Másfél év múlva tért vissza a kórházba a beteg, akinek megmentették az életét
Vannak pillanatok az életben, amikor egy tragédia teljesen új irányba tereli az embert. Amikor minden, amit addig biztosnak hitt összeomlik, és kénytelen újraépíteni magát. Ilyenkor a fájdalomból erő fakad, a veszteségből új cél születik. Aki pedig átélt valami nagyon nehezet, nemcsak magáért küzd tovább, hanem másokért is – hogy példát mutasson és reményt adjon a sorstársaknak.
Hévízi József pontosan ilyen ember. Egy súlyos autóbaleset következtében elveszítette bal alsó végtagját, de az életét sikerült megmenteni. A napokban - másfél évvel a tragédia után - visszatért Kecskeméten a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházba, hogy személyesen mondjon köszönetet azoknak, akik részesei voltak felépülésének.
A Sürgősségi Baleseti Ambulancia munkacsoportja volt az első állomás, ahova elkísérte őt Ralovich Csilla ápolási igazgató, majd a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály következett, a legvégén pedig a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály munkatársait kereste fel.
A találkozás az orvosok és ápolók számára is emlékezetes, szívszorító pillanat volt, nemcsak a gyógyítás sikerét, hanem az emberi összefogás erejét is megmutatták. József kitartása példamutató, története pedig reményt ad mindazoknak, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe. A súlyos sérülését követően még egy hónapot sem töltött kórházban, mindent megtett annak érdekében, hogy a karácsonyt már otthon tölthesse, és így is lett. Túl van a rehabilitáción, és a sétálás mellett már biciklizik is.
A tragédia 2023. november 16-án történt, melyet egy új időszámítás kezdetének nevez. Szerencsésnek tartja magát, hogy egyáltalán túlélte a balesetet, és az azóta eltelt időt nemcsak a gyógyulásnak szenteli, hanem mások megsegítésének is. Blogot vezet, melyet még a kórházban elindított, ebben őszintén ír a mindennapi küzdelmekről, és a szép, sikeres megélt pillanatokról is.
Hévízi József köszönetét a következőképpen fogalmazta meg: „Lehet én csak az egyik beteg vagyok a sok közül pályafutásuk alatt, de nekem Önök az egyetlenek, akiknek az életemet köszönhetem, és ezt nem felejtem el soha!”
Forrás: a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház facebook oldala