Sodró erejű zenekari esttel indult a Kodály-bérlet

Sodró erejű zenekari est részesei lehettek csütörtök este a kecskeméti zeneszeretők. A Hírös Agóra Kulturális Központ és a Filharmónia Magyarország által meghirdetett Kodály-bérlet első alkalmán a Keller András vezette Concerto Budapest lépett fel. A szervezők a zenetörténet három nagy jelentőségű komponistájának műveiből állították össze a hangverseny műsorát, a fővárosi együttes tagjai a Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművész, karmester energikus irányításával rendkívül kifejezően tolmácsolták a darabok gondolatait, érzelmeit.

Elsőként Mihail Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitányát játszotta a Concerto Budapest. Az orosz nemzeti opera és zenei tradíció 19. századi megteremtője művében Puskin azonos című verses költeménye nyomán meséli el a kijevi nagyherceg lánya és az őt megmentő kijevi lovag viszontagságos, ám végül boldog egymásra találással végződő történetét. Az opera témáira épülő, felvillanyozóan eleven nyitányt játszva Keller András és az általa irányított világszerte ismert együttes káprázatos virtuozitással jelenítette meg a népmese varázslatos világát.

Az est folytatásában Szergej Rahmanyinov 4. zongoraversenyét szólaltatták meg a fővárosi művészek. „Acélból vannak az ujjai, és aranyból a szíve” – így jellemezte egyik kortársa az orosz romantikus iskola utolsó nagy alakját. Barátai beszámolói szerint is intuitív és spontán típus volt. Kritikusai azonban gyakran a szemére hányták, hogy a múlt század romantikája jellemzi a zenéjét. Ő maga is úgy vélte, hogy a régi zenei nyelv és az új igények között őrlődik: „Úgy érzem magam, mint egy szellem, ami egy idegenné vált világban kóborol. Nem tudom levetkőzni a régi stílust, és nem tudom elsajátítani az újat.” Negyedik – utolsó – zongoraversenye jól mutatja ezt a kettősséget, keveredik benne a posztromantika, az avantgárd és a Gershwin-féle amerikai zene. A mű ősbemutatóját 1927. március 18-án tartották a Philadelphia Zenekar közreműködésével, Leopold Stokowski vezényletével. A versenyszólamot maga Rachmaninov játszotta.

A mű szólistája a kecskeméti koncerten a Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője, Balázs János zongoraművész volt. Napjaink egyik legkeresettebb és legsikeresebb zongoristája, a világ neves koncerttermeinek állandó szereplője imponáló technikai felkészültséggel, bravúros virtuozitással és ugyanakkor a második tétel elégikus, lemondó hangulatát is hűen visszaadva játszotta Rachmaninov remekművét.

Balázs János a Hírös Agóra színháztermében is bizonyította kivételes tudását, tehetségét. Mindezt a nagy számban megjelent zeneszeretők hatalmas ovációval, perceken át tartó vastapssal hálálták meg. A kiváló előadó válaszul három ráadásszámmal köszönte meg a közönség kitartó ünneplését.

A Filharmónia Magyarország, a Cziffra Fesztivál és a Concerto Budapest közös programja Beethoven 3. (Esz-dúr) szimfóniájával zárult. Művét szerzője Napóleonnak kívánta ajánlani, ám amikor megtudta, hogy az császárrá kiáltatta ki magát, dühösen széttépte a kézirat első lapját a Bonaparte felirattal, és a Sinfonia eroica – Hősi szimfónia – címet adta a műnek. A kompozíció heroikus hangvételét szinte mindvégig figyelemre méltóan pontosan, hűen adták vissza a vendégművészek.

A kecskemétiek számára külön öröm, hogy a Concerto Budapest tagjai között több olyan muzsikus is található, akik a hírös városban tanultak. Az együttes szólamvezető klarinétosa, Klenyán Csaba középiskoláit a Kodály Iskolában végezte, Maczák János tanítványa volt. „Érdekes, hogy amikor jöttünk be a városba, elsősorban nem a diákkori emlékeim jutottak az eszembe, inkább az azóta eltelt évtizedek élményei – mondta a koncert utáni percekben a ma már Liszt-díjas és Artisjus-díjjal többszörösen kitüntetett szólóklarinétos –, hiszen sűrűn járok Kecskeméten, gyakran koncertezem itt. Pedig itteni éveim egy életre meghatározóak voltak – ezt sokan mondják az ézisek közül és én is így tartom –, akár a Maczák tanúr úr személye miatt – ő számomra egy etalon, tőle tanultam meg azt hiszem a legtöbbet magáról a hangszerről, meg az önálló munkáról, meg a kitartásról, és még sorolhatnám –, de minden egyes tanár óriási, életre kiható impulzust gyakorolt rám, csak hálás vagyok ezért.”

