Verebes György: a Kecskeméti Regionális Műhely egyik legnagyobb erőssége a szellemi és szakmai sokszínűségben rejlik

Mindenekelőtt azonban álljon itt Verebes György állásfoglalása a művészetről:

- Hogyan érintette Önt, hogy a műhely tagjai regionális elnökké választották?

A felkérés és a bizalom számomra elsősorban nem személyes elismerésként, hanem közösségi felhatalmazásként értelmezhető. A Magyar Művészeti Akadémia közegében a vezetői szerep mindig túlmutat az egyéni pályán: egy olyan szellemi és kulturális felelősségvállalást jelent, amely a közösség egészének működésére és jövőjére irányul. Különösen jelentősnek tartom ezt a bizalmat a regionális műhely kontextusában, hiszen ezek a struktúrák az MMA egyik legélőbb, legorganikusabb szakmai bázisát jelentik, ahol a lokális kulturális tapasztalat közvetlenül kapcsolódik az országos és Kárpát-medencei művészeti gondolkodáshoz.

A Szolnoki Művésztelep vezetése során szerzett tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a közösségépítés, az értékmegőrzés és az innováció nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő folyamatok. Ezt a szemléletet kívánom a műhely irányításában is érvényesíteni. A megválasztás tehát egyszerre jelent visszajelzést és feladatot: az eddigi munka elismerését, valamint egy tágabb horizontú építkezés kezdetét. Úgy tekintek e  szerepre, mint olyan feladatra, amelyben a hagyomány és a kortárs művészeti gondolkodás közötti dinamikus egyensúlyt kell tovább erősíteni, a közösség erejére támaszkodva.

- Hogyan egyezteti össze ezt a pozíciót a többi tevékenységével?

Számomra a művészi és a vezetői szerep nem különválasztható, hanem egymást feltételező és erősítő tevékenység. A művészeti gondolkodás – amely a reflexióra, a struktúraérzékenységre és a jelentésképzésre épül – a döntéshozatalban is meghatározó szerepet tölt be. Tudatosan törekszem ugyanakkor arra, hogy e két terület között kiegyensúlyozott arány alakuljon ki. Az alkotói munka számomra nem háttérbe szoruló tevékenység, hanem az a forrás, amelyből a közösségi és intézményi gondolkodás is táplálkozik. A vezetői feladatokat ezért nem adminisztratív kényszerként, hanem kulturális szervezőerőként értelmezem. Olyan működési keretek kialakítására törekszem, amelyek nemcsak fenntartják, hanem ösztönzik is az alkotói folyamatokat – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Tapasztalataim szerint a jól felépített struktúra nem korlátozza, hanem felszabadítja a művészi energiákat. Ezt a szemléletet kívánom a regionális működésben is érvényesíteni.

-Milyen kihívásokkal néz szembe jelenleg az MMA Kecskeméti Regionális Műhelye?

A regionális műhelyek egyik alapvető kihívása a lokális beágyazottság és az országos, illetve nemzetközi láthatóság közötti egyensúly megteremtése. A helyi értékek mély ismerete nélkül nincs hiteles működés, ugyanakkor ezeknek az értékeknek artikulált módon kell megjelenniük a tágabb kulturális térben is. Ugyanilyen lényeges kérdés a generációk közötti folytonosság biztosítása. A fiatal művészek bevonása nem pusztán lehetőség, hanem tudatosan felépített szakmai feladat, amely tartós jelenlétet, párbeszédet és mentorálást igényel.

Meghatározó tényező a finanszírozási és működési keretek kiszámíthatósága, lehetőség szerinti bővítése is, hiszen a minőségi programok megvalósítása stabil háttérre és bizonyos fokú intézményi mozgástérre épül.Ezzel párhuzamosan a kortárs művészeti közeg átalakulása – különösen a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése – új típusú reflexiókat tesz szükségessé.

Végül fontos kihívás a közönséggel való kapcsolat újragondolása: a műhelynek nemcsak szakmai térként, hanem társadalmilag is releváns, nyitott és megszólító közegként kell működnie.

