Kézjegyek: Szappanos István festményei a Hírös Agórában

Szappanos István, Kecskemét  talán legismertebb festője a Kecskeméti Képzőművészek Közösségétől kapott felkérést a jelenlegi tárlatra. A hosszabb időszak termésére visszatekintő és abból válogató tárlat a művész által leginkább kedvelt három technikára, az akvarellre, a pasztellre és az olajképekre fókuszál.

A művész széles műveltségű édesapja, néhai Szappanos István is az akvarellfestés avatott művelője volt, de híjával volt a pedagógiai érzéknek, s így nem is tanította érdemben a mesterségre a gyermekét. Az indíttatást Szappanos István szegedi főiskolai tanárainak, Fischer Ernőnek, Cs. Patai Mihálynak és a tudós Vinkler Lászlónak tulajdonítja. Az ő értő pedagógiai munkásságuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szappanos István több műfajban is jelentékeny alkotóvá fejlesztette magát, és megbecsült művészetpedagógusává vált városának.  Később a Képzőművészeti Főiskolán elvégzett másoddiplomás képzés során Gerzson Pál volt erős hatással Szappanos Istvánra.

Az akvarell mellett nagyon kezéhez álló technikának bizonyult Szappanos számára a pasztell, és a hosszabb fejlesztést igénylő olajképek műfajában is fontos munkái születtek. A művész a kezdetektől  plein air festőnek tartja magát, aki szívesen dolgozik a szabad természetben, tudatosan keresve és vállalva a mindig változó fényviszonyokat és az időjárás szeszélyeit is. Olajképein az utóbbi években ismét előszeretettel használja a festőkést, a technikától elsősorban azt várva,  hogy tegye „ropogósabbá” a sokszor már zavaróan sima felületű képeket.

Szappanos István édesapja halálát követően megörökölte annak bükkzsérci  nyaralóját, a falu legkisebb házát a festői vidéken,  ahová azóta is előszeretettel jár vissza pihenni is, alkotni is. Nagy hatással van rá a más karakterű táj, a vidék nagyközönség és a turistaforgalom elől rejtve maradó szépségei.

Szappanos István egész pályafutása alatt számtalan embernek, diáknak és felnőttnek segített művészetpedagógusként. Szakköröket működtetett a városban és az iskolákban, ahol tanított, tanácsokat adott a hozzá fordulóknak. Aligha van a városban olyan, képzőművészetek iránt érdeklődő, és képzőművészeti pályára készülő egykori diák, aki ne került volna kapcsolatba vele. Szappanos István hozzávetőlegesen 250 körüli tanítványát tartja számon, követi munkásságuk alakulását. Önmagára született pedagógusként gondol, aki képes ráérezni arra, hogy mi okoz örömet a hozzá kerülő tanítványainak. És ami nekik fontos, az fontossá válik az ő számára is. Örömet  érez a tanításban a mai napig, és éppoly fontosnak tartja szerteágazó pedagógiai munkásságát, mint  autonóm művészi pályafutását.

Szappanos Istvánban máig élénken él az igény a mindennapi alkotó munkára. Egészségi állapota miatt aktuálisan egy kiskunfélegyházi rehabilitációs intézetben tölti a napjait, de itt is megragad minden lehetőséget, hogy vázlatokat készítsen, és hogy megfesse még mindazt, amit az elé táruló látványból, a lélek épülését szolgáló hangulatokból megörökítésre érdemesnek talál.

A nyári szabadságok félidejére eső, augusztus közepére meghirdetett tárlatnyitón számos egykori tanítvány és pályatárs mellett sokan eljöttek egykori középiskolai és főiskolai tanártársai, volt hallgatói és tisztelői is. A kiállítás megnyitására dr. Galuska László Pált, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét kérte fel a Hírös Agóra. Galuska nem csak kollégája volt korábban a tanítóképző karon Szappanos Istvánnak, de már általános iskolásként is szakkörének tagja, majd sikeres felvételizője a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán. Galuska László Pálból végül sikeres bölcsész és irodalmár vált, de  képzőművészeti indíttatását máig büszkén vállalja.

Szappanos István egykori  tanítványa volt a képzőben Szabó Mátyás gitáros-énekes, zeneterapeuta is, aki a maga szerezte zenével énekelte például Kányádi Sándor: Vannak vidékek című, gyönyörű versét, emelkedett hangulatot teremtve a megnyitón. Az alkotó láthatóan meghatódott az iránta megnyilvánuló érdeklődésen és szereteten, és szívesen beszélgetett képeiről a kiállítás résztvevőivel, illetve dedikálta  az Agóra által az egyik képéről megjelentetett képeslapot.

A Kézjegyek című tárlatot még szeptember 1-ig nézhetik meg a Hírös Agóra Kamaratermében, az intézmény nyitvatartási idejében.