Kocsis Pálra emlékeztek születésének 140. évfordulóján ma délelőtt a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet-Kecskeméti Kutató Állomásán. Az eseményen dr. Fekete Gábor alpolgármester arról beszélt, hogy a Kossuth-díjas szőlész borászfajtáival a „Homok Óriása” lett.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 22 képet tartalmaz
Kocsis Pál születésének 140. évfordulójára emlékeztek ma (kedden) a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet-Kecskeméti Kutató Állomásán. Az eseményen Oláh Róbert, az állomás vezetője a szőlészet kihívásáról beszélt.
– Aki szőlőnemesítéssel foglalkozott, az tudja, hogy ez nem egyéves, nem kétéves, hanem bizony 20-30-40 éves tevékenység. Egy olyan munka, ami kitartást, céltudatosságot kíván. Aki keresztezett már két szőlőt és megnézte az utódokat, az azt is látta, hogy sosem az jön ki, amit elképzelt. Szembesült vele, hogy miért is művészet a szőlőnemesítés, hogy milyen nehéz, milyen tapasztalat kell ahhoz, hogy kiválasszuk, melyik két szőlőből érdemes tovább dolgozni.
— mondta el Oláh Róbert, Szőlészeti és Borászati Intézet Kecskeméti vezetője.
”
„Kecskemét szülöttjére, Kocsis Pálra emlékezünk, akire büszke városunk, a magyar borásztársadalom, akire büszke egész hazánk” – kezdte beszédét dr. Fekete Gábor alpolgármester. Kiemelte, Kocsis Pál munkásságával örökre beírta nevét a honi mezőgazdaságtudomány legkiemelkedőbb alakjai közé.
– Fiatalon kis méretű embernek számított, akinek titkos vágya volt, hogy óriás legyen. Ez a vágya két értelemben is teljesült. Először is derekasan megnőtt, másodszor, ami nekünk még fontosabb, és amiért itt állunk, hogy szőlőfajtáival ő lett a „Homok Óriása”
— fogalmazott az alpolgármester.
”
Dr. Fekete Gábor Kocsis Pál céljairól is beszélt.
Szerette volna fajtáival meghódítani a homokot. Olyan szőlőfajtákat tervezett előállítani, amik a homokon jól teremnek, finom termést, jövedelmet adnak a szegény embereknek. Főként a Kadarka, a Pozsonyi fehér, az Ezerjó, a Hárslevelű fajtákat szerette volna tovább nemesíteni a Mathiász János fajtáival
— idézte fel az alpolgármester.
”
Beszédéből kiderült, hogy Kocsis Pál négy szőlőfajtája is állami minősítést kapott, valamint munkássága okán megkapta 1959-ben a Kossuth-díj II. fokozatát.
A beszédeket követően koszorúzásra került sor az emlékére felállított szobornál, majd pedig a szőlész unokája, Kocsis Pál mesélt a családról.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlapon - kizárólag a felhasználói élmény fokozásának érdekében - ún. sütiket alkalmazunk. A hírportál használatával Ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
