A sport és a tanulás is egyformán fontos a Burján testvéreknek

Burján Bianka 3 évvel idősebb testvérénél. A Szegedi Tudományegyetem Pedagógusképző karán kosárlabda szakedzői diplomát szerzett, majd visszatérve Kecskemétre azonnal elkezdte az edzősködést az Akadémián és a Kecskeméti KC korosztályos csapatainál.

– Mikor kezdted a kosárlabdát?

– Negyedik osztályos voltam, amikor elkezdtem kosárlabdázni a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában. Gerebenné Bresák Zita volt az edzőm és a testnevelő tanárom. Neki köszönhető, hogy én a kosárlabda világában vagyok most is. Amikor 11 éve megalakult az Akadémia, én az elsők között kerültem be és játékosként átélhettem ezt a csodálatos milliöt, ami itt körül veszi a játékosokat és az edzőket.

– Kik voltak az edzőid, miután bekerültél az akadémisták családjába?

– Először itt is Gerebenné Bresák Zita volt az edzőm, majd a férje, Gereben Tamás. Utána Ivkovicné Béres Tímea és Guoth Ádám voltak az edzőim. Később feljátszottam a Kecskeméti KC junior csapatába, ahol Ifj. Tóth Viktor készített fel.

– Korosztályos csapataiddal melyik volt a legkiemelkedőbb sikered?

– Még az ÉZI csapatában a diákolimpián elért ezüstéremre emlékezek örömmel, majd az Akadémia korosztályos csapataival mindig országos „A” döntősök voltunk. Emlékeim szerint ott is jól szerepeltünk, mert mindig a legjobb 4-5 csapat között végeztünk.

– Játékosként mit jelentett, amikor átadták az Akadémia saját sportcsarnokát?

– Amikor az általános iskolából az akadémiára kerültem, még nem volt saját sportcsarnokunk, hanem különböző iskoláknál edzettünk. Akkor is a lehetőségekhez képest minden támogatást megkaptunk, de a saját otthon nagy előrelépést jelentett.

– Miután 16 évesen elhagytad az Akadémiát, hol folytattad?

– A Szentgyörgyi Albert Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem, de közben a KKC csapatában játszottam a felnőtt korosztályban. (A KKC NB I/B osztályba játszik.) Érettségi után Szegedre mentem az egyetem Pedagógusképző karának kosárlabda szakedzői szakára.

– Hogy kerültél vissza Kecskemétre?

– Egyetemista voltam, amikor összetalálkoztam Timivel (Ivkovicné Béres Tímea, a kecskeméti kosárlabda akadémia igazgatója.), aki azt kérte, hogy mindenképpen keressem meg, amikor végeztem. Ez egybeesett a vágyaim egyikével, mert én szerettem volna visszajönni és a képzésbe bekapcsolódni, az edzőktől tanulni.

– Mit jelent neked az Akadémia, azon kívül, hogy itt dolgozol?

Nekem elsőre az jut eszembe, hogy ez az egyik otthonom. Egyik oldalon a család, a másik oldalon az Akadémia, időm legnagyobb részét a kosárlabda tölti ki, amit nagyon szeretek. A sportcsarnokot nevezhetjük a „kosárlabda szentélyének”, hiszen minden rendelkezésre áll, technikai eszközök, külföldi mentoredzők, akik nem csak a játékosokat, hanem az edzőket is figyelik és hasznos tanácsokkal látják el.

– Mikor döntötted el, hogy nem játékosként folytatod, hanem edző leszel?

Az egyetem elvégzése után sokáig játszottam és edzősködtem is. Már nem akartam tovább, versenyszerűen kosarazni, de döntésemhez az is hozzájárult, hogy megsérültem. Egyébként most már nagyon összeegyeztethetetlen a játék és az edzősködés. Csak az utóbbira akarok koncentrálni. Már nem tudtam annyit edzeni, mint amennyit egy élvonalbeli játékosnak kell, még a másodosztályban is.

– Csak az Akadémián edzősködsz?

– Itt az U16-os leány csapatnál, Halmai Gábor mellett edzősködöm. A KKC-nél az U9, U11 és U12-es csapatnál dolgozom Hetényegyházán.

– A következő szezonban milyen feladatok várnak rád?