A csütörtök esti koncert hallgatói között ott volt Maczák János is. Egykori tanítványáról a Katona József- és Weiner Leó-díjas klarinétművész így beszélt: „1983-ban jöttem Kecskemétre tanítani, és mindjárt egy kiváló évfolyammal dolgozhattam. Kovács Béla kollégám is küldött diákokat nekem, de jómagam is elutaztam több helyre, például Kiskőrösre, Vácra, szinte vadásztam a tehetséges növendékekre. Csaba is az én biztatásomra jött Kecskemétre, ő is az első osztályomban tanult. Szorgalmas, ambiciózus, jó tanuló volt. S miután végzett, továbbra is figyelemmel kísértem a pályafutását, néhány fellépésére is elmentem, lemezeit is hallgattam. Ő egy nagyon jól képzett, sokat koncertező, kiváló klarinétos.”

Egykori tanára dicsérő szavait Klenyán Csaba a pódiumon bizonyította. Mindvégig mély beleérzéssel játszott, még a szólamának szüneteiben is – testbeszédével, fejének apró biccentéseivel – láthatóan élvezte a muzsikálást. „Hihetetlenül jó közönségünk volt, jöttek az energiák felőlük és mi is nagyon jól éreztük magunkat a színpadon. Fantasztikusan szép élmény volt ez az este. S bár épp most, a koncert előtt elkapott valamilyen megfázás – persze meglehet, hogy csak az iszonyatos hajtás miatt érzem magam egy kicsit betegnek –, de ilyen közegben pillanatok alatt azt éreztem, hogy meggyógyultam.”

A Concerto Budapest két csellistája is tanult korábban a Kecskeméti Kodály Iskolában. Karasszon Eszter, aki néhány hete vehette át doktori címét a Zeneakadémián, ezúttal nem jött el az együttessel, Aranyos János azonban ott ült a csellósok között. Mindketten Agócs Márta tanítványai voltak. A Kodály Iskola 2021-ben Kodály Zoltán-díjjal kitüntetett tanára így emlékezett vissza egykori diákjaira: „Eszter minden porcikája zenél, Jani meg rendkívül éles eszű és kiváló füle van, gyorsan felfog dolgokat stb. – mindkettőjüket nagyon nagy öröm volt tanítani. Jani kicsit nehezen döntötte el, hogy erre a pályára jön majd, mert bár már 14 évesen felvették hozzám – sőt, zongora szakra is –, ennek ellenére maradt Nyíregyházán, gimnáziumban, s csak az érettségi után lett a növendékem. Két évig szakképzősként tanult nálam, ezt követően vittem a zeneakadémiai felvételire, s lett azután Perényi Miklós a mestere. Eszter öt évig volt a tanítványom. Apukája, Karasszon Dezső a tanárom volt Debrecenben, zenetörténetet tanított nekem, s ő hívott fel, hogy a lányát szeretné hozzám küldeni. Örömmel fogadtam, és azután nagyon közeli viszonyba kerültünk, félig-meddig a pótmamája is lettem. Tanulmányait ő is a Zeneakadémián folytatta. Pályafutásukat azóta is figyelem, sikereiknek nagyon örülök.”

A fővárosi együttes tagja Jámbor Anna hegedűművész is, aki szintén a Kodály Iskolában tanult. A csütörtök esti koncerten azonban nem játszott, pár hónapos kisfia mellett akadt tennivalója. „2015-ben nyertem próbajátékot a zenekarba. Előtte, még zeneakadémiai éveim alatt, kisegítőként rendszeresen részt vettem a koncertjeiken. Nagyon szeretem a közösséget, sok barátot ismertem meg. A zenekar tagjai kiváló zenészek, akikkel magas minőségű munkát végzünk. Rengeteg koncertünk van, amit kemény felkészülési időszakok előznek meg. S ugyan jelenleg nem veszek részt a munkában, mert otthon vagyok a kisfiammal, de nagyon hiányzik a zenekar és várom, hogy újra együtt zenélhessek velük.” A kecskeméti zeneszeretőkkel együtt tudósító is bízik abban, hogy a Concerto Budapest játékában – soraikban a kecskeméti kötődésű muzsikusokkal – még sokszor gyönyörködhetünk!

Gyenes Kata fotóit a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. engedélyével közöltük.