76 éve Kodály útmutatásait követik

Az ország első ének-zenei általános iskolájaként 1950-ben létesült oktatási intézmény születésnapi koncertje prózai gondolatokkal kezdődött. Először Bencéné Nagy Györgyi üdvözölte az egybegyűlteket, azután az est háziasszonyaként pár szóban arról beszélt, hogy az ÉZI életében mindig különleges alkalom a születésnap. Ilyenkor ugyanis lehetőségük nyílik arra, hogy megmutassák, milyen fontos szerepet tölt be a zene a mindennapjaikban. „A Kodály Iskolában a zene nem pusztán tantárgy, hanem a hétköznapok része – emelte ki az intézmény magyar nyelv és irodalom szakos tanára. – Közös nyelv, amely összeköti a múltat a jelennel, a tanárokat a növendékekkel, az egyéni tehetséget a közösség erejével. Mai ünnepi hangversenyünk ennek a gazdag zenei életnek a sokszínűségéből nyújt ízelítőt.”

Ezt követően dr. Ittzés Tamás lépett a mikrofon mögé. Az iskola főigazgatója ezúttal rendhagyó ünnepi beszédet mondott. Nem az általa vezetett oktatási intézmény küldetésének legfontosabb pilléreit elemezte – csak utalt arra, hogy célkitűzéseiket pár perccel korábban kolléganője már szépen összefoglalta –, Kodály Zoltán örök érvényű gondolataiból sem idézett néhányat, hanem arról szólt, hogy az alapítójuk nemes elképzeléseinek megvalósítása napjainkban egyre nehezebb. Hangsúlyozta, hogy a Kodály Iskolához valamiképp kötődők – a jelenlegi és a korábbi pedagógusok, a mai és az egykori diákok és szüleik, a szimpatizánsok és a kecskeméti zenebarátok – közös felelőssége, hogy az iskola jól működjön, hogy megvalósítsa a kitűzött elveit, hogy „azok a klasszikus értékek, amelyeket ez az iskola képviselni hivatott és képviselni szeretne, azok megmaradhassanak a jövő nemzedékének is, mert akik idejárnak, ők a jövő nemzedéke és ők a jövő letéteményesei”. Többek között arra biztatta hallgatóit, hogy egyrészt fokozottan figyeljenek a digitális világ romboló hatásaira, másrészt bátran álljanak ki szűkebb környezetükben a Kodály Zoltán által megfogalmazott értékek mellett, hogy „hintsék és terjesszék ezt a fajta gondolkodást”.

Az ünnepi alkalom folytatásában a Kodály Iskola diákjai léptek színpadra. A Nemesszeghy Márta teremben helyet foglalók a kórusmuzsika mellett az intézmény legfiatalabb tehetségeinek muzsikájában és a már rutinosabb gimnazisták zenélésében is gyönyörködhettek. Valamennyi fellépő – a Miraculum Gyermekkar (vezényelt Durányik László, szólót énekelt Rigó Rebeka és Szekeres Nóra, zongorán közreműködött Nagy Dániel), Boros Csaba (hegedű, felkészítő tanára Csákóné Törteli Anita, zongorán közreműködik Edőcs Fanni), Yan Jia Hao (zongora, felkészítő tanára Seres József), a Vox Avis Nőikar (vezényelt Arató Ákos, szólót énekelt dr. Kovácsné Barócsi Edit és Zámbori Luca, zongorán közreműködött Nyitrai Flórián), Kis Hanna Petra (fuvola, felkészítő tanára Dratsay Ákos, zongorán közreműködött Éliás Katalin), Kocsi Mirkó (zongora, felkészítő tanára Gerhát László és Gerhátné Papp Rita) és a szakgimnáziumi néptánc tanszak növendékei (felkészítő tanáraik Balogh Ildikó Piroska, Bedőcsné Szabó Rita és Molnár Máté) – egyaránt hosszas ünneplésben részesült.

Nem véletlenül kaptak vastapsot a közönségtől. Felemelően szép énekeik, virtuóz hangszeres produkcióik egyfajta válaszként hangzottak el dr. Ittzés Tamás bevezető szavaira. Visszajelzésként, hogy érdemes Kodály Zoltán intelmeit követni, érdemes az általa kijelölt úton haladni, mert amiként a Miraculum zárószámának szövege is fogalmazott: „A zene hidat épít, s ledönthet minden falat. A zene oly nyelv, mely lelkeinkhez egyként szól!”