A múlt öröksége és a jelen hangjai találkoztak az Ars Nova Énekegyüttes sodró erejű koncertjén
A Hírös Agóra által szervezett Kodály Művészeti Fesztivál második napjának kiemelt eseményét óriási érdeklődés mellett rendezték meg. Fantasztikus hangulat – szokták mondani kis túlzással, hogy még a csillárokon is lógtak az emberek – fogadta vasárnap este az evangélikus templomban az Ars Nova Énekegyüttest. A várakozás az 1990 óta együtt éneklő kórusnak szólt, amely nemcsak Kecskemét városának meghatározó zenei műhelye, de méltó képviselője hazánknak a világ színpadain is. Kodály örökségét nemcsak őrzik, hanem élővé is teszik hangról hangra, lélekről lélekre. Ezen az estén a magyar zenei gondolkodás egyik legnagyobb alakja, Kodály Zoltán, valamint a kortárs amerikai zeneszerző, Susan Brumfield művein keresztül ígértek bepillantást abba a szellemiségbe, amely hidat vet kultúrák, korszakok és hallgatók között.
Az est első perceiben először Gulyás Dénes Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes lépett a mikrofon mögé, és a koncert címéhez – Közös gyökerek – igazítva gondolatait szólt a jelenlévőkhöz. „Van egy gyönyörű kertem, nagy fákkal – kezdte köszöntőbeszédét a programsorozat zenei házigazdája. – Az egyik ilyen egy juhar. Hatalmasra megnőtt, mert egy ciszterna közelében van, ahonnan nagyon vékonyan szivárog a víz. 14 éve ültettem, de most akkora, mint nem messze tőle a 100 éves diófa. Gyökerei bizonyosan a lassan szivárgó ciszterna irányába törekedtek, onnan kapták az életadó táplálékot. Mint mi kapjuk életadó szellemi táplálékként a művészetet most itt, ezen a fesztiválon. Kodály Zoltán elültetett fáinak gyökerei – mint az látható és hallható lesz ma este – sokkal messzebbre nyúlnak és sokkal mélyebbre törekednek, hiszen neve, zenéje, módszere behálózza az egész világot. Közös gyökerek. Gyönyörű ez a szóösszetétel, hiszen valami olyasmire is utal, ami táplálékot és közös sorsot, életet jelent. Szepes Mária valami hasonlóról beszél, amikor azt mondja: »A társadalom egyetlen gyógyszere, amely kigyógyítja abból, hogy más ellenében legyen önmaga mellett, a művészet, azok közül is a legnagyobb pedig a zene«. Hallgassuk figyelemmel és nyitott szívvel, hogy mit mondanak a gyökerek!”
Ezt követően dr. Kiss Katalin vezetésével az Ars Nova Énekegyüttes Kodály Zoltán kórusműveit szólaltatta meg. Az alapításának idén 35. évfordulóját ünneplő kamarakórus – egyfajta boldog visszatekintéssel az elmúlt évtizedekre – előbb a neves piarista szerzetes, költő és tanár hálaadó versére komponált kórusművet, a Sík Sándor Te Deumát énekelte el, majd az együttes hölgy tagjai városunk szülöttje két egynemű karát, a Zöld erdőben-t és az Árva vagyok-at tolmácsolták. A női kar előadásában elhangzó két darab szintén az est címére utalt; ahogyan a basszus szólamot erősítő kórustársuk, Sipos Soma a művek elhangzása előtt fogalmazott: „Kodály Zoltán a magyar népzene egyik legnagyobb kutatója és feldolgozója volt, aki életművét a népzenei hagyomány mély megértésére és továbbadására építette. Bartók Bélával együtt gyűjtötte és rendszerezte a magyar paraszti dallamokat, felismerve bennük a nemzeti zenei identitás alapját. Számára a népzene nem csupán múltidézés volt, hanem élő forrás, amelyből a kortárs zene is építkezhet.”
A koncert folytatásában az USA-ból érkező Rebecca Hays (szoprán) előadásában részleteket hallhatott a nagyérdemű a Háry Jánosból – zongorán közreműködött Gerhát László –, majd újabb két Kodály-mű, a Csalfa sugár és a Norvég leányok hangzott el.
Az est második felében a tanárként, íróként, zeneszerzőként és karmesterként is ismert Susan Brumfield négy művét adta elő az Ars Nova Énekegyüttes – a Kodály-módszer nemzetközileg elismert szakértője, a First, We Sing! Kodály-Inspired Teaching in the Music Classroom című könyv szerzője személyes jelenlétével is megtisztelte a koncertet. A könnyedebb hangvételű darabokat, többek között egy ír népdal feldolgozását, egy tradicionális tábori éneket vagy az egyik legismertebb néger spirituálét és az 1970-es évek egyik legnépszerűbb európai diszkózenekara, a Boney M. híres slágerét ötvöző dalt látható örömmel szólaltatta meg az énekkar – közreműködött Maczák János (klarinét), Koncz Erika, Gerhát László és Viktor Dániel (zongora), valamint Maczák Márk (cajon) –, sodró erejű előadásuk hallatán méltán csattant föl hatalmas ováció kíséretében a közönség vastapsa.
A koncert végéhez közeledve dr. Kiss Katalin kért szót, és meleg szavakkal invitálta előre a padsorokban helyet foglaló, korábban az Ars Novában éneklő volt kórustagokat. Meglepően sokan fogadtak szót – akadtak olyanok is, akik már 35 évvel ezelőtt is igent mondtak a karnagynő hívó szavára. Az immár a „régiekkel” kibővített kórus felemelően szólaltatta meg Kodály Zoltán Esti dalát. S ezzel még nem volt vége: a közönség szűnni nem akaró ünneplését ráadásszámmal köszönték meg az énekesek, Susan Brumfield By The Rivers of Babylon darabja ismét felcsendült.