A betegek ápolása, gyógyítása csapatmunka

Bemutatkozik dr. Kovács Tibor, a krónikus belgyógyászati osztály új osztályvezető főorvosa

KÖZLEMÉNY
2023. 10. 02., 11:10
Október 1-je az idősek világnapja. Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben határozott arról, hogy október elsejét az idősek világnapjává nyilvánítja. A cél az volt, hogy felhívják a világ figyelmét az idősekre annak érdekében, hogy méltányos életkörülmények között aktív életet élhessenek. Ebből az alkalomból készült interjú a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Krónikus Belgyógyászati Osztályának új osztályvezető főorvosával, Dr. Kovács Tiborral és Bogdány Lívia vezető ápolóval.
Dr. Kovács Tibor 1992-ben kezdte pályafutását a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház III. sz. Belgyógyászati Osztályán, Dr. Bruncsák András főorvos úr tanítványaként, kezdetben, mint osztályos orvos, később adjunktus. 2006-tól az akkor még Izsáki úti kórházban működő Dr. Bozóky Géza főorvos által vezetett Tüdőbelgyógyászati Osztályra került, ahol a Krónikus Belgyógyászati Osztály vezető főorvosi megbízatásáig dolgozott.

Kezdjük az osztály bemutatásával, annak struktúrájával.

Dr. Kovács Tibor: A menedzsment felkérésére 2023. május 2-án vettem át a 38 ágyas osztály vezetését. Osztályunk fő profilja, hogy a hosszan bent fekvő, nem teljesen stabil, főként belgyógyászati betegek ellátását oldja meg. A belosztályokon kívül érkeznek hozzánk páciensek a neurológiáról, de akár fül-orr-gégészetről is, a struktúránkat pedig ehhez igazítottuk.

Hogyan kerülnek betegek az osztályra felvételre?

Dr. Kovács Tibor: Kizárólag a társosztályokról veszünk át betegeket, előzetes időpontegyeztetéssel. Amit bevezettünk az az úgynevezett egykapus várólista, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kezelőorvos megkeresést küld osztályunk felé a kórházi medikai rendszeren keresztül, melyre mi 2-3 napon belül, bizonyos kritériumokat meghatározva – többek között megadva, hogy mikortól tudjuk a betegek átvenni - válaszolunk.

Fontosnak tartom a társszakmákkal történő perszonális kapcsolat megfelelő szintjének kialakítását és fenntartását.

Jellemzően milyen betegek fekszenek az osztályon?

Dr. Kovács Tibor: Egyre több olyan beteg van, aki aktív belgyógyászati teendőt igényel, beleértve az infúziós, antibiotikumos kezelést, vagy annak váltását, vagyis nem a több hónapja, vagy akár éve bent fekvő betegek ellátását végezzük, mely jól látszódik az ágykihasználtság vizsgálatával is.

Mit tart irányadónak a beteg ellátása során?

Dr. Kovács Tibor: Számunkra a legfontosabb a humánus betegellátás. Itt nem tudjuk a betegeket teljes egészében meggyógyítani, nem is ez osztályunk struktúrája, de ahogyan azt Hippokratész mondta, valljuk mi is: „A beteg java a legfőbb törvény.”

Milyen csapattal sikerül megvalósítani a mindennapi célokat?

Dr. Kovács Tibor: Amikor elvállaltam az osztályvezetői feladatot, az egyik legfontosabb szempont számomra a vezető ápoló személye volt. Ez egy team munka, a főnővér pedig a jobb kezem. Ő tudja a legjobban a betegek állapotát, ismeri a kezelést. A szakdolgozói csapatra nagy teher hárul, a betegek ágyban fekvők, intenzív ápolásra, a segítségünkre szorulnak. Ez csak a megfelelő csapattal lehet magas színvonalon végezni.

Hogyan tartják a kapcsolatot a hozzátartozókkal?

Dr. Kovács Tibor: Egy jól működő rendszert próbálunk kidolgozni és felépíteni a vezető ápolóval, Bogdány Líviával. Minden héten hétfő-kedd-csütörtök 10-11 óra között beszélünk a hozzátartozókkal, akár telefonon, akár személyesen, de ha valaki üzenetet hagy, amint időm engedi visszahívom.

A vezető ápoló, Bogdány Lívia számára nem idegen a környezet, hiszen jó néhány évvel ezelőtt aktív tagja volt az intézménynek és a Krónikus Belgyógyászati Osztálynak. Néhány éves oktatói tevékenységét hátrahagyva tért vissza a kezdetekhez.

