45 kilótól szabadult meg fél év alatt – elmesélte, hogyan csinálta

– Mikor kezdődött a küzdelmed a kilókkal? Volt-e már hasonló nagy sikerélményed?

– Gimis éveim végén már érzékelhető volt, hogy elvesztettem a súlykontrollt, aztán egyetemista koromra 130 kiló lettem. Bár zavart a túlsúly, valamiért mégsem változtattam az életmódomon. Az első komoly szerelem kellett ahhoz, hogy rászánjam magam. Ehhez hozzájött még az is, hogy a megyei első osztályban focizhattam, a Kunszentmárton csapatában. Ahogy mentek le a kilók, úgy lettem egyre eredményesebb a sportban. Így végül 79 kilóra sikerült lefogynom, vagyis több mint ötven kilótól szabadultam meg saját módszeremmel. Két évig sikerült tartanom ezt a súlyt. Akkor ismertem meg a feleségemet, valószínűleg ez is hozzájárult ehhez a sikerhez.

– Mi történt azután?

– Zaklatott évek következtek, sportsérülés, munkahelyváltás, folyamatos költözések, az élet nehézségeivel együtt észrevétlenül jöttek rám a kilók. Nem tudtam és komolyan nem is akartam tenni ellene. Egészen 2020-ig, amikor is 34 évesen 144 kiló lettem, jóval túlszárnyalva korábbi csúcsomat. Aztán egyszer csak rosszul lettem a múzeumban. Rosta Szabolcs igazgató úr vitt be a kórházba, ahol kiderült, hogy kezdetleges stroke-ot kaptam. 247! volt a vérnyomásom, amikor beértünk. Emlékszem Svébis Mihály főigazgató úr megkérdezte, hogy lehet, hogy még élek. Később azt mondta, annak köszönhetem, hogy életben maradtam, hogy mindig is túlsúllyal sportoltam, megerősödtek az érfalak és a szívizomzatom. Akkor nagyon megijedtem, gyorsan le is adtam 14 kilót, aztán viszont újra beállt a 130 kilós súlyom, és tavaly júniusig meg is őriztem.

– Mi adta meg számodra a végső lökést?  

– Menedzserszűrésen vettem részt, ennek köszönhetően kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Gondok voltak a koleszterinemmel, és kritikusan alul működött a vesémben az a hormon, ami befolyásolja a pajzsmirigyet. Így már a szűrés napján a belgyógyászaton, dr. Wórum Endre főorvosnál kötöttem ki, aki nefrológus, specializációja pedig a pajzsmirigy alulműködésből fakadó stressztúlevés. Tőle tudom, hogy ez egy ugyanolyan súlyos betegség, mint az alkohol-vagy drogfüggőség, és hogy én is ezzel küzdök. Amikor stressz hullámok értek el, rám szakadt valami nagyobb munka, korlátlanul magamba tömtem mindent. Főként szénhidrátot, nassolni valót, hozzá némi alkoholt. Aztán napokig semmit nem ettem. Wórum Endre ébresztett rá arra is, hogy a súlyproblémák mögött szinte mindig lelki problémák, komoly traumák állnak.

– Kiderült, hogy nálad mi okozta a súlyproblémákat?

– Nem volt nehéz rájönni az okára. Az elmúlt 7 év eseménytörténete. Hét éve vesztettem el édesapámat, akkor teljesen összeroppantam. Ezt csak fokozta nagyszüleim halála. Négy olyan ember tűnt el az életemből, akik nagyon közel álltak hozzám. Közben megszületett Zalán fiam, majd Zétény, én pedig éreztem, hogy valamit változtatni kell, mert különben én leszek a következő dominó, aki kidől a családból. Így aztán a tettek mezejére léptem.

Június 12-én volt a vizsgálat, másnap már ott voltam Wórum Endre magánrendelésén, a következő nap pedig el is kezdtem a 800 kalóriára belőtt diétámat az úgynevezett OptiWeight program alapján. (Korábban biztosan 4000 kalória fölött volt, amit megettem naponta.) Azzal kalkuláltunk, hogy minimális mozgással ennyi kalóriával akár tíz kilót is lehet fogyni egy hónapban. Én pedig mindent meg is tettem ennek érdekében.

– Elég volt a drasztikus kalóriamegvonás vagy a mozgással is ráerősítettél?

