Nincs bátorsága nem írni

„Miért is ír az ember?” – hangzik el a kérdés a hallgatósággal megtelt teremben: „Mert nincs bátorsága nem írni” – válaszol S. Csoma János egy idézettel, „vagy a fene tudja” – teszi hozzá. A 80. életévét nemrég betöltött Kőrösi Csoma-leszármazott, Toplicán született, de jóideje Kecskeméten élő költő legújabb, Utóéletem című kötetének bemutatója jó hangulatban, baráti légkörben zajlott. Az eseményt Virág Barnabás, a könyvtár igazgatóhelyettese vezette be, aki rövid köszöntőt mondott, majd kiemelte, hogy S. Csoma János élete a Bécs-Kecskemét tengelyen mozog, s felidézte, hogy a költő egy interjúban Kecskemétet nevezte meg élete kikötőjének. Az igazgatóhelyettes beszédét egy, a kötetben szereplő emblematikus verssel zárta:

A legerősebbek hisznek,

gyengébbek hinni akarnak,

még gyengébbek hinni szeretnének.

A könyvbemutatóra ellátogatott Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője is, aki a „hirös városhoz” szólt az évfordulós Petőfire emlékezve, majd Martos Péter moderátor vette át a szót, aki négy évtizeden át a Die Presse nevű bécsi napilap szerkesztője, nyugdíjazása óta pedig a Bécsi Naplónál folytatja pályafutását. A helyi olvasóközönség a Kecskeméti Lapok irodalmi rovatában már belekóstolhatott S. Csoma János költészetébe, s most igazán átfogó képet kaphatott, aki ellátogatott az eseményre. Dr. Turai Kamil a köteten végigkalauzolva az olvasókat konkrét versidézetekből kiindulva elemezte e sajátos hangvételű lírát. S. Csoma János őszinte, szókimondóan szellemes versei és megszólalásai a könnyed hangvételtől egészen a lélekig ható létkérdésekig vezették el a hallgatóságot az est folyamán. A költő elmondta, hogy nem ír sok verset, van, hogy évi egy-kettőt csupán, s ars poeticájához híven mintegy lebontja a verset. A cél a lényeget megtartani, s van, hogy ez nem több három sornál. Nagy derültséget okozott egyik „szösszenete”, mely jól példázza szellemesen csattanós, tömör versvilágát:

Hallomás

Szívem miért eszel úgy, mint egy disznó?

– Mért mondod nekem azt, hogy szívem?

Szép zenei átvezetések tarkították a beszélgetést Szabó Sándor tárogatójátéka által, aki többek között Lavotta-szerenádot játszott.

A csipkelődő megszólalások közepette dr. Turai Kamil hangsúlyozta, hogy igen komoly költészetről van szó, s óriási botránya Kecskemétnek, hogy S. Csoma János itt él hosszú évek óta és tudomást sem vesz róla az „úgynevezett irodalom”. Szó esett arról, hogy mi a különbség önmegismerés és önmeghatározás, valódi hit és bigott vallásosság között, valamint hogy miközben „a lírai költő furcsa kannibalizmusban szenved”, miként emeli ezt magas szintű költészetté egyetlen egy szó…

Megtudhattuk még, hogy a szerző Erdélyből a front elől menekült édesanyjával Karintiáig, s hogy a menekültek között azon kevesek közé tartoztak, akik úgymond visszafelé kívánkoztak az Őrségbe, ahol is egy – vélhetően nem földrajzi térkép került az anya kezébe – aki meglátván a Szolnoki-hegy, Budai hegy, igazi síterepet remélvén vette az irányt Kecskemét felé, persze megérkezvén nem kis meglepetésben volt részük.

Felolvasásban nem volt hiány az esten, a beszélgetőpartnerek mellett több verset is meghallgathatott a közönség a szintén Bécsből érkezett Pohl Balázs színész személyében. Többször elhangzott a könyv illusztrátorának, a különleges tehetségű fotóművész, Juha Éva neve, aki lenyűgöző illusztrációkkal gazdagította a kötetet. 

Nem csak a versekhez, a szerzőhöz is közelebb hozták a közönséget az est szereplői, egy igen érett világlátású, hunyadivárosi otthonában neves numizmatikus feleségével, két kutyájával, s mintegy tizenöt macskájával élő mindig vidám, de a könnyekig is lehajoló különleges embert ismerhettünk meg.

A könyvbemutatót követően lehetőség nyílt a kötet megvásárlására, dedikáltatására is.