Petőfi halálára emlékeztek Kecskeméten

1849 július 31-én a magyar csapatok, élén Bem tábornokkal, vereséget szenvedtek az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette osztrák-orosz hadseregtől. Noha Bem József megtiltotta Petőfinek, hogy részt vegyen a harcokban, ő nem tágított, holott sem egyenruhája, sem felszerelése, sem lova nem volt. A kozák lovasroham megtörte a mieink védelmét és mindenki menekülőre fogta. Ekkor látták utoljára Petőfi Sándort és soha többé nem hallottak felőle.

Székelyné Kőrösi Ilona a Katona József Emlékházban tartott előadásában úgy fogalmazott, a magyar nemzet ezt a tényt nehezen tudja elfogadni és bár többen a költő nyomába eredtek, a holttestét nem sikerült megtalálni. Az előadásban szó esett Petőfi életének kecskeméti helyszíneiről és eseményeiről, valamint Jókaival való kapcsolatának fontos mozzanatairól is.

A megemlékezés a Városházánál, a 1848-as forradalom centenáriumi ünnepségének keretében elhelyezett emlékmű koszorúzásával ért véget.