-Mik a műhely erősségei?

Egyik legnagyobb erősségünk a szellemi és szakmai sokszínűség. A különböző művészeti ágak jelenléte interdiszciplináris gondolkodást tesz lehetővé, amely a kortárs művészet egyik meghatározó iránya.

Kiemelkedő érték a régióhoz való szoros kapcsolódás is. A kulturális intézményrendszerrel, művészeti közösségekkel és hagyományokkal való élő kapcsolat biztosítja azt a hitelességet, amelyre hosszú távú szakmai építkezés alapozható.

Jelentős erőforrást képvisel a tapasztalt akadémikusok jelenléte, akik alkotói munkájukkal és szemléletükkel egyaránt hozzájárulnak a közeg formálásához, különösen a fiatal generációk bevonása szempontjából.

A működés egyik sajátossága az a közösségi karakter, amely nem pusztán formális keretekre, hanem élő szakmai párbeszédre és együttműködésre épül.

Végül nagy fontossággal bír az a potenciál, amely a helyi értékteremtés szélesebb kulturális hatásában rejlik: a régióban létrejövő kezdeményezések képesek túllépni saját földrajzi kereteiken, és tágabb diskurzusok részévé válni.

-Milyen célokat tűzött ki a műhely működését illetően?

Elsődleges célom egy olyan, hosszú távon fenntartható és szellemi értelemben is produktív struktúra kialakítása, amely a meglévő értékekre építve képes reflektálni a kortárs művészeti kihívásokra. Ennek alapja az értékteremtés, az értékmegőrzés és az értékátadás egysége. Kiemelt irány a fiatal alkotók – különösen az MMA ösztöndíjasok – mélyebb és strukturáltabb integrációja.

Lényegesnek tartom a helyi kezdeményezések megerősítését is, hiszen ezek adják a régió kulturális identitásának alapját és társadalmi beágyazottságát.

Stratégiai szinten az intézményi és interregionális kapcsolatok tudatos építését tartom meghatározónak. A cél egy olyan hálózati működés, amely összekapcsolja a különböző kulturális szereplőket regionális, országos és Kárpát-medencei szinten. E kapcsolatok természetes kiterjesztéseként fontosnak tartom a nemzetközi együttműködések erősítését is, különös tekintettel a Liszt Intézetekkel, valamint más nemzetközi művészeti fórumokkal és intézményekkel való aktív kapcsolattartásra, összhangban az MMA stratégiai törekvéseivel. Ezzel párhuzamosan hangsúlyt kívánok helyezni az összművészeti gondolkodás erősítésére, amely a kortárs kultúra egyik meghatározó iránya.

Végső soron egy olyan közeg kialakítására törekszem, amely nemcsak reagál a kulturális folyamatokra, hanem alakító módon is jelen van bennük.

-Milyen fejlesztési terveket fogalmazott meg?

A fejlesztést egy tudatosan felépített, ugyanakkor rugalmas működési modell kialakításában látom. Olyan keretekre van szükség, amelyek egyszerre biztosítanak stabilitást és érzékenyen reagálnak a változó művészeti folyamatokra.

Lényegesnek tartom a döntéshozatal bizonyos fokú decentralizálását és a regionális autonómia erősítését, hiszen a helyi közösségek rendelkeznek a legpontosabb ismeretekkel saját kulturális környezetükről.

A szakmai párbeszéd intézményesítése szintén kulcskérdés. Műhelybeszélgetések, konferenciák és tematikus találkozások révén olyan diskurzus erősíthető, amely nemcsak reflektál, hanem irányt is ad.

Fontos szerepet kapnak az interdiszciplináris projektek, amelyek új együttműködési formákat hoznak létre és tágítják a gondolkodás horizontját.

A korszerű működés elengedhetetlen része a digitális jelenlét tudatos fejlesztése, amely ma már a kulturális láthatóság alapfeltétele.

Mindezek mellett alapelv számomra a folytonosság: a meglévő jó gyakorlatokat nem megszüntetni, hanem továbbépíteni szükséges.

Varga Katica