75. születésnapját ünnepelte a Kodály Iskola
Az ünnepi alkalom első perceiben Bencéné Nagy Györgyi köszöntötte a megjelenteket. A Kecskeméti Kodály Iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanárának bevezető gondolatai tökéletesen összegezték a Magyar Örökség-díjas intézmény célkitűzését, melynek megvalósítására nap mint nap törekednek: „Iskolánk immár több évtizede őrzi és továbbadja Kodály Zoltán szellemiségét, a zene és az ének szeretetét.”
A születésnapi koncert folytatásában a Kodály Iskola diákjai és tanárai léptek színpadra. Valamennyi előadó – a Miraculum Gyermekkar (zongorán közreműködött Nagy Dániel, vezényelt Durányik László), Boros Csaba (zongora, felkészítő tanára Pék Ágnes), Berkecz Petra (hegedű, felkészítő tanára Závogyánné Varga Ildikó; zongorán közreműködött Szalai Gergő), a néptánc tanszak művészeti alapiskolás és szakgimnazista növendékei (felkészítő tanáraik Balogh Ildikó, Bedőcsné Szabó Rita, Böde-Harkai Csilla, Molnár Máté, Polyák Nóra; közreműködött Vadas László és a citera tanszak növendékei, valamint Takács Emese tárogatón), Lendvai Adél (fuvola, felkészítő tanára Balog-Pulius Emese; zongorán közreműködött Éliás Katalin, Kapitány Áron (zongora, felkészítő tanára Gerhát László) és az Aurin Leánykar (zongorán közreműködött Nagy Dániel, vezényelt Durányik László), továbbá Varga Csanád (felkészítő tanára Bartáné Molnár Anikó), aki Buda Ferenc Botladozom című versét mondta el – szépen teljesített. A dísztermet és a karzat széksorait is csaknem teljesen megtöltő zeneszerető közönség – az először publikum elé álló elsős zongoristától a rutinos kórustagokig – mindenkit hosszas ünneplésben részesített.
Az első két zenés produkció közötti szünetben dr. Ittzés Tamás főigazgató mondott köszöntőt. Az intézmény vezetője azzal a korábban már többször hangoztatott gondolattal kezdte beszédét, hogy „nagyon nehéz örökséget kaptunk”. A kihívás komolyságát egyrészt azzal indokolta, hogy a tanév kezdete, szeptember 1-je és az iskola születésnapjához igazított hagyományos október végi koncert időpontja között – 1950. október 27-én indult meg a tanítás – mindig rövid időszak áll a felkészülésre. Másrészt nagyon nehéz, de ugyanakkor szép örökség is az utódok számára a több évtizedes hagyománynak, a tradíciónak, a hagyatéknak a továbbvitele. „Az idei évforduló nagyon kerek, háromnegyed évszázad, 75 év – fogalmazott dr. Ittzés Tamás. – És hogyha ezt történelmi távlatokba helyezzük, vagy akár csak azt nézzük, hogy Nemesszeghy Márta néninek összesen 50 életév adatott, és összesen 23 évig igazgathatta a Kodály Iskolát, sőt ha onnan nézzük, hogy még csak 27 éves volt, amikor elindult az iskola, amikorra ő meg tudta győzni nemcsak a pártfunkcionáriusokat az ilyen iskolatípus létének vagy legalábbis a kipróbálásának szükségességéről, hanem magát Kodály Zoltánt is, akkor érezhetjük igazán a feladatunk, a felelősségünk súlyát. És ami még nagyon fontos, hogy ne csak itt, Kecskeméten, a Kodály Iskola falain belül ünnepeljük magunkat, hanem engedjük láttatni ezt a világgal. Hiszen mi nem azt kaptuk örökül, hogy csináljunk valamit magunknak, hanem azt, hogy mutassuk meg a világnak, hogy amit elődeink tettek és amit mi próbálunk követni, az valóban működik és valóban fontos!”
Dr. Ittzés Tamás egy távolról érkezett vendéget is a mikrofonhoz szólított. Az 1956-os mosonmagyaróvári eseményekben aktív szerepet vállalt, s ezért Nyugatra menekült, majd USÁ-ba emigrált, napjainkban Oaklandban élő Jackovics Tamás többek között egy régi történetet osztott meg a jelenlévőkkel. Felesége révén 1966 augusztusában személyesen találkozott Kodály Zoltánnal. A közel 60 évvel ezelőtt történteket akkor készített fotókkal illlusztrálva mesélte el – a közönség soraiban nagy derültséget okozott városunk neves szülöttjét látni úszás közben vagy épp egy különös úszósapkában.