In memoriam Rolla János - A Kossuth-díjas hegedűművészre emlékező koncertet rendeztek a Zeneakadémián
„A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti” – vallotta Yehudi Menuhin. A minden idők egyik legnagyobb hegedűművészéhez hasonló pályát befutó, néhány héttel ezelőtt, 2023 decemberében elhunyt Rolla János egész életének középpontjában a zene volt. S mivel a személyét érintő felhajtást, díszelgést sosem szerette, ezért a hozzá közel állók úgy döntöttek, hogy ünnepi beszédek helyett a zene hangjai mellett emlékeznek meg róla.
Rolla János életútja
A szerda esti ünnepi hangverseny első perceiben Fülei Balázs köszöntötte a megjelenteket. „Az összes közreműködő nevében köszönöm – mondta a Kamarazene Tanszék vezetője –, hogy eljöttek, hogy ma este egy zenei családként emlékezhessünk Rolla Jánosra. Köszönöm a Zeneakadémia vezetésének, hogy ez az emlékkoncert létrejöhetett, és közösen együtt lehetünk lélekben mesterünkkel, barátunkkal, tanárkollégánkkal, muzsikustársunkkal, Rolla Jánossal.”
Ezt követően a kiváló hegedűművész legkedvesebb zeneszerzőinek művei csendültek fel a Zeneakadémia dísztermében. Előbb Kecskemét neves szülöttje, Kodály Zoltán Szonatináját hallgathatta meg a közönség, azután Beethoven, Mozart, Brahms, Haydn, Bach és Mendelssohn kompozícióban gyönyörködhettek a zeneszeretők. A darabokat Rolla János tanárkollégái, muzsikustársai és a legutolsó tanítványai szólaltatták meg. A fellépők között volt a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi diákja, a jelenleg a Zeneakadémia cselló szakán tanuló Kis Sebestyén is, kamarapartnereivel Mendelssohn: 1. (d-moll) zongoratriójának első tételét játszotta. „Rolla tanár úrral egy évig dolgoztam együtt – mondta Sebestyén a Hírös.hu kérdésére. – Egyszerű embernek láttam, mindig közvetlen volt velünk szemben. Nagyon szeretett bennünket, mi voltunk az egyik kedvenc »csapata« – ezt mondta nekünk. Ha valami nem tetszett a játékunkban, azzal mindig szembesített bennünket, de sosem tette ezt bántó módon.” Az ifjú tehetség beszélt arról is, hogy ilyen kis formációban, s főleg ilyen szép számú hallgató előtt életében először játszott. „Felemelő élmény volt. Előzetesen féltem attól, hogy ha majd felmegyek a színpadra, akkor rettentően stresszes leszek, de nem így történt. Valahogyan szép volt az egész, nem félelmet éreztem, hanem biztonságot.”
Az est valamennyi fellépőjét zajos elismerésben részesítette a nagyérdemű, Bach d-moll zongora-hármasversenye után pedig – melynek előadásában a zeneakadémia hallgatóiból és Falvay Attila, Rónaszéki Tamás, Varga Oszkár művésztanárokból a hangversenyre megszervezett vonószenekar működött közre, a koncertmester Kováts Péter volt – percekig zúgott a vastaps. „Rolla tanár úr a nagy zenék embere volt, a műsort is ennek szellemében állítottuk össze – mondta a koncert fő szervezője, a Bach-darab egyik szólistája, Fülei Balázs. – A háromzongorás versenyművet is azért választottuk, mert ritkán hangzik el, s egy ilyen ünnepi pillanatban kellett egy olyan különlegesség, amellyel felidéztük a Liszt Ferenc Kamarazenekar régi, legendás hangversenyeit. Annak pedig különösen örülök, hogy ilyen hamar megrendezhettük ezt az emlékkoncertet. Bízom abban, hogy a családnak is egyfajta emléket tudtunk nyújtani, s remélem, hogy valahol ő is hallotta a muzsikálásunkat!”
Fülei Balázs vallomása Rolla Jánosról
Fotók: Mudra László és Varga Géza