– Régóta nagyon hiányzott a sport, hisz a foci az életem. Visszakéredzkedtem a régi csapatomba, a félegyházi vasutasokhoz, had’ mozogjak velük. Így még intenzívebbé vált a fogyásom. Először csak óvatosan kocogtam, majd ahogy szaladt le a súly rólam, egyre inkább felbátorodtam, aztán az egyik hétvégén ott találtam magamat a kapuban. Motiváltak a csapattársak, az egyre több elismerés, és azt vettem észre, hogy már bajnoki mérkőzéseken játszom. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi év kihagyás után, 37-38 évesen eljuthatok idáig. Egyre több sikerélményt szereztem, hétről-hétre, hónapról-hónapra láttam a változás eredményét, és sok pozitív visszajelzés is megerősített, így nem volt megállás.

– Ez így egyszerűnek tűnik, pedig valószínűleg hatalmas önerő kell hozzá.

– Így visszagondolva, miután elhatároztam magam, már könnyű volt ledobnom ezt a 45 kilót. Küldetésként éltem meg az egészet. Édesapám, aki irgalmatlan munkatempót diktált, épp akkor hagyott itt minket, amikor végre élvezhette volna az életét. Láthatta volna gyerekei sikerét, játszhatott volna az unokáival. Hatalmas szükségem lett volna rá az elmúlt években, ezernyi kérdésem, kérésem lett volna hozzá. Az ő elvesztése miatt döntöttem úgy: én mindent megteszek, hogy ne saját magamat hibáztathassam azért, ha valami történik velem. Nem akarom, hogy idő előtt elveszítsenek a gyerekeim. Ez a motiváció elég volt ahhoz, hogy ne kényszerként éljem meg a fogyókúrát. Persze kellett hozzá egy lökés meg egy kiváló szakember, de innentől már minden ment magától. Sokat számított az önsegítő csoport, akikkel egymást erősítettük. Egy mentorom is volt, Komáromy Andris, aki 80 kilót adott le ezzel a módszerrel.

– Hogy lehetséges 800 kalóriából összeállítani egy felnőtt teljes napi étkezését?

Én emellett hetente egyszer-kétszer intenzíven mozogtam, de nem ettem mellé semmi mást. Ez ugyanis a legnagyobb buktatója a módszernek. Sokan ott rontják el, hogy még ezt-azt befalnak a menün felül, lényegében zugevővé válnak. Én csak sütőtököt, karalábét ettem pluszban, nyáron pedig rengeteg paradicsomot. Emellett napi három liter víz szükséges, de ha az ember kitart, napról napra érzi a változást.

– A legtöbb fogyókúra költséges. Mi a helyzet ezzel a módszerrel?

– Én rendkívül fukar embernek tartom magam. Kiszámoltam, hogy heti 29.750 forintra jött ki az előre megrendelt ételem a reggelitől a vacsoráig. Ez soknak tűnik, de aztán rájöttem, hogy ennek a dupláját költöttem el korábban. Úgy gondoltam, ha már ennyi energiát, pénzt belefektettem, ki kell tartanom.

– Az instant élelmiszerek nem épp a gasztronómia csúcsát jelentik. Hogy bírtál ki ezeken fél évet?

– Hozzá kellett szoknom a porból készült ételekhez, de nekem ízlettek. A reggeli zabkása vagy shake volt, amit mikróban is el lehet készteni. Az ebéd lehetett például sűrű zöldségrémleves, chilis bab, bolognai vagy carbonara spagetti, nekem ez volt a kedvencem. Ezekben többnyire szója vagy húskivonat van, és minden más, ami szükséges ahhoz, hogy a szervezet ne halmozzon fel, hanem saját magát fogyassza el, a tartalékait élje fel. Egyébként rengeteg időt is megtakarítottam azzal, hogy nem kellett bevásárolnom, elmennem ebédelni. Mindig belőttem, hogy négy óránként kell ennem. Amikor Zalánért mentem a suliba, jöhetett az energiaszelet. Így kibírtam estig.

– Nem volt hiányérzeted?

– Korábban rengeteg malátaszármazékot fogyasztottam, azokat teljesen kizártam az életemből. Ez hiányzott, de helyette megtanultam értékelni a száraz fehérbort, nagyon sok szódával. Egy időben nagyon szenvedtem, akkor elkezdtem kocadohányosként időnként beleszippantani a cigarettába. Attól majdnem megfulladtam, így abbahagytam. Utána vált élményszerűvé a mozgás számomra, és az pótolt mindent.

– Mi történt a családi étkezéseken?

–  A rituálékat nem szakítottam meg a diétám miatt, ugyanúgy leültem enni a családdal, mint korábban. Csak én saját kis zacskómból készítettem el a magam ebédjét. Így volt ez a nagy családi ünnepségeken, de a nyári fagyizások alkalmával is. Eldöntöttem magamban, bárki bármit mond, az így lesz. Nem volt kivétel az sem, ha vendégségbe mentünk.

