Megrendült a szerkesztőség - Búcsúzunk szeretett kollégánktól

Mit mondhat ilyenkor egy munkatárs, akit ilyen közeli, váratlan veszteség ért? Aki napokig reménykedett abban, hogy belépve újra az ő mosolya és kedvessége fogadja majd… Aki bizakodva várta, hogy asztalánál a hiányzó űrt újra elfoglalja majd ő, akinek ott a helye…

Legalább néhány keresetlen szóval megpróbálja kifejezni azt, amit igazából csak az érezhetett, aki találkozott vele. Hogy jó ember volt, kedvessége mindig biztos pont volt számunkra, mosolyában feltöltődhettünk. A munkahelyi szervezet egyik központja, motorja, háttérből segítője, támogatója, jó kolléga volt, mondhatjuk: barátként tekintettünk rá.

Hiányzik. És hiányozni is fog. Most még az egész szerkesztőségnek rettentően fáj, ahogy belemart a sors.

Csilla, szeretnénk, ha tudnád, hogy mindenkinek nagyon fáj az elvesztésed! Nyugodj békében!