A Kodály-díjas Pejtsikné Párdányi Juditra emlékeznek ma délután a könyvtárban
Pejtsikné Párdányi Judit Budapesten született 1939. november 3-án. Értelmiségi, zenész családból származott. Édesapja Kodály-tanítvány volt, zeneszerzést tanult Kecskemét hírös szülöttétől, és édesanyja is elvégezte a Zeneakadémiát. Tanulmányaiban szüleit követte: 1946-tól a III. kerületi Általános Iskolában, 1954-től a Bartók Béla Konzervatórium zeneelmélet-szolfézs szakán, 1958-tól a Zeneakadémia középiskolai énektanár-karvezetés szakán tanult. Diplomája megszerzése után két évig Sopronban az Állami Zeneiskola és Zenetagozatos Gimnázium tanára, kórusvezetője volt. 1965-től Kecskeméten élt. 2000-ig a Kodály Iskola vezető tanára volt, közben kilenc évig a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben tanított. Ezekről az éveiről később így vallott: „Életem abban teljesedett ki, hogy harmincöt évig Kecskeméten taníthattam. A Kodály Iskolában csodálatos volt a vezetés, a tanári kar. Az iskolaalapító Nemesszeghyné Szentkirályi Márta gondolati perspektívája a tanároktól a szülőkig mindenkit áthatott. Zenepedagógiai világítótoronyként működött az iskola!”
Pejtsikné Párdányi Judit Kodály Zoltánról, a Kodály-koncepcióról
Pejtsikné Párdányi Judit nagyszerű pedagógus, kitűnő karvezető és hihetetlen emberi nagyság volt, aki sokakat készített fel a zenei pályára. 2024 nyarán bekövetkezett halála után tanítványai, pályatársai megható gondolatokkal emlékeztek meg róla. „Csalhatatlan hallása, hatalmas elméleti tudása volt, kiválóan zongorázott. Minden órájára alaposan felkészült, óravázlatai példaértékűek voltak. Az elméleti ismereteket, összefüggéseket mindig zenei példákkal illusztrálta. Sokunknak példakép volt és marad.” (Dömötör Zsuzsa, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Apor Vilmos érdemrend ezüst fokozatával kitüntetett korábbi karmestere); „Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Pejtsikné Párdányi Juditot közelről ismerhettem. Pályakezdőként, persze, a tanítás ügyében kaptam tőle tanácsokat, ami akkor nagyon fontos volt számomra. Ugyanakkor, zenészként, már a kezdet kezdetétől jól megértettük egymást. Későbbi közös zsűrizéseink is mindig ezt támasztották alá. S aztán emiatt volt, hogy a főiskolán, illetve a későbbi, egyetemen megrendezett Házimuzsikáló Nap nemzetközi színezetű zsűrijébe is mindig meghívtam. Amikor csak lehetett, beszélgettünk egymással, kölcsönös tisztelettel, elismeréssel és szeretettel. Szerettem beszélgetéseinket, a humorát, életbölcsességét, melyekből egyet-kettőt a hallgatóimnak is mindig továbbadok. Mert ez fontos.” (dr. Smuta Attila főiskolai tanár, a KEFO Tanítóképző Főiskolai Kar korábbi intézetigazgatója, a Neumann János Egyetem korábbi tanszékvezetője)
Az emlékezés szombat délután a Katona József Könyvtárban folytatódik. A 16 órakor kezdődő rendezvényre a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.