Virágzó orchideák színesítik a kiskunsági gyepeket

A legkorábban nyíló és leggyakoribb orchideánkat, az agár sisakoskosbort (Anacamptis morio/Orchis morio) hazánk számos területen fellelhetjük. A hegyi rétek, a láprétek, a száraz- és félszáraz gyepek mellett cserjésekben is előfordul. A Duna-Tisza közén elsősorban homoki sztyeppréteken, illetve a szikesekbe ékelődő löszös magaslatokon tekinthetjük meg április közepétől május végéig. Elmondható, hogy szinte a teljes Kiskunságban előfordul, így érdemes nyitott szemmel járnunk. Magassága virágzáskor 6-20(-35)cm, tőlevelei sötétebb fűzöldek, a virág általában bíborlila, a külső lepellevelek zölden csíkozottak. Az egyes virágok mérete 0,5-0,7cm, a füzér hossza kb. 5-8cm, amelyet általában 8-20 virág alkot. Az egyes állományokban gyakoriak a halvány virágú – akár krém- vagy fehér színű – példányok és a különböző színárnyalatok is.

A faj hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az orchideákon belül is érdekes nemzetség a bangóké, külsejüket és szaporodásukat tekintve egyaránt. Mivel nem termelnek nektárt, másképp kell a beporzókat magukhoz csalogatniuk. A virág egyik különleges alkotója a mézajak, amely méretében, színében, mintázatában, szőrözöttségében eltérő lehet.

Ez a hasonlóság nem véletlen: a bangókat hártyásszárnyú rovarok (méhek, darazsak) porozzák be, amelyeket a virág külseje, és az általa termelt vegyi anyagok egyaránt saját nőstényeikre emlékeztetnek. Miután a rovarok gyorsan rájönnek, hogy átverés áldozatai lettek, legfeljebb 2-3 virágot látogatnak meg.

A legkorábban pompázó bangófajuk a pókbangó (Ophrys sphegodes). A faj általában május első felében nyílik. Közelről mutatós, de nem feltűnő, a gyepen nehezebben észrevehető, ezért könnyű kitaposni. Nevét a domború mézajkáról kapta, amely egy kövér pók utótestére emlékeztet. Ha jól megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy egy H vagy X alakú kopasz, világosabb mintázat található ezen a mézajakon.

A pókbangó hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Az extenzív legeltetés az orchideás gyepek kezelésének a legjobb módja. Egy-egy tő akár százezres nagyságrendben bocsátja ki porszemnél is kisebb magjait bízva abban, hogy néhány közülük olyan helyre is eljut, ahol adottak számára az életfeltételek. A legelő állatok taposásukkal felnyitják a gyepfelszínt, így a magoknak lehetőségük van a földre hullani, és megfelelő gombakapcsolat (mikorrhiza-partner) esetén kihajtani.

Forrás: knp.hu