– Akkor a karácsonyt is aszkétaként ünnepelted?

– Azért nem egészen. Az ételek iránti tiszteletemet úgy élem ki, hogy főzök. Ez korábban is előfordult, de akkor rendesen fogyasztottam is a finomságokból. Most karácsonykor a legkülönbözőbb fogásokat készítettem el: halászlét, töltött káposztát, csülkös pacalt, marhapörköltet, sült halat túróscsuszával, kocsonyát, csülkös káposztát. Végig kóstolgattam, hogy alakul az ízük a főzés közben, és ez már bőven elég volt nekem. Egy töltöttkáposzta töltelékének elfogyasztását engedélyeztem magamnak, de végül csak a felét tudtam megenni. A sok porkaja után most sokkal intenzívebben érzem a fűszereket, igazi gasztronómiai élmény lett már a kóstolás is. Ezzel ki is éltem magam az ünnepek alatt. Ezt azóta is rendszeresen gyakorlom.

– 85 kiló vagy, most is instant ételeken élsz?

– Már nem. Saját magam állítom össze a napi menümet. Amiből nem engedtem, az a reggeli kása vagy hasonló meleg, folyékony étel. Ez ugyanis az emésztésemre is jó hatással van, teljesen elmúlt a gyomorsavam. Elvileg 1700 kalóriát fogyaszthatnék egy nap, hogy tudjam tartani ezt a súlyt mozgás nélkül. Mozgással 2200-at. Ezt én inkább az ezer felé szűkítem le. Ha ugyanis ennyivel is megelégszik a szervezetem, miért egyek többet? Nem akarok már fogyni, de így felkészülök arra is, ha véletlenül lenne kihágásom. Nagyon sokat dolgoztam ezért a súlyért, ezért fontos, hogy meg is tartsam. A reggeli kása után ma például paradicsomos bulgurt ettem ebédre, feleségem készítette el a megadott kalóriaszámok alapján, de belefér például egy fácánleves is. Délutánra megmarad egy energiaszelet, estére pedig porleves.

– Milyen pozitív változásokat tapasztalsz magadon a fogyáson túl?

Mindig is nagyon sok mindennel foglalkoztam egyszerre, most azonban nem nyomaszt a sok feladat. Kifutom vagy kifocizom magamból a stresszt, veszek egy jó forró fürdőt, és újult erővel látok neki a munkának. Nőtt a figyelmem és a teljesítőképességem, sokkal kevesebbet hibázom. És hát az sem utolsó, hogy a 48-as nadrágot vehetek fel a természetjáráshoz a 64-es helyett. Fenomenális érzés, hogy nem gyűrődik rajtam a zsír, nem folyok ki a székből, és meg tudom kötni a cipőfűzőmet, anélkül, hogy befulladnék. Végre el mertem menni termálfüdőbe a gyerekeimmel, amire még nem volt példa, és nagyon jól éreztük magunkat. Az új külsőm extra önbizalmat ad a munkám során akár a múzeumban, akár a televíziós munkámban. Ez mind olyan plusz motiváció, ami figyelmeztet arra, nehogy beleessek még egyszer ebbe a hibába.

– Mit szólt a főorvos a sikeres fogyásodhoz?

– Elismerte, hogy hat hónap alatt 45 kiló nagyon intenzív fogyás, de nem fékezett le. Azt mondta, ha én így érzem jól magam, és nincsenek egészségügyi problémáim, akkor folytassam ilyen kevés kalóriával. Az azonban nagyon jólesett, hogy amikor legutóbb megjelentem a konzultációin, azzal fogadott: maga mit keres itt?

– Mit üzennél azoknak a túlsúlyosoknak, akik még csak vacillálnak, hogy belekezdjenek a fogyókúrába?

– Először is azt, hogy az önsajnálat csak ront a helyzetükön, stresszevést vagy stresszivást okoz. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a változás, előbb fel kell ismerniük a problémát. Be kell mutatkozniuk önmaguknak, rá kell jönniük, hol csúsztak el. Aki pedig kicsi kis gyengeséget érez magában, annak segítséget kell kérnie. És itt nem a gyomorszűkítő műtétre gondolok, az nem old meg semmit. Ez egy tudomány, bizonyítottan működik. Meg kell hozni a döntést, nem szabad várni, rá kell lépni az útra. De látni kell az út végét is, amit el akarunk érni. Édesapám jelmondata volt egy Henry Ford idézet. Ott állt a műhelyében és gyakran mondogatta is nekem: „az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük a szemünket a célról”. Nekem végig csak ez lebegett a szemem előtt.