Bogdány Lívia: Húsz évet dolgoztam itt a Krónikus Belgyógyászati Osztályon, melynek most majdnem ugyanaz a struktúrája, mint régen, Szabó főorvosnő idejében. Nagy öröm visszatérni, ugyanakkor kihívás is. Érettségi előtt álltam, amikor egyszer bejött az oktatásvezető és megkérdezte, ki akar a Krónikus Belgyógyászati Osztályra menni dolgozni, mert nagyon kevés a nővér, és ha most jelentkezik, akkor mentesül a gyakorlat alól. Nekem a Gyermekgyógyászati Osztályra kellett volna mennem, amitől annyira rettegtem, hogy egyből feltettem a kezem és végül 20 évet töltöttem az Osztályon. Ezt követően visszatérésem előtt a Szent-Györgyi Albert Technikumban szakmai tantárgyakat tanítottam 7 évig.

Milyen kihívásokat jelent az osztály működése a szakdolgozók, nővérek részéről?

Bogdány Lívia: Ez egy fizikailag igen megterhelő szakterület, a 38 ágyon mindenki fekvőbeteg, teljes ellátásra szorulnak, azaz etetni, itatni, tisztázni szükséges. A csapat, mely szintén változott az elmúlt hónapokban nagyon jól összeszokott, jó a közösség és a hangulat. Minden nap 7-kor indul a vizit, majd délben laborvizitet tartunk, napközben pedig a szokásos ellátási, ápolási feladatokat végezzük. Fontosnak tartom én is a csapatmunkát, a legjobb, ha magunknak alakítjuk ki a legjobban működő rendszert.

Dr. Kovács Tibor: Fontos, hogy összhang van közöttünk gondolkodásban, az ápolást tekintve Líviával. A régi mesteremtől, Dr. Bruncsák András főorvos úrtól tanultam, hogy rendszert kell vinni a dolgokba, így mi ezt tesszük.

Többször említették a csapatmunka jelentőségét, milyen szakemberek segítik még az osztály munkáját?

Dr. Kovács Tibor: Minden héten kedden egy olyan kibővített vizitet tartunk, melyen jelen van a szociális munkás, a decubitus team és a gyógytornász is. Ez a vizit azt hivatott ellátni, hogy minden beteg szociális hálójával tisztában legyünk. A kórházban két főállású szociális munkás dolgozik, akik segítenek a betegek elhelyezésében, kapcsolatot tartanak a szociális otthonokkal is, így tudjuk kinek milyen lehetősége van hazamenni. Sajnos vannak olyan betegek, akiknek nincs hozzátartozója, gondnokság alatt vannak, ilyenkor is ők segítenek. Sőt sok beteg egy idő után hozzánk jobban ragaszkodik, hiszen mi vagyunk velük napi 24 órában, ezt egyensúlyba kell tenni.

Előfordul, hogy valaki nem akarja haza vinni a hozzátartozót?

Dr. Kovács Tibor: Igen, de Magyarországon jogszabály írja elő, hogy foglalkoznia kell a családtagnak a beteggel. Hazánkra is jellemző az öregedő társadalom, a demencia jelei kezdenek lefelé tolódni. A beteganyagunknak a döntő része demens, esetenként zavart tudati állapottal rendelkezik. Talán nem is elítélendő, hogy a család eddig tudta vállalni a beteg gondozását, ezentúl pedig nem. Fontosnak érzem hangsúlyozni azonban, hogy ez nem elfekvő osztály, hanem egy kórházi ellátást igénylő, életminőséget javító betegellátó osztály. A lényege, hogy a hosszas kórházi kezelést igénylő betegeket át tudjuk venni a társosztályokról, folytatni a terápiát, így azok fel tudják venni és ellátni az újonnan érkező betegeket. Osztályunkon jelenleg térítésmentesen maximum hat hónapig maradhat egy beteg.

Kialakul-e személyes kapcsolat a beteg és a dolgozók között?

Dr. Kovács Tibor: Természetesen igen, kialakul egyfajta kötődés. Mindig van különösen kedves betegünk. A betegek keresztneve ki van írva, így nekünk is egyszerűbb. A gyógyításnak része a gyógyszeres terápia mellett a beteg lelkével való törődés is, fontos, hogy meghallgassuk őket, bízzanak bennük, így leszünk, vagyunk egy közös csapat, egy nagy közös család.

forrás: Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház/facebook