Asztalos Miklós: nagy élmény volt a kosárlabda kadett Európa-bajnokság

Milyen elvárásokkal utaztatok az Eb-re?

Egy hónapos felkészülés előzte meg az Eb szereplést. Az elvárás az eredményesség mellett az volt, hogy minél több játékvariációt lássanak vissza az edzők abból, amit begyakoroltunk. Szerettünk volna a legjobb nyolcba bejutni, amely végül nem sikerült.

Három vereséggel kezdett a csapat. Minek köszönhető, hogy a további négy mérkőzést megnyertétek?

Az A csoportba kerültünk Svájc, Portugália, Belgium és Bosznia-Hercegovina mellé. A Svájc ellen kezdtük a szereplést, majd a Portugálok ellen játszottunk. Az egyik mérkőzést meg kellett volna nyernünk, mert nem játszottunk rosszul. A belgák elleni vereség az a realitás volt, mert ők erősebbek nálunk. A három vesztes mérkőzés után volt egy elbeszélgetés a csapattal, ahol elhangzott, hogy menni kell tovább, van még négy mérkőzés, azt meg kell nyerni. Ekkor következett a Bosznia elleni sorsdöntő mérkőzés, amelyet meg kellett nyerni, mert egy vereség esetén a kiesésért kellett volna játszani. Ezután még három győzelem következett, az utolsón a kilencedik helyért a házigazdák ellen játszottunk és győztünk.

Hat mérkőzésen játszottál, összesen 86 pontot értél el, nagyon jó VAL értékek mellett. Ez kitűnő eredmény.

Mérkőzésenként 14,3 kosarat átlagoltam, amellyel elégedett vagyok. A 4-es 5-ös poszton is játszottam a válogatottban, míg az akadémián a 4-es poszton számítanak rám. Nekem is ez a kedvenc játékom, de azon a poszton próbálom mindig a legjobbat nyújtani, ahol lehetőséget kapok.

A kecskeméti akadémián tanultakat mennyire tudtad hasznosítani a válogatottban?

Azt már a felkészülési mérkőzéseken meg tudtam állapítani, hogy kitűnő alapokat kaptam az akadémia edzőitől. Természetesen a válogatottban volt egy-két taktikai elem, amelyeket meg kellett tanulnom, de ez abból adódik, hogy az ország legjobb kadett játékosai alkották a csapatot, amely magasabb szinten játszik, mint egy akadémia kadett csapata.

Milyen emlékeid maradtak a kontinensbajnokságról?

Nagy élmény volt a válogatottban a kecskeméti akadémiát képviselni. Teljesen pozitív volt számomra és a csapat számára is a szereplés, a sorozatterhelés. Én sikerként éltem meg a kilencedik helyezést, annak ellenére, hogy vírusfertőzés tizedelte meg a csapatot, hiszen volt olyan mérkőzés, hogy csak az utolsó pillanatban tudta egy-két játékos vállalni a játékot. A csehek elleni mérkőzés előtti éjszakán én is rosszul voltam és nem tudtam másnap játszani.

Milyen terveid vannak?

Szeretnék fejlődni és természetesen a kecskeméti felnőtt csapatban játszani. Ezért meg fogok tenni minden tőlem telhetőt.

Garaczi János