóképző Főiskolán lettünk kollégák az ének-zene tanszéken. Nyugdíjas időnket megérve együtt muzsikáltunk a Lakó Sándor Kamarazenekarban. Az őszinte szívvel és hittel, nagy szeretettel, türelemmel, empátiával tartott barátságos légkörű zenekari próbákon a hosszú nap után is örömmel vettünk részt. Tudta, hogy az egykor zenét tanuló muzsikusokból álló kis csapatunkat a zene, a közös muzsikálás mindenek feletti szeretete tartja egyben. Tudta, hogy együtt mire vagyunk képesek. Ehhez kereste az előadandó zenei műveket, hogy a közönség számára is megfelelően kidolgozott szép műsort, zenei élményt adjunk. [...] A 2020-i Ars Sacra hangversenyen volt velünk Gábor utoljára. Az evangélikus templomban a közönség – a járványhelyzet miatt – már maszkban hallgatta a műsorunkat. Szomorú érzés és látvány volt így muzsikálni. Ezután már csak online tartotta a zenekar a kapcsolatot a szokott zenekari próba idejében. [...] Igaz, néha már-már kissé elfáradva, de akkor is a jövőben bizakodva ezt mondta: »Életem a zene... addig játszok veletek, amíg bírom a hegedűt, amíg ki nem esik a kezemből!« Megtörtént, a kegyetlen járvány hulláma kivette a kezéből a szeretett hangszert. Bevégeztetett! Éppen a Nagyhéten szólította el Őt a Sors a földi világból, meghívta a Mennyei Örökkévalóság muzsikusainak zenekarába! Örülök, hogy ismerhettem egy nagyszerű embert. Nyugodjék békében!” (Pálinkásné Kócsó Mária)

A bensőséges percek közben a vonószenekar előadásában Georg Philipp Telemann G-dúr brácsaversenyének két tétele – a szólót Korponai Zsolt játszotta –, Joseph Haydn A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán című zenekari alkotásának bevezetője, Wolfgang Amadeus Mozart F-dúr templomi szonátája, Bartók Béla Tizenöt magyar parasztdalának több részlete – a mű megszólaltatásakor a zenekar a közönséget is segítségül hívta, így a népdalok szövege is elhangzott –, valamint Edvard Grieg Holberg-szvitjének Sarabande-ja csendült fel. Az egész alkalmat átjárta az a végtelen nagy szeretet és tisztelet, amely a zenés áhítat résztvevőiben mindmáig él az öt évvel ezelőtt elhunyt Róbert Gábor iránt. Különösen megrázó erővel hatott Joseph Haydn művének részlete a kamarazenekar ihletett tolmácsolásában.