Itt a Szukkot, a Sátrak nagy örömünnepe

Szukkot napjaiban a vallásos zsidók lombsátrakban étkeznek, így emlékezvén arra az időre, amikor az Egyiptomból való kivonulás után a zsidóság Mózes vezetésével negyven évig élt a sivatagban. 

A szabadban felállított sátrakat szigorú előírások szerint kell felépíteni, hogy az ünnepi étkezésekre neghívott Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet, Mózest, Áront és Dávidot méltóképpen lehessen fogadni az „ideiglenes szálláson”. 

A sátorba való belépéskor ezt az áldást kell elmondani: Báruch Ata Adonáj, Elohénú, Melech Háolám, aser kiddesánu bemicvótáv, vecivvánu lésév baszukká, azaz „Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk”.

Az ünnep elengedhetetlen kelléke még a luláv, azaz a pálmalevélből, mirtuszágból és fűzfagallyból összeállított csokor, amely egy citrusfélével, az etroggal egészül ki. 

Szukkot ünnepéhez érkezve már túl vagyunk az Újéven, a tíz bűnbűnó napon és az Engesztelés Napján, azaz már „eldőlt", hogy az Örökkévaló vajon méltónak talál-e minket arra, hogy nevünket a hosszú és jó élet könyvébe írja be. Habár a Sátrak ünnepe a vidámságé, a mostani örömünnepnek is van tétje: a zsidó hagyomány szerint  Jom Kipur után ilyenkor nyílik egy „utolsó utáni” esély a javításra. Ez Szukot utolsó napja, azaz a Hosáná Rábá, ekkor nyer végleges lezárást nyer a nagyünnepeinken meghozott isteni ítélet. A közösségekben ilyenkor körmenetet tartanak a Tórával, ám a Hosáná Rábá fontos eleme – az isteni ítélethozatal lezárásának jelképeként – az is, hogy megrázzák az ünnepi csokrot. 

A fűzfaágakról ezáltal lehullanak a levelek, azt jelképezve, hogy mi is készek vagyunk ugyanígy megszabadulni a bűneinkől.