Kecskeméti zeneszerzőt ünnepeltek az Újkollégiumban
A szerzői est első perceiben Nemes Dóra, az ünnepi alkalom háziasszonya előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd az Újkollégium dísztermének múltját felidézve – Bartók Béla és Kodály Zoltán több művének ősbemutatóját is itt tartották meg – örömmel konferálta föl, hogy az évtizedekkel ezelőttiekhez hasonló élményben lesz részük a kecskeméti zeneszeretőknek: Kovács Levente művei közül többet is először hallhat majd a nagyérdemű. Az M. Bodon Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese a hangverseny fő apropóját is megosztotta a jelenlévőkkel: „Kovács Levente kecskeméti orgonaművész és zeneszerző a közelmúltban rendkívüli szakmai elismerésben részesült: a 24. Weimari Kortárszenei Fesztivál Nemzetközi Zeneszerzőversenyén 2023-ban az »akuzmatikus zene« kategóriában az Időkapu című művével 3. díjat nyert. Ennek a korhatár nélküli világversenynek a nívóját jelzi, hogy ebben a kategóriában az első díjat a Bécsi Zeneakadémia egyik zeneszerzés professzora: Katharina Klement nyerte.” Végül Nemes Dóra felhívta a teremben helyet foglalók figyelmét arra is, hogy a zeneszerzőt a magyar költők versein kívül a hazai képzőművészek alkotásainak képi világa szintén megihlette, ezek közül néhányat a színpadra is kihelyeztek. Így garantálták a szervezők, hogy „a magyar festészet, költészet és a zene szinergiájának izgalmas élményében legyen része a közönségnek”.
A világ legtehetségesebb orgonaműszerzői közt említik.
A bevezető gondolatokat követően az ünnepelt zeneszerző műveit hallgathatta meg a szép számú közönség. Előbb Kovács Levente lépett a zongorához, és a Mendelssohn Dal szöveg nélkül című zongorasorozat ihlette darabját, a Musical Greetings for Piano Solo-t játszotta el. A mai popdal-stílus alapján született mű után különböző kamaraformációkban a kecskeméti alkotó szerzeményei, így például egy marimbára íródott virtuóz darab, a Látó Richárd emlékére komponált Gyászzene, egy impresszionista és filmzenei hatást sugárzó fuvola-zongora duó, valamint egy dzsesszballada csendült fel.
A jelenlévők több ősbemutatónak is részesei lehettek. Először hangzott el Kovács Levente Csíkmegyei népdalcsokor című műve – amelynek forrása M. Bodon Pál gyűjtötte anyag volt –, egy Damó István-kép, A megnyugvás ösvényein inspirálta zongorafantázia (a Kocséron élő grafikusművész személyes jelenlétével is megtisztelte a hangversenyt), valamint a vasárnapi alkalomra komponált háromtételes darab, A lírikus epilógja. Utóbbi műsorszám esetében egy különleges összművészeti „csemege” született, hiszen Bodri Ferenc neves kecskeméti festőművész Babits Mihály egyik legszebb verséhez készült grafikája ihlette, és szerzője a terem rendkívül jó és különleges architektúráját is figyelembe vette. A művek megszólaltatásában Kovács Leventét, aki zongorán és szintetizátoron játszott, az M. Bodon Pál Zeneiskola tanárai, illetve fiatal művészek – többen közülük az intézmény korábbi diákjai voltak – segítették: Horváth Brigitta (fuvola), Kuna Bence (kürt), Kuna Lajos (harsona), Lauer Zsolt (harsona), Molnár Fanni (fuvola), Molnár Pál (alt szaxofon), Palotás Gábor (marimba) és Szőke Diána (ének).
A szerzői esten – magyarországi bemutatóként – elhangzott a weimari díjazott mű, a The Gate of Time (Időkapu) is. Az akuzmatikus kompozíciót, melynek lényege, hogy hangszórókról szól a zene, ami stúdióban készült és előadó nincs jelen, Kovács Levente készítette különböző professzionális szintetizátorokon, a hangmérnök Magi Krisztián volt.
Időkapu.
A legnehezebben kivívható sikert – hiszen ősi igazság: senki sem próféta a saját hazájában, sehol sincs kevesebb becsülete az embernek, mint éppen otthon, rokonai, kollégái, ismerősei körében –, szűkebb hazája, Kecskemét zeneszeretőinek elismerését nyerte el vasárnap délután Kovács Levente. A 40. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében megtartott szerzői estjére nemcsak sokan voltak kíváncsiak, de a megjelentek csaknem mindegyik művét kitörő örömmel, lelkes tetszésnyilvánítással fogadták. A közöttünk élő és alkotó komponista évek-évtizedek óta bizonyítja kivételes kvalitásait. Talán most már úgy is lehetne említeni, hogy ő korunk legtehetségesebb, kamarazenét komponáló zeneszerzőinek egyike.
