Kibújtak az első egyhajúvirágok a Kiskunságban

Az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) 8-10 centiméteres szirmai a két-három levéllel együtt jelennek meg, a levelek csak az elvirágzás után indulnak erőteljesebb növekedésnek. A terméstok júniusi beérése után a levelek elszáradnak és a talajban megnövekedett hagyma a következő év tavaszán bont újra virágot.

A neve megtévesztő, mert nincs semmilyen hajra hasonlító képződménye. Eredetileg egyhéjúvirágnak hívták, mivel a hagymáját egyrétegű, vékony héj veszi körül. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Nyírségben tavaszi kikericsként tartják számon ezt a növényfajt.

Az egyhajúvirág hazai állományai fellelhetők az Észak-Alföldön, a Hatvani-síkon, a Gödöllői-dombvidéken és a Duna-Tisza köze déli részén. Legnagyobb, természetes élőhelyen tenyésző populációja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Körös-éri Tájvédelmi Körzet részét képező Ásotthalmi-lápréten található, ahol mintegy 80 ezer tövet tartanak nyilván a szakemberek.

Csodarét

A 95 hektáros kiterjedésű Ásotthalmi-láprét 1990 óta országos jelentőségű védett természeti terület. Hivatalos nevénél sokkal találóbb az a név, amit első látogatói adtak neki: Csodarét. Ez a Duna-Tisza köze egyik legértékesebb védett természeti területe. Az itt élő 251 növényfajból 19 védett és 3 fokozottan védett.

A területen a virágzás február végén az egyhajúvirággal (Dianthus superbus) kezdődik, ezt követi az epergyöngyike (Muscari botryoides), az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), majd később a többi orchideaféle, illetve a fátyolos nőszirom (Iris spuria) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica). Nyár elején a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), majd augusztusban és szeptemberben a buglyos szegfű (Dianthus superbus), valamint a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) zárja sort. A fokozottan védett növényfajok között említhetjük az egyhajúvirágot és a mocsári kardvirágot, amelyek jelentős helyi állományai európai rangra emelik a Csodarétet.

A sokszínű növényvilághoz változatos rovarvilág is tartozik. Az eddigiek során több, mint 100 kabóca faj és 350 bogárfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. Mindemellett említésre érdemes, hogy a becslések szerint az itt előforduló bogárfajok száma elérheti az 1500-at is. A kistermetű ízeltlábúakon túl találhatunk olyan nagytestű futrinkaféléket is, mint a ragyás futrinka (Carabus cancellatus), a mezei futrinka (Carabus granulatus) vagy az aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum). A területen előforduló számos lepkefaj közül említést érdemel a meglehetősen speciális életmódot folytató vérfű hangyaboglárka (Phengaris teleius).

A védett területet kiszáradó láprétek, homoki sztyepprétek, nádas, zsombéksásos és felhagyott szántók mozaikjai alkotják számtalan természeti értékkel. A 19. század második felében a tápanyagban dús talajuk miatt a sztyepprétek nagy részét feltörték. Nem történt ez másként a Csodaréten sem, így ma már a terület mindössze 1%-a sztyepprét.

Kiskunsági Nemzeti Park