„Trianon sebe sosem múlik el” – a nemzeti sorscsapásra emlékeztek Hetényegyházán

2025. 06. 10., 14:18
Pünkösd vasárnap trianoni megemlékezést tartottak Hetényegyházán, a Kalmár Tanya mellett felállított kettőskeresztnél. Az eseményen Bán János alpolgármester hangsúlyozta, a nemzeti trauma annak idején megelőzhető lett volna, de nem kell örökre így maradnia.
A galéria 24 képet tartalmaz

A Hetényegyházi Trianon-Emlékkör Kalmár Pál és a Hírös Rovó Kör Csernuss Lajos vezetésével emlékezett meg a nemzeti sorscsapásról vasárnap Hetényegyházán. A békediktátum emlékezetének ébrentartására 2020-ban, a századik évforduló alkalmából a helyi Kalmár család kettőskeresztet állított Hetényegyháza határában. S azóta hazaszerető csoportok egyre emelkedő létszámmal minden évben összegyűlnek itt a nemzeti összetartozás kifejezésére.

Az idei eseményen dr. Papp Zoltán önkormányzati képviselő a döntés és következményeinek hazai életképeivel érzékeltette azt leírhatatlan hangulatot, ami az első világháborút lezáró békék legkegyetlenebb eljárása nyomán sújtotta Magyarországot.

– Jött június 4-e, indultak volna a strandra, meg mindenki a saját dolgát intézni, és egyszer csak elkezdtek a harangok szólni. Két órán át tartott a harangozás, és jött a hír, a lesújtó hír, hogy területünk kétharmadát csak úgy, egy tollvonással lecsatolták, és elvesztettük…
— fogalmazott.

Dr. Papp Zoltán mondandóját azzal zárta, hogy „Trianon nem emlék, hanem seb. Egy fájdalmas seb, ami sosem múlik, és nem is múlhat el…”

A megemlékezésre Bán János alpolgármester is ellátogatott, beszédében a trianoni döntést övező tévképzeteket vette sorra.

– A legtöbb fájdalom a hazugságból eredeztethető – mondta. – Azt kell mondanom, hogy Trianont, ezt a fájdalmas történelmi eseményt a mai napig számos hazugság veszi körül. Néhányat gondoljunk végig ezek közül. Az egyik hazugság az, hogy elengedhetetlen következménye volt Trianon annak, hogy vereséget szenvedtünk. A másik hazugság az, hogy elkerülhetetlen volt. A harmadik pedig az, hogy ennek mindig így kell lennie…”


Az alpolgármester kifejtette: nem igazak ezek az állítások, hiszen a háború végén minden magyar alakulat külföldön harcolt, nem álltak vesztésre. Az ország területének egyetlen négyzetméterét sem szállta meg idegen hadsereg. Úgy vélekedett, ha belső árulás nem bomlasztja tudatosan a hadi morált, szerinte elkerülhető lett volna az összeomlás. Végkövetkeztetésként elmondta, nem kell mindig így lennie. A többször felosztott lengyelek példáján optimizmusra sarkalt, a „Van-e értelme reménykedni?” kérdést úgy válaszolta meg: „Nincs értelme nem reménykedni!”   

A megemlékezés hangulatát számos verses, prózai és énekes produkció emelte. Végül száz fehér békegalamb rebbent fel egyszerre, méltó hátteret képezve a magyarság összetartozását szimbolizáló kettős keresztnek.

A rendezvény programja és fellépői: