Faragó Kamilla, a sportiskola egykori vízilabdázója olimpiai bajnok szeretne lenni

– Hogyan lett a búvárúszóból vízilabdázó?

– Négyéves koromban kezdtem úszni szülővárosomban, Kecskeméten. Egy kicsit monoton volt, ezért 10 éves koromban a búvárúszásra váltottam, de az sem volt sokkal különb számomra. Nem akartam sportágat váltani, de a Bányai Júlia Gimnáziumban egy testnevelés órán „kapitány-labdáztunk, „kidobósoztunk” és a testnevelő tanárom, Szappanos Tibor megjegyezte, hogy jól dobok, tudok úszni, miért nem próbálom ki a vízilabdát. Édesapám is támogatta a próbát, és ismeretsége révén tudott segíteni abban, hogy járhattam a vízilabdázók edzésére. Ott is ragadtam.

– Ki volt az első vízilabda edzője a Kecskeméti Sportiskolában?

– Kovács Róbert vezetett be a vízilabdázás rejtelmeibe, tanított meg az alapokra. Majd 14 és féléves koromig a Kecskeméti Sportiskolában vízilabdáztam.

– Hogyan került az ország egyik legjobb utánpótlásnevelő egyesületéhez, az UVSE-hez?

– Komolyan vettem a vízilabdázást, és 14 éves koromban beválogattak azok közé a 15 évesek közé, akik az Olimpiai Reménységek Versenyén szerepelhettek. Ez a torna jól sikerült, sok barátot szereztem, ami segítette a további pályafutásom. Én tudtam, hogy felnőtt csapat hiányában a KESI csapatában sokan abbahagyják vagy eligazolnak, ezért tudtam, hogy nekem valamit lépnem kell ahhoz, hogy előrébb jussak a vízilabdában. Azért esett az UVSE-re a választás, mert az ország egyik legjobb utánpótlás egyesülete.

– Az elmúlt 9 év sikerekkel teli időszakot jelentett sportpályafutásában. Két világbajnoki ezüstérem, 4 magyar bajnoki cím, két kupagyőzelem van már a tarsolyában. Melyeket emelné ki?

– A legutóbbi világbajnokságon Dohában elért ezüstérem egyben olimpiai kvótát is eredményezett a magyar vízilabda válogatott számára. Ez óriási siker és az esetleges olimpiai szereplés, egy olimpiai győzelem egy sportoló életében a legnagyobb sikert jelentheti. Természetesen ezért még sokat kell tennem, hogy a válogatottban szerepelhessek. A dohai VB-n, amikor meglett az olimpiai kvóta, mindenki nagyon örült és vettünk egy nagy levegőt és szerettünk volna aranyérmet nyerni. Sajnos a döntőt az Egyesült Államok válogatottja ellen elveszítettük.

– A döntőben játszott és gólt is dobott.

– A csapat - úgy érzem - előre lépett, mert az előző Európa Bajnokságon nem sikerült a szereplés. 2024. januárjában Eindhovenben csak az ötödik helyet szereztük meg, ennek fényében egy hónappal később a VB ezüst, az olimpiai kvóta megszerzése komoly eredmény.

– Hogyan várja a nyári párizsi olimpiát?

– Természetesen az én szemem előtt is ott van a párizsi olimpia. Minden nap úgy kelek fel, hogy mi az a plusz, amit még hozzá tudok tenni az edzéseken, ahhoz, hogy biztos tagja lehessek az olimpia keretnek. Ezért küzdök nap mint nap. Jelenleg még a klubban edzünk május végéig, de kapcsolatban vagyunk a válogatott edzőivel. Nagyon várom a válogatottal a felkészülést. Nagyon izgatott vagyok. Még le fog menni a bajnokság, jelenleg úgy áll, hogy a Ferencváros csapatával küzdünk majd meg a bajnoki címért. Ezután hirdetik ki a bő keretet. A Fradival játszunk két hét múlva, az a mérkőzés döntő lesz. Még néhány mérkőzés lesz, majd elkezdődik a rájátszás.

– Aki élsportolóként ilyen szintre jut, hogy az olimpiai szereplés is valósággá válhat, miről kellett ennek érdekében lemondania?

– Ahhoz, hogy egy kiemelkedő egyesületben sportolhassak, 14 éves koromban le kellett mondanom arról, hogy a szüleim, nagyszüleim és testvérem közelében élhessek minden nap. A másik az iskola, mert nagyon szerettem a Bányai Júlia Gimnáziumba járni, amit a negyedik év után el kellett hagynom. Ezt nagyon sajnáltam. Amikor a fővárosba költöztem egy sportiskolába jártam, de a mindennapos edzések miatt nem tudtam annyit bejárni, mint amennyit szerettem volna. Most az ELTE informatika és angol tanári szakára járok, de most passzíváltattam, mert semmi sem zavarhatja meg az idei évet.

– Mit kapott eddig a sporttól ezért a sok lemondásért cserébe?

– Nagyon sok barátot szereztem, örökre szóló barátságokat kötöttem. A sport mentálisan is megerősített, mert megtanított küzdeni, meg arra, hogy ne add fel soha. Megtanított, hogy hogyan dolgozzak egy csapatban. A küzdeni akarást, az érzést amikor a befektetett munka megtérül és a nyakamba akasztanak egy érmet. Arra is megtanított, hogy milyen a saját nemzetedet képviselni egy világversenyen. Természetesen az is egy nagyszerű dolog, hogy világot láthatok, eljutok több földrészre, nagyon sok országba. Már háromszor eljutottam az Egyesült Államokba is. Ez egy átlagos ember életében nem feltétlenül adatik meg.

– Mennyire kötődik Kecskeméthez? Mennyire vált budapestivé, hiszen már kilencedik éve ott él?

– Nagyon kevés a szabadidőm, de amikor tehetem haza szoktam menni szüleimhez, nagyszüleimhez, testvéremhez. Egy bátyám van, de ő a tanulásban találta meg élete értelmét, nem sportol versenyszerűen. Én alapvetően vidéken tudom elképzelni az életem. Szerintem egy családnak vidéken jobb az élete, legalább is nekem Kecskeméten felnőni nagyon jó volt. Szerencsés vagyok, hogy volt lehetőségem a városban megismerkedni a szeretett sportágammal. Nagyon kötődőm Kecskeméthez, a szüleim és a rokonaim is ott élnek. Szeretem a várost, mert nyugisabb mint Budapest.

– Milyen célokat tűzött ki önmaga elé a sportban?

– Természetesen az olimpia bajnoki cím megszerzése, egy sportolónak nem is lehet más a célja.