Kecskeméten találkoznak a Kárpát medence élőszavas népmesemondói
Az idén hatodik alkalommal gyűltek össze a Kárpát medence népmesemondói, hogy mesét mondjanak vagy hallgassanak, és közösen gondolkodjanak az élőszavas mesemondás napjainkban betöltött szerepéről. A két és fél napos rendezvényfolyamra a gyakorló mesemondókon kívül a szervezők számítottak azokra is, akik hallgatóként érdeklődnek a népmesemondás iránt. Így pedagógusokat, néprajzkutatókat, a néphagyományok iránt érdeklődő fiatalokat és idősebbeket vártak – egyszóval mindenkit, akiket a hagyományos, élőszavas népmesemondás világa megérintett, határokon innen és túl.
A rendezvényt megelőzően zártkörű tárlatvezetést tartottak a Népi Iparművészeti Gyűjtemény szakemberei a vendégek számára Hagyomány és megújulás a népi kézművességben címmel. A hivatalos program kezdetén Szabó-Kocsis Zsuzsanna néprajzkutató, a kecskeméti Népi Iparművészeti Gyűjtemény vezetője és Klitsie-Szabad Boglárka, a Meseszó Egyesület elnöke, a rendezvény szakmai szervezői mondtak megnyitó beszédet. Az eseményen Kovács Abigél Kárpát-aljai népdalénekes működött közre.
A megnyitót követően került sor a Mesterek meséi című beszélgetésre, amelyet a program nyitott gyűjtésként jelzett. Az eseményen két meghívott hagyományos mesemondó mester, ifjú Csipkés Vilmos Arlóról és Petrovecz Lászlóné Bartus Teréz Herencsényből beszélt a népmesemondáshoz vezető útjáról és a maga gyakorlatáról Magyar Zoltán néprajzkutató moderálásával. Az első nap Mesekalákával és kötetlen beszélgetéssel ért véget. A mesekalákát Tóth Kriszta mesemondó vezette. Az idősebb és a fiatal mesélők körbe ültek, és meséket mondtak élőszóban, közösen a hagyományőrzők és a mai, kortárs mesemondók.
A szombati nap a kecskeméti Barcsikné Tercsi Ibolya mesemondásával kezdődött, majd szakmai tanácskozások során beszélték meg a résztvevők az egyes tájegységek népmesemondásának helyzetképét. Így külön programban szerepelt a Felvidék, a Vajdaság, és Erdély mesemondásának aktuális helyzete, avatott szakemberek irányításával.
A színpadi programokon terítékre kerültek Az élőhaló víz meséi, valamint népmesék magyar és szerb változatai is. Párhuzamos műhelyfoglalkozásokon esett szó például az improvizáció szerepéről az élőszavas mesemondásban. A pajzán népmesékről tervezett kerekasztal-beszélgetés Raffai Judit néprajzkutató váratlan halála miatt elmaradt, de a tervezett időben, Raffai Judit emlékének szentelve rendeztek kerekasztalt az élőszavas népmesemondás aktuális kérdéseiről.
Az esemény hivatalos zárását követően moldvai táncházat tartott a Csipkefa Zenekar, és folytatódott a mesekaláka is. Vasárnap, már a hivatalos programon túlmutatóan, a résztvevők meghívást és lehetőséget kaptak, hogy ellátogassanak a Nagy Mari – Vidák István textilművész házaspár műhelyébe.
Az ingyenesen látogatható program a Csoóri Sándor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.