Mozart csütörtökön is bearanyozta a zeneszeretők estéjét
A Budapesti Fesztiválzenekar, amely a közelmúltban Amerikában turnézott, többek között a Carnegie Hallban is hatalmas sikert aratott, és a közeljövőben, még március hónapban a Milánói Scalában, a Berlini Filharmóniában és Pekingben is fellép, Kecskeméten is elvarázsolta hallgatóit. A csütörtök esti koncerten – immár hagyományosan, hiszen két évvel ezelőtt, 2024 tavaszán, illetve 2022-ben és 2019-ben is – az együttes élén Takács-Nagy Gábor állt. A Kossuth-díjas karmester, csakúgy mint a korábbi alkalmakkor, az elhangzó művek előtt vidám, közvetlen stílusban számos érdekes információt is megosztott a közönséggel. A koncert kezdetén mindjárt kitörő lelkesedéssel szólította meg a hírös Agóra színháztermét zsúfolásig megtöltő nagyérdeműt: „Gyönyörű zenével jöttünk. Mozart várhatóan el fog varázsolni minket és Önöket is remélhetőleg.”
S hogy várakozását igazolja, egy személyes élményét is elmesélte: „Volt egy nagyszerű kamaratanárom, Devich Sándor, akit 10 évvel ezelőtt, amikor már nagybeteg volt, meglátogattam a lakásán. Már mindenki tudta, hogy nincs sok ideje. Sosem felejtem el ezt a találkozást. Rám nézett és ezt mondta: »Gábor ne legyél szomorú. Nemsokára már nem leszek itt, viszont találkozni fogok Mozarttal, és térden állva meg fogom neki köszönni, hogy bearanyozta az életemet.« Szerintem ez egy gyönyörű mondat, ez az óriási ember tényleg bearanyozza az életünket.”
Ezt követően Takács-Nagy Gábor a műsorról is elárult néhány zenetörténeti értékű információt. „Divertimentóval kezdünk és divertimentóval is fejezzük be a programot. Ezt az első darabot, ami körülbelül 11 perc, 16 éves korában írta Salzburgban, és öt évvel később komponálta a szünet után elhangzó másikat. Fogják majd érzékelni, hogy ez az üstökös ember – aki nem is tudom, hogy honnan jött közénk – milyen óriási fejlődésen ment keresztül. És nemcsak az időtartam miatt mondom ezt, hiszen a második mű mintegy 38 perc hosszú lesz, hanem azért, mert az évek múltával egyre »mélyebb« lett a zenéje. A középső darabot, a brácsaversenyt, illetve bocsánat, klarinétversenyt, azt pedig a halála előtt írta meg, meglehet már látta a túlpartot Mozart.”
A bevezető gondolatok után a Budapesti Fesztiválzenekar előbb Mozart 3. (F-dúr) divertimentóját szólaltatta meg. Már ekkor – és persze a későbbiekben felcsendülő daraboknál is – szembetűnő volt és a siker kulcsát hordozta a Takács-Nagy Gáborból áradó őszinte életöröm, szinte gyermeki hév, amely magával ragadta az együttes tagjait, és persze a „varázslat” hatott a teremben lévőkre is.
Az est folytatásában az A-dúr klarinétverseny brácsaváltozata hangzott el Szűcs Máté brácsaművész szólójátékával. A Berlini Filharmonikusok korábbi szólóbrácsása, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, brácsatanára is szót kapott a mű elhangzása előtt. A Kecskemét melletti Városföldön élő muzsikus elmondta, hogy a klarinétverseny az akkori idők neves klarinétművésze, Anton Stadler megrendelésére készült, és bár a személyét nem ismerjük, alig egy évvel később már megszületett a darab brácsára átírt változata is. Ez utóbbit hallhatta azután a kecskeméti közönség, akiktől azután az előadók vastapsot kaptak. Nem maradhatott el a ráadás, Szűcs Máté egy Bach-szólópartita részletével köszönte meg a zeneszeretők elismerő tapsát.
Egyfajta keretet adva az estének szünet után Wolfgang Amadeus Mozart 15. (B-dúr) divertimentója csendült fel. A Mozart-család előkelő barátja, Maria Antonia Lodron grófné tiszteletére komponált mű drámai ívű fináléja méltó módon zárta a hangversenyt. Azaz csak zárta volna. A lelkes közönség ugyanis nem engedte el az együttest, visszatapsolták a zenekart. Takács-Nagy Gábor örömét fejezte ki, hogy mosolyogni látja a megjelenteket. „Ez Mozart és a zenekar érdeme” – mondta, majd egy másik (harmadik) Mozart-divertimento zárótételével köszönték meg a megjelentek ünneplését.