November 21. csütörtök, Olivér

Álmodtak egy világot…

Edda musicalt próbálnak a bolyaisok

2024. 04. 14., 09:44
Álmodtam egy világot...magamnak - folytatja tovább, aki ismeri ezt a több évtizeddel ezelőtt született számot. Egy egész generáció énekelte akkoriban. Ezért is különleges az a musical, amelynek dalait, zenéjét és koreográfiáit mai tizenévesek – a Kecskeméti Bolyai János Gimnázium diákjai – próbálják a napokban, hogy majd ősszel a nagyközönség előtt is előadhassák.
A galéria 10 képet tartalmaz

Szombat van. Az iskola alulájában szól az Edda, a padok tetején nyitott szövegkönyvek, gimnazisták farmerben vagy melegítőben, középen táncosok. Csupa lelkes és odaszánt fiatal. Felkészítő tanáruk Répási Angéla és Gór-Hainfart Márta, akik már több hasonló horderejű produkcióra készítették fel sikerrel az iskola színjátszós csapatát.

Ez a musical azonban mégis más, mint az eddigiek.

Nemcsak azért, mert ízig-vérig hazai alkotás, hanem mert a szerzőpáros – apa és leánya – valódi ismerői a darab zenéinek, amelyekre a történet épül. Az ötlet, hogy az Edda-dalokból mai fiatalok által előadott musical legyen, két és fél éve fogalmazódott meg az amúgy „civilben” építész Hoffmann Pál fejében, aki Répási Angéla és a bolyais színjátszók régi ismerőseként vetette fel az ötletét.

– Úgy emlékszem 1980 volt, mikor az egyik barátomnál meghallottam az első Edda-nótát. Tök ismeretlen banda Miskolcról, fogalmam nem volt, kik ők, de a dalokban visszahallottam a gondolataimat. Az Elhagyom a várost volt az első, amit hallottam tőlük, és azonnal végig kellett hallgatnom az egész lemezt. Megvettem és otthon rongyosra hallgattam, minden dalát kívülről fújtam…” Elhagyom a várost, ahol élek – énekelték, amikor én is úgy éreztem, hogy mennem kell. Ma már tudom, hogy elmenni nem azt jelenti, hogy soha nem térsz vissza, de ahhoz, hogy tanulj, tapasztalj és jobb legyél, egy másik környezetben is állnod kell a kihívásokat…
— így ír a darab elején Hoffmann Pál.
”

Álmodtam egy világot. Ez a címe a musicalnek is, melynek története, szövegkönyve Hoffmann Liza és édesapja közös munkája. Liza még gyerekként hallgatta azokat a számokat, amelyeknek ezzel a történettel most újfajta – és egyben örök érvényű - értelmezést adott.

– Bár jelenleg a BGE negyedéves hallgatója vagyok, a családunkban mégis én voltam a „művész”, aki táncolt, énekelt, gitározott. Most itt a próbán nagyon furcsa, jó érzés tölt el, amikor a saját történetemet, mondataimat, szavaimat hallom vissza a szereplőktől. Az Edda számait édesapám révén ismerem, mondhatnám: ezeken nőttem fel. De a szövegük ebben a darabban is ugyanazt az üzenetet hordozza, mint a szüleink idejében.
— meséli mosolyogva Liza.
”

Amikor kész lett a teljes anyag, a szerző felvette a kapcsolatot az Edda frontemberével, aki az első pillanattól kezdve közvetlen és támogató volt.

– Nyitott ember vagyok. És sokat számít az első beszélgetés is, mert már a telefonhang alapján érzékelhető, milyen ember fordul hozzád.  Amikor pedig részletesebben megtudtuk, miről van szó, a szerzőtársammal egyetértettünk abban, hogy ebből csak jó sülhet ki. Kíváncsivá tesz, hogy ez a gimnazistákból álló csapat milyen lelkiséggel, hogyan áll a mi dalainkhoz. Jópár éve egy tizenöt éves kislány egy koncert után azt mondta, hogy azért szeret minket hallgatni, mert az Edda számai IBÉ-k, vagyis időtállóak, boldogítóak és életeket változtatnak meg. Érdekel, hogy a mai fiatalok, tizenévesek korosztálya hogyan látja, miként értelmezi a zenéinket
— mondja Pataky Attila.
”

Amíg egy ilyen musical színpadra kerül, rengeteg próba telik el, rengeteg munkával, tanulással, ötleteléssel. Még a koreográfiák kitalálása is külön tudomány, ezért is végezte ezt egy igazi profi táncos, a tizedikes Matuska Villő, akinek mellesleg remek énekhangja is van. De ugyanilyen tehetség a már végzős Kovács-Sebestyén Patrik, aki színésznek készül. – Már az összes Edda-albumot végighallgattam, szinte minden dal tetszett. Van néhány közülük, amelyben kifejezettem megtaláltam önmagam – meséli.

A főbb szerepekben még Krékity Zsombor, Márton Maja, Virág Dániel, Biri Dorottya Szonja, Varga Dániel, Hizsnyik Fanni. Utóbbi három visszatérő, egykori bolyais diák. A szereplők csapatához – felkérésre - csatlakozott a gimnáziumból két lelkes tanár is: Szőke-Tóth Zsolt és Dominek Zsolt.

A szombati próba lassan a végéhez ér, de zárásképp egy dal közös eléneklését kérték a szereplők. Így a Bolyai aulájában ismét szól az Edda, tizenévesek fújják, hangosan, átéléssel, kívülről. Nem egyet. Egymás után ötöt, ezek közül három nem is szerepel a darabban. De ismerik. Szeretik. Valahogy a bőrük alá bújt a szöveg és a zene…

Fejes Maja