– A következő szezonban bővülnek a megbízatásaim az Akadémián. Az U14-es leánycsapatnál fogok dolgozni Baukó Feri mellett, valamint Gereben Tamás mellett leszek segédedző az U12-ben.

– Most is tanulsz?

– Hamarosan végzek az egyetemem, ahol másoddiplomát szerzek. Ha ezzel végzek, akkor ismét jelentkezek Szegedre, testnevelő tanári mesterképzésre.

– Milyen céljaid vannak hosszú távon az edzői pályán?

– Én nagyon szeretem a gyerekeket edzeni, továbbra is velük szeretnék foglalkozni. Természetesen a testnevelő tanári diplomát szeretném későbbiekben kamatoztatni és tanárként is ténykedni. Azután majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet.

Burján Laura a Mercedes Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémián nevelkedett, majd a Kecskeméti KC kosárlabda csapatában játszott és készült a Testnevelési Egyetem edzői szakára. A sikeres felvételi után a TFSE-MTK NBI/A osztályban játszó csapatához igazolt. A 178 cm magas játékos 2-es 3-as poszton játszik szívesen, de irányítóként sem jön zavarba.

– Már negyedik éve, hogy elhagytad a kecskeméti akadémiát. Miben kellett jelentősen előre lépni ahhoz, hogy az élvonalban is számítsanak rád?

– A kecskeméti kosárlabda akadémián nagyon jó képzést kaptam, nagyon jó edzőim voltak, akiknek sokat köszönhetek. Lehetőségem volt arra, hogy külön is edzek, külön foglalkoztak velem, sok egyéni képzésen is részt vehettem, amely megalapozta azt, hogy a TFSE-MTK NB I/A osztályban játszó csapatában játszhatok. Csak hálával és szeretettel tudok visszagondolni az akadémián eltöltött időszakra. Nagyon jó döntést hoztam, amikor a Testnevelési Egyetemre jelentkeztem és a TF csapatához igazoltam, mert nagyon jó közösségbe kerültem. Az Akadémián kitűnő alapokat kaptam, de sokat kellett fejlődni fizikailag és mentálisan is, hogy magabiztosabb legyek. Az élvonal erőnlétileg komoly követelményt állít a játékos elé, mert a legjobb magyar és kitűnő külföldi játékosokkal kell felvenni a versenyt, amely óriási kihívás jelent egy fiatal játékosnak. A TF csapatában is két külföldi játékos volt ebben a szezonban.

– Hogyan teltek az elmúlt évek, mióta kikerültél az Akadémiáról?

– A Testnevelési Egyetemen államvizsgát tettem az alapképzésen és megkezdtem a mesterképzést. Az első évet fejezem be, tartanak a vizsgák. Jelenleg sportmenedzseri diplomáért tanulok. Ez a Testnevelési Egyetem és a Corvinus Egyetem közös képzése, amelyből még van egy évem.

– Tanulás és sport. Hogyan tudod összeegyeztetni egyetemi tanulmányaidat és az élsportot?

Nem egyszerű, de akarat és kitartás átsegít a nehézségeken. A TF csapatával ebben az évben megnyertük az egyetemi bajnokságot, amely nagyon jó eredmény, hiszen több NB I-es női csapatból játszottak az egyetemi csapatokban. Örömteli számomra az is, hogy a szezon közepétől egyre több lehetőséget kapok edzőmtől és játszhatok a TFSE-MTK NB I/A osztályú csapatában az élvonalban.

– Rövid távon mit szeretnél elérni?

– Rövid távon az a célom, hogy stabil helyem legyen a TFSE-MTK első osztályú csapatában. Én szeretek beszállni a mérkőzésbe és új lendületet adni a csapatnak. A védekezés az erősségem, de a dobások is jól mennek. A következő szezonban is maradok a TF csapatában. Negyedik szezonomat kezdem a csapatomban.

– Mennyire kötődsz Kecskeméten maradt családodhoz, szintén a kosárlabda világában dolgozó nővéredhez?

Kötődők a városhoz. Szezon közben is két hétvégén haza tudok menni szüleimhez, testvéreimhez. Hazai mérkőzéseimre feljönnek szüleim Budapestre. Sok segítséget kapok nővéremtől, Biankától, akinek szintén a tanulás és a sport köti le az életét és mindenben segítünk egymásnak.