A gyerekek tisztelete és szeretete vezette eddigi útján – a 90 éves Prof. Emerita dr. Mikó Magdolna Máriát köszöntötték születésnapján
Dr. Mikó Magdolnát, az egykori Kecskeméti Tanítóképző Főiskloa Prof. Emerita fokozattal kitüntetett tanárát 90. születésnapján köszöntötte a városvezetés nevében dr. Fekete Gábor alpolgármester. Az ünnepelt mesélt nem mindennapi pályafutásáról, mely Újpesten vette kezdetét. Édesanyja fonólány, édesapja daruvezető volt. Itt végezte az általános iskolát is, de az első évben közbeszólt a háború, ennek borzalmaiból is kijutott a családnak. Budapest ostromát már Békéscsabán élte át rokonoknál, a nyaralásból már nem tudott hazaérni édesanyjával. Találatot kapott a lakásuk, a pusztításból – már szomorúan mosolyogva idézi föl – csak kaucsukbabája maradt meg tárgyi emlékként, melyet korábban az óvóhelyen rejtett el, később szomszádjának ajándékozta.
Miután Pesten elvégezte a főiskloát a Csalogány Utcai Tanítóképzőben, három helyet ajánlottak föl számára, ő Kecskemétet választotta. Felkeltette érdeklődését, hogy a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola kuriózumnak számított, hiszen a maga nemében Európa-szerte nem volt párja felsőfokú óvóképzésnek. "Jól tettem" – teszi hozzá – a több mint negyven itt töltött évet élete legcsodálatosabb időszakának tartja.
Kandidátusi értekezését „3-6 éves gyermekek fogalmainak alakulásai” címmel 1971-ben védte meg. 1958-tól a Kecskeméti Tanítóképzőben tanított, majd egy év múlva, az akkor induló Felsőfokú Óvónőképző tanára lett, később az intézmény tanszékvezetői és igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. 1983-tól 1992-ig ismét a Tanítóképző Főiskolán tanított, ezekben az években tanszékvezetőként és főigazgató-helyettesként is dolgozott. 1990-től 1998-ig Szegeden, a JATE Pszichológia Tanszékének tanára volt. Közép- és felsőfokú tanító- és óvóképzők, egészségügyi főiskolák részére, illetve az SZTE óvodapedagógiai képzési szak indításához tantervek, tantárgyi programok, jegyzetek, tankönyvek készítésében vett részt. Az óvó- és tanítóképzők felvételi alkalmassági vizsga kidolgozását is segítette. Törvényelőkészítő dokumentumok kidolgozásának, így például a magyarországi óvodai dajka szakképzés indításának aktív részese volt, de munkájával az óvodák alapprogramjának elkészítését is támogatta. Nyugdíjbavonulása után sem hagyott fel a munkával, egyebek mellett 3 világkongresszuson is részt vett Arizónában, Prágában és Szófiában.
Egész életét az óvodapedagógiai szolgálat és pszichológiai mukássága határozta meg, legfontosabb üzenete, mottója saját megvallása szerint a gyerekek tisztelete és szeretete. Lányával, az ismert festőművésszel, Harsányi Zsuzsannával kölcsönösen büszkék egymásra, igazi összetartó szeretetben idézik fel a múltat. Nem csak lánya kiállításait látogatja rendszeresen, hanem koncertekre, kulturális programokra is rendszeresen eljár. Életereje igazi szellemi és emberi tartásból táplálkozik, mellyel mindenki számára hiteles példaképként áll előttünk nem csak születésnapján.