A Kecskés fogadótól a barackpálinkáig – ismét számos újdonságra fény derült a XXV. Levéltári Napon
Az idei levéltári napok rövid vetítéssel, történeti összefoglalóval indult a 25 éves évforduló alkalmából. Mint láthattuk, a levéltár egészen a kezdetektől aktív résztvevője a megyei életnek konferenciákkal, kötetekkel, sokfajta színes témával. A Levéltári Nap előadásai fontos alapkutatásokat tárnak fel nem csak a szakma, hanem a tudományosnál némileg könnyedebb stílus miatt a nagyközönég számára is – mondta el köszöntőbeszédében a Cifrapalota pávás termében dr. Gyenesei József, a Bács-Kiskun megyei levéltár igazgatója.
Az előző években tematikus konferencia is előfordult, a mai vegyes összetételű, de izgalmas újdonságokat kínál. A nap folyamán amellett, hogy több város, pl. Baja és Kiskunfélegyháza is szerepet kapott, több kecskeméti kötődésű téma szerepelt. Ezek közül egyik Gyenesei József igazgató kuriózuma a kecskeméti barackpálinkáról.
A konferencia első fellépője Gönczi Gergő levéltáros volt, aki a kecskeméti rendfenntartási és vagyonbiztonsági feladatokat ellátó gyalogos és lovas nemzetőrség mintegy 2400 főnyi 1848-ban történt megszervezésének körülményeiről, a toborzás nehézségeiről és számos érdekességről szólt a Levéltárban őrzött gazdag szabadságharcos anyagok, a jegyzőkönyvi iratok, nyilvántartások és lajstromok alapján.
A levéltáros szólt többek között arról, hogy a lakosság tartózkodással és értetlenséggel fogadta a nemzetőrséghez csatlakozás gondolatát, mert azonosították a katonai szolgálattal, holott nem erről szólt. Ezért a 12 ponthoz Kecskeméten verses magyarázatot függesztettek ki lelkesítésül, hogy a tévhiteket eloszlassák és hogy minél többen jelentkezzenek. Gönczi Gergő beszélt az 500 puskányi fegyverszállításról, melyet illetően Deák Ferenc tájékoztatott, a Polgári Kaszinóban megalakult Lövöldéről, a kecskeméti nemzetőrség tagjainak kor szerinti eloszlásáról és összetételéről.
Ezt követte a néhai Kecskés vendégfogadó történetét feldolgozó Hlbocsányi Norbert főlevéltáros előadása, aki a jelenlegi Bács-Kiskun Megyei Iparkamara helyén álló egykori épületet térképezte föl korabeli dokumentumok és rekonstrukciós elképzelések alapján.
A főlevéltáros részletesen szemléltette a kevés rendelkezésre álló dokumentum alapján, hogy hol is helyezkedett el a fogadó a vásártérhez, Szentháromság Kápolnához képest. Mint ecsetelte, korábban a városházán látták vendégül az illusztris vendégeket, de szükségessé vált egy megfelelő szálláshely. Kecskeméten 1710-től jelenik meg a fogadó, a Kecskés vendégfogadó 1762-ben nyitotta meg ajtaját a vásározók és olyan fontos vendégek előtt is, akikről csak feltételezhetjük, hogy látogatták – mint megtudhattuk, Katona József, Kossuth és Jókai és Haynau neve is köztük szerepel.
A Kecskésről nem maradt fönt korabeli hiteles kép, Hlbocsányi Norbert rézkarcok és egyéb rekonstrukciók segítségével világított rá, hogyan is nézhetett ki az épület, többek között a szalkszentmártoni fogadó alapján. Ami tudható, hogy zöld színű cserépkályhák fűtöttek, volt banyakemence, pince, az udvaron gémeskút, csaknem 90 méteres fakerítés, egy külön gazdasági épület állatokkal. A főépület 56-57 m hosszú lehetett, 7-8 méter széles, 29 ablakkal, borivóval, 20 helyiséggel. Később laktanyaként is funkcionált.
A konferencia szünetét követően szó esett még Türr Istvánról és a katolikus plébániák történetéről is.