Ragasztós csapdába ragadt egy ritka fehértorkú denevér Kecskeméten

Néhány napja lakossági bejelentést kapott a Kiskunsági Nemzeti Park Kecskemétről, amelyben egy ragasztós csapdába ragadt, de még életben lévő denevér kiszabadításával kapcsolatban kérték segítségüket. A szakemberek a helyszínen szembesültek azzal, hogy egy országosan is ritka fehértorkú denevér (Vespertiolio murinus) került szorult helyzetbe. Miután sikerült úgy kiszabadítani az állatot a ragasztóból, hogy ne sérüljenek a bőrvitorlái, egyeztettek a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának szakembereivel és eltávolították az állat testére került ragasztó maradékát is.

Enni és inni adtak neki, majd azután, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy jól van és önállóan is képes folytatni az életét, a csapdába kerülés helyéhez közel, de egy számára alkalmas és biztonságos területen, szabadon engedték.

Videó a denevér etetéséről:

A fehértorkú denevér elterjedése

A fehértorkú denevér egy palearktikus elterjedésű állat, amely Európa nyugati részeitől Kelet-Ázsiáig fordul elő. Európában Franciaország keleti tartományaitól a Kaukázusig, valamint Skandinávia déli területeitől Görögország északi részéig jelenik meg. [1] Ezt a denevérfajt vándorlóként tartják számon, amely esetenként meglehetősen nagy távolságokat is megtehet. Így a leghosszabb ismert európai vándorútja 1787 km volt, sőt, a faj kóborló egyedeire az elterjedési területüktől igencsak messze, pl. a Feröer-szigeteken is rábukkantak már. [2] [3] A fehértorkú denevér Magyarországon ritka, szórványos előfordulású állat. Az országnak számos részéről előkerült már, sík és hegyvidéki területekről egyaránt, de többnyire csak magányos egyedeivel találkoztak a szakemberek. Csak egyetlen, hímekből álló kolóniája ismert a Mátrából és egy közel 200 példányos kölykező kolóniája pedig a Zemplénből. [2]

A Kiskunságban és azon belül Kecskeméten is ismert a fehértorkú denevérek előfordulása, mivel a denevér-faunisztikai felméréseink során időről időre kimutatható az állatok jelenléte. És bár az évente legfeljebb csak néhány példányra vonatkozó észlelések elsősorban az őszi időszakra szorítkoznak, a faj kecskeméti szaporodására is van bizonyíték, hiszen 2019-ben szintén lakossági megkeresésnek köszönhetően egy bajba került kölyök példány jutott el munkatársainkhoz. Ezt az állatot a szakemberek sikeresen felnevelték és szabadon is bocsátották.

A denevérek védelmének fontossága

A denevérek természetes élettere egyre fogy, ezért sok faj arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon az urbánus környezethez. Így a Magyarországon előforduló 28 denevérfaj közül 24 legalább részben épületlakó. Ennek eredményeként a konfliktushelyzetek száma is nagy, jóllehet a velük szemben felmerülő aggályok általában alaptalanok és az ismerethiánynak köszönhetők. Sőt, ezekről a rovarevő állatokról elmondható, hogy az emberek számára is jelentős hasznot hajtanak, hiszen a táplálékspektrumukban számunkra káros rovarok is előfordulnak, márpedig egy-egy denevér egyetlen nyári éjszaka alatt akár 1000 ízeltlábút is elfogyaszthat.

A búvó- és szaporodóhelyek fogyatkozása, a táplálékbázist jelentő rovarok egyedszámának csökkenése vagy éppen a klímaváltozás káros hatásai azt eredményezték, hogy a legtöbb denevérfaj állományai jelentős veszteségeken mennek keresztül. Ezért a hazánkban előforduló denevérfajok mindegyike védett vagy fokozottan védett, tehát vonatkoznak rájuk a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) pontjában foglaltak is, azaz „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”

A denevérvédelem kérdéseiről vagy éppen az épületekből való kizárásuk lehetőségeiről már jelentek meg cikkek korábban a Két víz köze című nyomtatott hírlevelünkben is. [4]

Hogyan segítsen, ha mentésre van szükség?

A bajba került állatok mentése sokak számára morális kérdés, viszont védett fajok esetében konkrét természetvédelmi hozadéka is van. Ezért mások mellett mi is foglalkoztunk már pl. a denevérmentés lehetőségeivel. [5] [6] [7] Ugyanakkor a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (2) pontjának b) bekezdése értelmében „a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához.” Az engedély nélküli otthoni „állatmentés” jogszerűtlenségén túl pedig sokszor maguk az állatok sínylik meg a „mentési” próbálkozásokat. Ugyanis a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak olyan ismeretbeli hiányosságok, amiknek következtében pl. csontritkulás, belső szervi rendellenességek vagy éppen viselkedési zavarok lépnek fel a „megmentett” állatoknál. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy mentésre szoruló állat esetén vegyék fel a kapcsolatot egy hivatalos mentőhellyel vagy a nemzeti parkok munkatársaival, esetleg a területileg illetékes hatóságokkal!

Ragasztós csapdák

Mindig mellbevágó, mikor a nem megfelelően használt ragasztós csapda következményeivel szembesülünk. A ragacsos felületre szórt csali nem csak az irtani kívánt célfajok egyedeit, de más, élelmet kereső állatokat is vonz. A csapdába esett, vergődő zsákmányállatokra a velük táplálkozó ragadozók is felfigyelnek, lecsapnak rájuk, így ők is áldozatul esnek. A ragasztó foglyaként az állatok napokig is szenvedhetnek, mielőtt kimúlnak, de ha időben rájuk is találnak, megmentésük sok esetben már nem lehetséges.

Felhívjuk a figyelmet, hogy alaposan gondolja át, aki a kártevőirtásnak ezt a módját választja! Ilyen csapdát nagyon körültekintően, a használati utasítást betartva kell kihelyezni, olyan zárt térben, ahol a nemkívánatos kártevőkön kívül más állat biztosan nem tud hozzáférni. Kültéren nem szabad használni, mivel a ráhelyezett csali nemcsak az esetlegesen gazdasági károkat okozó állatoknak, pl. egereknek és patkányoknak, hanem védett és fokozottan védett madaraknak, hüllőknek, emlősöknek, valamint macskáknak, kutyáknak is vonzó lehet és csapdába ejtheti őket. Pl. egy csapdába esett és elpusztult kuviknak az esetéről már mi is beszámoltunk.

A most csapdába került fehértorkú denevér esetéről elmondható, hogy a ragasztós csapda szabályosan, körültekintően és zárt térben volt kihelyezve – tehát az üzemeltetője nem tehetett arról, hogy az épületbe véletlenül betévedt denevér a csapdába esett lepkéket és bogarakat szemelte ki zsákmányul – és még így is megtörtént a baj. Szerencsére azonban minden résztvevő számára megnyugtatóan végződött a történet.

Írta: Enyedi Róbert, zoológiai referens

forrás: knp.hu