Az Akadémiától a Coloradoi Egyetem kosárlabda csapatáig

– Hogyan kerültél ki az Amerikai Egyesült Államokba?

– Az Akadémia után a Kecskeméti KC NB I/B-s csapatába kerültem, ahol a junior korosztályban játszhattam, de már a felnőttek között is játéklehetőséget kaptam. Érettségire készültem a Bolyai János Gimnáziumban és már azt terveztem, hogy melyik hazai egyetemen szeretnék tovább tanulni. Egy megkeresés érkezett, amelyben azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem külföldi egyetemen tanulni és ott kosárlabdázni. Egy álom volt számomra, hogy egy amerikai egyetemen tanulhassak és kosárlabdázzak. Szüleimnek elmondtam, hogy felvillantottak előttem egy olyan lehetőséget, amellyel élni szeretnék. Elfogadtam az ajánlatot és megkezdődött a felkészülés.

Angol nyelven különböző vizsgákat kellett letennem ahhoz, hogy elérjem az amerikai egyetem felvételéhez szükséges pontszámot. A kosárlabda mellett a tanulás is legalább olyan fontos volt számomra, mert egy jó diplomát is szerettem volna megszerezni.

– Hogyan kezdődött az amerikai életed?

– Először Idahoba kerültem, egy főiskola-szerű képzési helyre, ahol egy alapdiplomát lehetett megszerezni. Az alapdiplomám egy széleskörű ismereteken alapuló, a természettudományokkal foglalkozó területet ölel fel. Ezen a helyen a kétéves képzés keretében tanultam és kosárlabdáztam.

– Hogyan kerültél át a Coloradoi Egyetemre?

– Több olyan egyetem megkeresett, amelyeknek az országos bajnokság A divíziójában játszó csapata volt. Az edzőm sok megkeresést kapott velem kapcsolatban, jöttek megnézni a mérkőzéseket. A Coloradói Egyetem kosárlabda csapatának a másodedzője jött először megnézni edzésen és mérkőzésen, majd az edző is eljött Idahoba. Teljesen feltérképeztek: hogyan mozgok a pályán, milyen hatékonysággal edzek, hogy viszonyulok játékostársaimhoz. Megtetszettem nekik és ösztöndíjat ajánlottak, amelyet boldogan elfogadtam.

– Milyen becsben tartják az egyetemi csapat játékosait Amerikában?

– Nagyon gondosan válogatják ki az egyetemi csapatok a játékosaikat, mert a csapat az egyetemet képviseli A divízió bajnokságában, olykor több mint tízezres nézőközönség előtt. Tehát a reklámértéke miatt is fontos, hogy jólszerepeljen egy csapat, mert utána könnyebben tudnak jó játékosoknak ösztöndíjat felajánlani. Elmentem vizitre Coloradoba, megnéztem az egyetemet, megismerkedtem jövendő csapatommal, elmondták a feltételeket. Nagyon megtetszett az egyetem, nagyon szép campusuk van, csodálatos környezetben. Eldöntöttem, hogy itt szeretném folytatni a tanulmányaimat és a kosárlabdázást, mert ez egy állami egyetem, amelynek jó rangja van az Egyesült Államokban és a határain túl is. Az itt megszerzett diplomának nagy értéke van.

– Milyen szakon tanultál?

– Amerikában úgy hívják, hogy interdiszciplináris tanulmányok. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni. Szociológiát, pszichológiát, természettudományokat és közgazdaságot is tanultam. Tanulmányaim alatt több perspektívát is lehetett választani, amely nekem nagyon tetszett. Magyarországon ilyen szakról nem hallottam. Nem bántam meg. Nagyon sok esszét kellett írni, amelyet én nagyon szeretek. Három év alatt sikerült lediplomáznom, pontosabban két és fél év alatt, mert az utolsó szemeszteremen már csak elsőéves órákat vettem fel, mert megvolt a kreditem és a diplomám. Életem egyik legjobb döntése volt a Coloradoi Egyetem tanulmányaim és a sport szempontjából is.

– Hogy ment a kosárlabda az egyetem csapatában?

– Nagy ugrás volt a főiskoláról az A divíziós csapatba bekerülni, mert óriási verseny van az ösztöndíj miatt. Nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem a csapatba. Ott csak olyan embert választanak ki az edzők, aki beleillik az ő szisztémájukba. Az első évemben még a padról szálltam be a játékba, a második évemben már legtöbbször a kezdő csapat tagja lettem. Bedobó voltam, hármas poszton játszottam.

– Milyen támogatást kap egy teljes ösztöndíjas sportoló az egyetemen?

– A csapatban minden játékos teljes ösztöndíjas volt. Minden hónapban kaptunk pár ezer dollárt, amelyből a lakást kellett fizetni és egyéb kiadásokat rendezni. Maga a bajnokság, az utazás nagyon profi módon volt megoldva. Például külön repülőgéppel mentünk az egyetemi bajnokság mérkőzéseire, mert a nagy távolságok miatt, csak így lehetet megoldani, hogy a mérkőzés utáni napon már be tudjunk menni az előadásokra. Amerikában ez alap dolog az óriási távolságok miatt. A Coloradoi Egyetem Colorado államban, Fort Collins városában van, amely az államfővárosától, Denvertől északra található. A város lakói nagyon szerették az egyetem csapatát, komoly nézőközönség előtt játszottunk.

– Milyen terveid vannak a jövő évre, évekre?

– Egy évet ki szerettem volna hagyni a tanulásból. Egy kicsit megterhelő volt a 17 év tanulás. Szeretnék tovább tanulni mesterfokon. Már itthon is vannak lehetőségek, mert vannak olyan szakok, ahol angol nyelven, mesterfokon az én érdeklődési körömnek megfelelnek. Az is elképzelhető, hogy egy amerikai egyetemen mesterfokon tanulnék tovább. Esetleg még ösztöndíjat is lehet kapni. Természetesen nem bejárós, hanem online módon tanulnék. Ez olyan, mint a levelező képzés. A sportot és a tanulást továbbra is együtt szeretném csinálni. Szeretek tanulni, még bennem van 2-3 diploma. Jelenleg még döntés előtt állok, vannak opcióim, de még várok a legjobb lehetőségre. Amerikai menedzserem van, aki az elmúlt évekbeli statisztika szerint próbál csapatot találni nekem. Lehet, hogy külföldre igazolok, ami európai csapat lehet.

– Milyen érzés volt több mint fél évtized után visszajönni az Akadémiára?

– Átéreztem Timi néni meghatódottságát, amikor azokról a gyerekekről beszélt, akik elballagtak. Nekem is nehéz volt lelkileg megélnem, amikor elhagytam az Akadémiát, mert nagyon szerettem ide járni. Hat éves koromban kezdtem az előkészítőbe járni, majd a korosztályos csapatokban edzettem és játszottam. Ez az épület akkor még uszoda volt. A Kodály Iskolában kezdtem a kosárlabdázást Gerebenné Bresák Zita, Dóri néni és Csilla néni volt az edzőm az évek folyamán. Most egy kicsit furcsa érzés, mert nagyon sok embert nem ismerek, hiszen új arcok, új edzők vannak. Egyetemi éveim alatt is minden nyáron benéztem az Akadémiára, mert a szünetben itt edzettem, kipróbáltam ezeket a pályákat. Nagyon szeretek ide vissza járni.