A kecskeméti zsidóság tragédiája 1944-ben – Dr. Rigó Róbert előadása a Wojtyla Házban

A német megszállást megelőzően a zsidó és nem-zsidó együttélést viszonylagos harmónia jellemezte Kecskeméten, ami több okra vezethető vissza: a kevésbé súlyos szociális feszültségekre, a kiegyenlítettebb birtokszerkezetre, a magasabb munkabérekre. A zsidó kereskedők döntő jelentőséggel bírtak a helyi gazdasági életben.

A zsidóellenes törvények súlyos csapást mértek az izraelita vallású gazdasági szereplők vagyoni helyzetére. 1938-ban Benedek József gyümölcskereskedő cége a Hangya Szövetkezet bérletébe került. Eme intézkedés része volt annak az országos folyamatnak, amely során a zsidó tulajdonban lévő vállalkozásokat fokozatosan kisajátították és állami, illetve nem-zsidó tulajdonba adták.

Ugyanakkor a helyi ügyvédi kamara zsidó tagjainak száma nem változott, sőt az orvosok között még nőtt is az izraelita vallású tagok száma 1944-ig.

1938-ban Kecskeméten a legtöbb adót fizető 25 főből 16 zsidó volt, és a lista első hat helyét is zsidók foglalták el. A helyi zsidóság birtokában volt több mint 300 ház, lakás és 1337 szoba, valamint 1600 kataszteri hold föld, gyárak, üzemek, üzlethelyiségek és jelentős raktárkészletek.

A német megszállást követően a zsidó közösség vagyonvesztése felgyorsult. 1944. április 5-én a helyi ügyvédi kamarából törölték a zsidókat, és irodáikat keresztény gondnokok vették át.

1944 áprilisában a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét elrendelő, majd május 30-án a gettóba költöztetésről szóló rendelet tovább súlyosbította helyzetüket. Megindult a versenyfutás a zsidó vagyonok elosztásáért; lakásokat, üzlethelyiségeket, műhelyeket, rendelőket és termőföldeket foglaltak le.

A kecskeméti zsidó közösség vagyonvesztése és kiszorítása a német megszállás idején drámai méreteket öltött. E tekintetben Kecskemét október 31-ei szovjet megszállása sem hozott gyors megkönnyebbülést.

Kecskeméten 1944-ben 564 zsidó családot tartottak számon, összesen 1323 fővel. Ebből 83 fő munkaszolgálatos volt, 262 főt kivezényeltek mezőgazdasági munkára, 95 ember ismeretlen helyen tartózkodott, így 873 főt kényszerítettek gettóba.

A háború utáni időszakban folytatódott a zsidók kifosztása, államosítások és politikai alapú osztogatások következtek.

Szerző: Tódor Norbert

Fotók: Mátyus István