Közel 40 éve gyógyítja elhivatottan a kecskeméti kórház betegeit - interjú dr. Tóth Jánossal
– Hogyan került az orvosi pályára?
– Mivel édesapám állatorvos volt, a gyógyítással már gyermekkorban kapcsolatba kerültem. A korábban többirányú érdeklődésemet ceglédi gimnáziumi osztályfőnököm egyre inkább a biológia felé terelte. Elsősorban az ő hatásának köszönhető, hogy végül is az orvostudományi egyetemre adtam be jelentkezésemet.
– Hogyan vezetett az útja a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházba?
– A munkahelyválasztásnál és letelepedésnél feleségemmel egyrészt figyelembe vettük azt a tényt, hogy Kecskemét mindkettőnk korábbi lakóhelyéhez közel azonos távolságra helyezkedik el, így idősödő szüleink elérhető távolságban maradtak. Másrészt orvostanhallgatóként szakmai gyakorlatainkat Kecskeméten töltöttük, az akkor nyert pozitív tapasztalatok, a kórház felszereltsége, kiváló hírneve megerősítette választásunkat.
Az egyetemi évek után a II. sz. Belgyógyászati Osztályra kerültem, ahol Dr. Biliczki Ferenc címzetes egyetemi docens volt az osztályvezető főorvos, aki az úgynevezett széles látókörű belgyógyászok közé tartozott, a belgyógyászat számos területe érdekelte. Rajta kívül sok más elismert kolléga dolgozott az osztályon, akiktől nagyon sokat lehetett tanulni. A későbbi években Dr. Gurzó Mihály vezetése alatt is kiváló munkatársakkal dolgozhattam. Nem szabad elfelejteni a nővéreket sem, akiktől még a legtapasztaltabb orvosnak is lehet tanulnia.
– Felesége és gyermekei is az orvosi hivatást választották, ha jól tudom.
– A feleségem szintén itt dolgozik, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Csecsemő-és Gyermekosztályának főorvosa, klinikai immunológus és allergológus.
Két gyermekünk van, mindketten a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán végeztek. András fiam a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében kezdte pályáját, PhD címet szerzett. Az Élettani Intézetben végzett kutatómunka mellett a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikáján dolgozik, belgyógyászatból tett szakvizsgát, jelenleg hematológiai szakvizsga előtt áll. Felesége kutatóorvos, szintén PhD címet szerzett és 2023-ban munkája elismeréseként orvostudomány kategóriában Junior Príma Díjban részesült. Laura lányom korábban szakorvosjelöltként a Semmelweis Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikáján dolgozott, majd családjával Egerbe költözött. Férje az egri kórházban radiológus főorvos, Laura jelenleg háziorvosi gyakorlatát tölti. Gyermekeink két-két csodálatos unokával ajándékoztak meg bennünket.
– Miért az endokrinológiát választotta fő szakterületének?
– Az egyetemi évek alatt a Szegedi Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében folytattam tudományos diákköri munkát, a vasopressin analógok szintézise terén végzett munkámmal 1983-ban és 1984-ben I. díjat nyertem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, valamint 1984-ben a József Attila Tudományegyetem Tudományos Diákköri Konferenciáján. Ez a téma szorosan kötődött az endokrinológiához. Az akkori témavezetőm, majd később itt a kórházban Biliczki tanár úr is az endokrinológia irányába terelte az érdeklődésemet.
– A pajzsmirigy betegségek a fő érdeklődési szakterülete. Kik azok, akiket leginkább érint?
– A pajzsmirigy bizonyos betegségei, így az autoimmun pajzsmirigy betegségek, a pajzsmirigy göbös elváltozásai népbetegséggé váltak. Ismert tény, hogy ezen betegségek nőknél lényegesen gyakrabban fordulnak elő. A népességben egyre nagyobb számban előforduló autoimmun pajzsmirigy betegségek legnagyobb eséllyel azokban az időszakokban fordulnak elő, amelyeket nagyobb hormonális változás jellemez, mint például a serdülés, terhesség vagy a változó kor. Ezen időszakok elősegíthetik a pajzsmirigy betegség aktiválódását. Nem szabad elfeledkeznünk a pajzsmirigy rosszindulatú daganatainak növekvő számáról sem.
– Pályája során számos hazai és nemzetközi belgyógyászati, endokrinológiai, hipertóniával foglalkozó rendezvényeken, továbbképzésen, kongresszuson vett részt előadóként, társszerzőként. A II. sz. Belgyógyászati Osztályon klinikai vizsgálóhely létesült, mely kapcsán több nemzetközi, multicentrikus klinikai vizsgálatba kapcsolódott be. Négy évtizede gyógyít kórházunkban, mi a motiváció munkája során?
– A belgyógyászat és feleségem szakterülete, a gyermekgyógyászat, is azon szakmák közé tartozik, ahol sok az ügyelet, nagy a terhelés. Nehéz időszak volt számunkra amikor a gyermekeink kicsik voltak. Hálásak vagyunk a nagyszülőknek, sógornőmnek és családjának segítségükért, nélkülük nehezen tudtuk volna teljesíteni feladatainkat. Mindkét gyermekünkre büszkék lehetünk, mert jól vették az akadályokat, a nehézségek nem vették el kedvüket a szakmától, hiszen mindketten orvosok lettek. A betegek gyógyulása és megelégedettsége, a fiatalabb kollégáknak átadott tudás mellett ez az igazi motiváció, és egyben a legnagyobb elismerés számomra.