A holokauszt és más embertelenségek roma áldozataira emlékeztek Kecskeméten

Az eseményen a Wojtyla Ház részéről Farkas Pál, a szociális-közművelődési intézmény programszervező munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd Lévai Jánosné tanácsnok, önkormányzati képviselő vette át a szót.

– Nekünk kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. Magyarországon 1916-tól belügyminisztériumi rendelet írta elő a cigányok előállítását és összeírását. A 12 éven felüliek cigányigazolványt kaptak, ujjlenyomatot vettek tőlük, valamint C betűt írtak igazolványukra, irataikra. 1931-ben országos rendelet szabályozta, hogy megyehatáron kívül nem dolgozhattak. Becslések szerint 1944-ben sok ezer cigány ember halt meg Auschwitz-Birkenau táborában. Bízom benne, hogy ilyen szörnyűség sohasem fordul elő. Arról senki nem tehet, hogy hova születik, azonban arról igen, hogy kivé válik. Sokunk véleménye szerint csak tanulással lehet a cigányságot felemelni. A helyi roma települési nemzetiségi önkormányzat is azért dolgozik, hogy a Kecskeméten élők is ápolják hagyományaikat, kultúrájukat. Olyan rendezvényeket szerveznek, amelyek segíthetik a cigányok felemelkedését, életkörülményeik javítását. Nem halat, hanem hálót szeretnének adni cigány társaiknak. A Mezei utcai közösségi ház is azért épült, hogy segítséget adjon a környéken élő cigányoknak. Véleményem szerint csak a tanulás és a sport által, személyes példával, példamutatással, környezetünk tisztán tartásával tudunk hálót adni a cigányságnak. Együtt összefogva csodákra lehetünk képesek! – hangoztatta egyebek mellett Lévai Jánosné.

A rendezvény közös imával és koszorúzással zárult.

Fotók: Mátyus István