Megmutatni történelmi múltunk dicsőséges pillanatait

Az előadás előtt dr. Berényi Tivadar orvos, a KÉSZ helyi csoportjának elnöke összefoglalta Kecskemét népszerű írójának, a Kecskeméti Médiacentrum és az M5 korábbi vezetőjének, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió jelenlegi igazgatójának életrajzát.

Bán János, avagy írói nevén Bán Mór, a sokak által rajongott Hunyadi-könyvsorozat alapján bontotta ki három részből álló, lebilincselő előadását, mellyel elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarság mindig is hajlamos volt történelmének, múltjának sötét oldalát kidomborítani.

A franciák példáját kiemelve rámutatott, hogy ez a mentalitás nálunk jellemző sajnálatos szokás, mely az oktatásra, így a jövő nemzedékére is káros hatással van.

A Hunyadiak több generációjának múltján okulva és a számos dicsőséges eseményt felidézve mintegy filmbe, kalandregénybe kalauzolta el a hallgatóságot, igen szemléletesen és hitelesen illusztrálva, hogy a magyarság igenis büszke lehet magára.

Kifejtette, hogy noha – a tapasztalatok alapján – a magyar embereket érdekli a történelem (lásd Egri csillagok, a Tenkes kapitánya legendás alkotásai), a magyar filmgyártás mintegy 120 éve megrekedt a komoly történelmi filmek gyártását illetően. Példaként hozta Szent Istvánt, akiről máig nem született hiteles alkotás, s felhívta a figyelmet a filmműfaj mint kulturális termék ismeretterjesztő szerepére.

Elmondta, hogy a világháborúk, levert háborúk, népirtások, a 20. század drámai eseményei ugyan tagadhatatlanok, de feltűnő, hogy a filmek terén ezek közül is kimaradt például Trianon tragédiájának feldolgozása. Emellett a kortárs magyar irodalom sem szívesen foglalkozik a történelmi múlttal, míg más népek foglalkoznának, de sajnos nincs nekik mivel…

Bán Mór előadásában remekül szemléltette, hogy minden évszázadunk gazdagon telve felemelő eseményekkel, melyek közül a hallgatóság biztosan nem felejti egykönnyen az eredendően névtelen katonáról (a néptudatban Dugovics Tituszként megmaradt hősről) szóló történetet, aki egy pillanat alatt megfordította a történelem kerekét. Nem feledjük a nándorfehérvári csatát (Európa kapuja), miként Wágner Sándor illusztrációja is emlékezetünkbe vésődött.

Természetesen végig a Hunyadiak és cselekedeteik köré szövődtek az előadás történetei, melyekből a közönség elé lépett Hunyadi János, aki megállította az iszlámot, s aki a harcok során soha nem a védekezésben, hanem a támadásban hitt. Többször idézte a legendás Bonfinit, s Mátyás sokszor idealizált alakját is érzékletesen árnyalta: pár évtized alatt igen kemény kezű uralkodóként több eredményt ért el, mint más nemzetek több évszázad alatt. Igen markáns képekben ragadta meg Bán János Kapisztrán atya történetét is, aki kereszttel a kezében indult neki a Szávának a törökök ellen, s a végkifejletet, ahogyan ez a váratlan és katasztrofális előjelű tett végül győzelembe fordult a józan és tettrekész Hunyadi által.

Kiemelte, hogy mindez néhány ember fanatikus elszántságán múlott, s hogy meg kell őriznünk a felemelő pillanatokat, hiszen csak akkor van jövőnk, ha ezeket megmutatjuk.