Körmendi Bence: tehetség, kitartás és alázat nélkül nincs előrelépés a kosárlabdában
Körmendi Szombathelyen kezdett kosarazni, végig járva az összes utánpótláskorosztályt. Már U14-től rendszeresen meghívást kapott a bő válogatott keretekbe, majd 18 évesen felnőtt edzéslehetőséget kapott a Falco KC-nél. Három szezonon át volt a szombathelyi aranycsapat keretének tagja: magyar bajnoki cím, kupaezüst és a csonka, covid-időszakos bajnokság fémjelzik ezt az időszakot.
Pályája végül Kecskemétre vezetett: Váradi Kornél hívására csatlakozott a klubhoz, ahol fiatal játékosként komoly szerep várt volna rá. A sors azonban közbeszólt: előbb egy keresztszalag-szakadás, majd a rehabilitáció után újabb, ugyanazon a lábon elszenvedett sérülés vetette vissza. Két év kényszerpihenő azonban nem tört meg – ekkor kezdett komolyabban edzősködni. Előbb az U14-es lányoknál dolgozott másodedzőként, majd fiú csapatoknál folytatta a munkát. Még korábban kosárlabda edzői képesítést szerzett, jelenleg pedig Szegeden folytatja szakedzői tanulmányait.
Az idei szezonban már az U16-os kadett fiúk vezetőedzője. Csapata a főtábla B-csoportjában az alapszakasz negyedik helyén áll, innen reális esély mutatkozik a legjobb nyolc közé jutásra. A keret a selejtezőt hibátlan mérleggel nyerte, és bár a csoport első három helye még elérhető, Körmendi a realitás talaján marad: szerinte a legfontosabb az, hogy tanítványai fejlődjenek és lépésről lépésre közelebb kerüljenek a magasabb korosztályok követelményeihez.
„Elsődleges célunk a játékosképzés. Nem U16-ban akarunk bajnoki címet nyerni, hanem olyan srácokat felépíteni, akik később akár az U19-ben, U20-ban vagy a felnőtt csapatban is megállják a helyüket” – fogalmazza meg a filozófiát.
A korosztály erősségét tekintve őszinte: nem ez a legerősebb évfolyam, de egy-két játékosban komoly potenciált lát. A csapatból Fogl Noel már a válogatott edzőtáborban is bizonyíthatott, ami jó visszaigazolás mind a játékos, mind az Akadémia számára.
Körmendi számára tehát ma már nemcsak a saját pályája fontos, hanem az is, hogy a következő kecskeméti generáció megkapja mindazt a támogatást, amit ő is kapott. A kettős szerep – játékosként és edzőként – nem könnyű, de ő azok közé tartozik, akik minden nehézség ellenére megtalálják benne az örömöt és az értelmet.
