Énekesek hangjai töltötték be a Városháza Díszudvarát
A hangverseny első perceiben Ladics Monika köszöntötte a megjelenteket. Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Humánszolgáltatási Irodájának vezetője rövid bevezetőbeszédében szólt a „Nyitott Városháza” címmel meghirdetett rendezvénysorozat előzményeiről, valamint a hétfő esti koncert mögötti összefogásról, a szervezők és az előadók közös céljairól. „Tavaly, megújult Városházánk egyhetes megnyitóünnepség-sorozatának sikerén felbuzdulva döntött úgy a város vezetése, hogy idén ismét megnyitjuk »tündérpalotánkat«, és kulturális intézményeinkkel közösen különleges programokkal töltjük meg ezt az egy hetet – mondta Ladics Monika. – Hangok szárnyán, ez a ma esti nyitórendezvényünk címe, hiszen Kecskemét nívós kórusai fogtak össze, hogy a kiváló akusztikájú Díszudvarunkon felcsendüljön 500 év kórusmuzsikája, a zeneszerzőkirály, VIII. Henriktől egészen Kodály Zoltánig. Kecskeméti énekesek hangjainak szárnyán repülhetünk tehát most fél évezredet ebben a Lechner Ödön által megálmodott és újra eredeti pompájában csillogó környezetben.”
Ezt követően előbb a Scherzo Vegyeskar, azután a Kecskeméti Fesztivál Kórus, majd a Kecskeméti Énekes Kör és végül az Ars Nova Énekegyüttes lépett a színpadra. Előadásukban színes, változatos műsorban gyönyörködhettek a Díszudvart teljesen megtöltő zeneszeretők. Závori Erika, dr. Kiss Katalin és Erdei Péter karnagyok irányításával az énekesek nemcsak évszázadokat átívelő műveket szólaltattak meg, de elhangoztak könnyedebb, vidám témájú darabok, például szerelmes dalok, és felcsendültek fajsúlyosabb gondolatokat közvetítő kompozíciók is egyaránt.
A koncert összkarral zárult: Kodály Zoltán legtöbbet énekelt kórusművét, az Esti dalt a négy énekkar tagjai a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, Hollókői Huba kezére figyelve közösen szólaltatták meg. Az odafigyelés ezúttal különösen indokolt volt, az énekeseknek ugyanis csak az egyik fele állt a karmester előtt a színpadon, a többiek a Városháza kitáruló belső ablakaiban foglaltak helyet, így a zárószámot különlegesen szép akusztikában hallgathatta a nagyérdemű. Talán még emlékezetesebb lett volna, ha az énekhangok hangosítás nélkül, csak a maguk természetességével töltötték volna be a gyönyörű teret!
Varga Géza